Tisztelt Szerkesztőség! Egy korábbi cikkük döbbentett rá, hogy bizony a felnőttek világában is tetten érhető a gyermeteg irigység!
A felnőttek gyakran mondják a gyerekeknek: „Ejnye, ne légy olyan gyerekes! Miért pont az kell neked, ami a másé?”
Közben ők is ugyanezt teszik: például, amikor az egyik ember meglátja, hogy a másiknak csinosabb a ruhája, divatosabb a frizurája, neki is olyan kell. A sort a bőr színével is folytathatjuk, hiszen ma már az is divatszámba megy. A szoláriumbérlet kötelező eleme a valamirevaló ajándékcsomagnak. Legalábbis Európában. Ázsiában pedig a bőrfehérítő kezelés a módi. Persze Indiában ezt a hagyomány is alátámasztja: a sötét bőr az alacsonyabb kaszthoz tartozást jelenti.
Mindenesetre, ha majd az éghajlatokat is sikerül az újabb és újabb hóbortjainkhoz igazítani, lehet, hogy én raszta-frizurát csináltatok. A filmek – és általában a média – mindig is különös hatalommal bírtak. Hiszen sokszor éppen ezek döntötték el, mi lesz az aktuális trend. A Barbie baba alkat vagy a barokkos külső, a férfias vagy a szőrtelen és túlérzékeny pasik, a szőke haj vagy más extrém vagy szolid frizura.
Kész „szerencse”, hogy a gyógyszeripar meg a kozmetikai cégek mindig elő tudnak rukkolni valamivel, ami „pont nekem” való.
Ám ha a kencefice sem segít, még mindig ott a plasztikai sebészet, miegymás. A jelszó: avatkozzunk bele a természet rendjébe! S tessék: ezzel a jelszóval „készülnek” futószalagon az egyéniségüket vesztett fiatalok, és az idő múlásába beletörődni nem tudó idősebbek. És mi futunk a divatszekér után, ahova csak a „kiválasztottak” jutnak fel. De hát mire jó ez? Ha díjaznák minden idők legőrültebb beavatkozását, Michael Jackson nem csak orrhosszal győzne…
Barna vagy fehér? Egyes kultúrákban beszél a bőrszín. A kirekesztés okai bizony sokszor a külsőnkön látszó kisebb-nagyobb eltérések, amelyek miatt nem különlegesnek, hanem hátrányos helyzetben lévőnek érezzük magunkat. Mert mások úgy tartják…úgy látják…mások, mindig mások. Hogy lehet az az ember szabad, aki a környezete ítéletére hagyatkozik, és már-már krónikusan függ a többiek véleményétől? Az ókori bölcsek tanácsát tartom a leginkább követendőnek: MERJ ÖNMAGAD LENNI!
Tisztelettel: Sábitz Katalin
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
