Nincs olyan év, amikor a világ egyik legszegényebb országában, Indiában állítólagos boszorkányság ürügyén meg ne lincselnének egy-egy asszonyt. Tavaly például az ország legnagyobb nyomorban tengődő államában, Csattiszgarhban vagy tíz asszonyt megöltek, mert veszedelmes boszorkánynak kiáltották ki őket.
A gyilkosokról hallgatnak. Ha nincs vádló, nincs bűnös sem. Egy szomszédasszony azzal gyanúsítja a vádlottat, hogy megbabonázta a jószágát. Gyakran vezettek boszorkányperekhez a besúgások és a légből kapott vádak.
Már megint a boszorkányok!
Csattiszgarhban nemrégiben meghalt pár tucat ember, miután néhány bűbájos képességekkel bíró helybeli koldusasszony egy kevés hagymáért és kenyérért kopogtatott ajtajukon. Aki alamizsnát adott nekik, nemsokára meghalt... Az állam lakossága pánikba esett... Várható volt, hogy a boszorkányoktól rettegő nép majd „harcba száll”, és a félelem boszorkányüldözésbe torkollik... Történjék bármi, már maga az elképzelés is őrjítő, hogy amíg mi itt Európában a számítógépnél ülünk, és munkánkat a modern kor csodájával végezzük, valahol Indiában talán éppen ebben a pilLanatban megölnek egy asszonyt azért, mert „boszorkány”...
Szóbeszédek, hiedelmek, előítéletek
Mi nem hiszünk a gonosz boszorkányokban, a szemmel verésben. Elutasítjuk annak a gondolatát, hogy Indiában nem sokkal ezelőtt a falusiak boszorkányokat öltek meg. Mégis, mi oka lehetett, hogy a falubeliek meghaltak, miután találkoztak ezekkel az asszonyokkal? Valamilyen fertőző betegséget terjesztettek ezek a nők? Tény, hogy Csattiszgarhban az utóbbi időben megnőtt a halálesetek száma (aminek az ottani áldatlan állapotok miatt sokféle oka lehet, logikusabb oka, mint a boszorkányság), és a szóbeszéd az állítólagos bűnösökről faluról falura terjedt: megmásították, kitekerték, felnagyították, mígnem a félelem hatal mas méreteket öltött... Márpedig ha a szóbeszéd hiedelmekkel, előítéletekkel és tudatlansággal párosul, általában tömeghisztéria és boszorkányégetés a vége.
Kevés is elég
A boszorkányság nemcsak az indiai Csattiszgarhban talál termékeny talajra – az okkultizmusra más népek is hajlamosak. A hiszékenyek a legnyomorultabb néprétegekből kerülnek ki, akiknek szeme előtt csak egy cél lebeg: életben maradni a szegénység és éhínség közepette. Az ínséges körülmények kedveznek leginkább a mítoszoknak és mágikus rituáléknak.
Minél nagyobb szociális reménytelenségben élnek az emberek, annál manipulálhatóbbak mind saját környezetük, mind a helybeli kiskirályok által. Iszonyú, hogy milyen kevés is elég egy boszorkányüldözés elindításához.
Valójában elég annyi, hogy valaki valamilyen oknál fogva kijelentse egy asszonyról, hogy boszorkány, és a hadjárat nagy valószínűséggel megindul a szerencsétlen ellen. Nevetséges azt remélni, hogy a váddal majd bíróság foglalkozik. A mai boszorkányüldözés inkább hasonlít lincselésre, mint hagyományos kivégzésre. A tömegpszichózis alá került emberek az agyonhajszolt, megnyomorított asszonyt általában agyonverik.
Miről ismerszik fel a boszorkány?
Ha nem számítjuk ide azokat az asszonyokat, akik nyíltan foglalkoznak okkultizmussal, az emberek általában tudják, miről ismerhetik fel a titkos boszorkányokat. Többek között azt beszélik, hogy a boszorkánynak nincs árnyéka, és általában kapcsolatban áll a fekete színnel. Néha nagyon kis ok is elég egy ártatlan asszony megvádolásához, például olyasmi, hogy álmában fekete kakasról vagy fekete ruháról beszél... Hogy ez hajánál fogva előrángatott érv? Azoknak az embereknek ez nem számít, akik egész életükben irdatlan nyomorban élnek. Szárazság van, nem lesz termés, éhínség fenyeget? Az az ember, aki egész életében pár négyzetméternyi szántóföld terméséből tengődik, nem fog a globális felmelegedés problémájával foglalkozni – bűnbakot keres, aki nyomorának az előidézője, s akinek ezért bűnhődnie kell...
Csak gyanú
Néha az üldözés kezdetén még olyan egyértelmű ok sem kell, mint a rossz termés. Elegendő, ha elkezdik beszélni, hogy ez az asszony boszorkány, tud szemmel verni és bűvölni – és kezdődhet a lincselés. A vád célirányos is lehet. Valakinek fáj a foga az áldozat vagyonára, esetleg valaki egy régi számlát rendez így az áldozattal. Vagy azért vádolják meg, mert bűnbakot kell keresni (régen nem esett az eső, nem volt mit enni, az emberek éhen haltak)... A legutóbbi történet India fent nevezett államából: elterjedt a hír, hogy az éhínségért egy, a vidéken bolyongó fiatal lány a felelős. Csak idő kérdése volt, mikor kiáltják ki boszorkánynak. A híresztelés hátterében a helybeli földbirtokos állt. Hamarosan megmutatkozott az érem másik oldala is. A földbirtokos fia korábban megerőszakolta ezt a fiatal lányt, és az apa meg akart szabadulni a tanútól, aki kellemetlen helyzetbe hozhatná. Eltávolítása legbiztosabb és legkönnyebb módjának a boszorkányság vádja látszott...
A múltban elég volt, ha egy nő okos vagy ért az orvosláshoz, esetleg nem engedelmes feleség – máris boszorkánynak nyilvánították.
Az ördög cimborája? A nő!
Ha a boszorkányságot nézzük – akár Indiában, akár a középkorban –, a vádban egy dolog közös: időtől és kultúráktól függetlenül az esetek nagy többségében a megvádolt személy – nő. Noha az inkvizíció látszólag nem tett különbséget abban, hogy az „ördög cimborája ” milyen nemű, a tények magukért beszélnek: 1610 és 1635 között a németországi Bambergben állítólagos boszorkányságért 900 nőt végeztek ki. Az amerikai Salemben 1689-től kezdődően négy éven keresztül 150 nőt vádoltak meg az ördöggel való cimborálással. A megvádolt férfiak száma lényegesen alacsonyabb.
Olyan más – biztosan boszorkány...
Miért nők kerültek általában boszorkányság gyanújába? A szakemberek a jelenséget a patriarchátussal hozzák összefüggésbe. A nőktől mindig elvárták, hogy alárendelt szerepet vállaljanak a férfiakkal szemben. Ha a nő valamilyen módon kibújt ebből az alárendelt szerepből (túl okos volt, értett az orvosláshoz például), az nem tetszett a hatalmasoknak és a papoknak. Más szóval: ha egy nő másképpen viselkedett, mint a nagy többség, és nem akart idomulni a szokásokhoz, kikiáltották boszorkánynak. Ki tudja, hogy Indiában nem a másságukért fizetnek-e a boszorkányság bélyegével és sokszor az életükkel azok a koldusasszonyok, akikről írásunk elején szóltunk. Épp ők a tipikus példái annak, mi történik azokkal, akik nem alkalmazkodnak a szabályokhoz.
A közöttünk élő boszorkányok
A közöttünk élő „modern boszorkányok” jellegzetes vonása éppen az, hogy különböznek az őket körülvevő tömegtől: másak akarnak lenni, máshogyan akarnak élni, más nézeteik vannak, mint a többi embernek, és ez mindig gyanús. Elég annyi, hogy egy nő ne azon az úton induljon el, amelyet elvárnak tőle. Elég, ha esténként nem társasjátékot játszik a családjával, hanem marslakókat keres az interneten, vagy álomfejtéssel foglalkozik. A közöttünk élő „boszorkányok” azok, akiket a többség olykor kinevet, akik „csodabogarak”, akikre gyanakodva és bizalmatlanul tekintenek. Nálunk senkit sem ítélnek halálra boszorkányságért. Szerencséjük van, hogy ma és itt születtek. Hány hasonló asszony volt a múltban, akik semmit sem vétettek, mégis máglyán pusztultak el. Iszonyú elképzelni is... Ahogyan rettenetes látni azoknak a sorsát, akik szintén ártatlanok, mégis üldözik őket, és kínos halállal küldik őket a másvilágra.
