A község a nevét is a vízről kapta: valószínűleg székely jövevényszóval élve martos – azaz partos vidék. Az esztergomi érsekség halászfaluja volt, nem csoda hát, hogy az itteniek hagyományosan halászattal és vadászattal foglalkoztak. A víz azonban nem csak áldás lehet: az árvizek miatt több alkalommal ki akarták telepíteni a lakosságot.
A 18. században például Tolna megyébe vitték volna a martosiakat. A csendőrség és a katonaság körbe is fogta a falut – ám egyetlen árva lelket sem találtak. A furfangos parasztok ugyanis túljártak a hatóság eszén. A kitelepítés hírét megneszelve az egész falu elbújt a lápokban, mocsarakban.
A turulmadarat formázó építmény többfunkciós: a lenti teremben fogadják a művészeket, fent két vendégszoba található, valamint innen irányítják a fény- és hangtechnikát.
A Feszty park nézőtere
– 1994-ben kifulladt a Zselízi Népművészeti Fesztivál – idézi vissza emlékeit Katona István. – Néhány barátommal, köztük Ág Tibor népdalgyűjtővel, Bajnok István lélekgyó-gyásszal, Gáspár Tibor történelemtanárral és Nagy János szobrászművésszel összeültünk martosi házamban, és azon gondolkodtunk, hogyan tovább. Mert soha nem szabad feladni: nincs vesztett csata. Mindig meg lehet találni az utat, ami előre visz! Eldöntöttük: saját erőnkből létrehozunk egy népművészeti seregszemlét. Méghozzá itt, Martoson, mert a feltételek adottak. Azt mondtam: ez legyen ünnep. Töröljük el a versenyszellemet, amely oly jellemző volt Zselízre.”
Feszty Árpád mellszobra. (A háttérben ritka természeti jelenségre lehetünk figyelmesek: a nyárfákat félig felfutotta a borostyán.) A gazdag népi hagyományokra épített Katona István néptáncos is, aki (miután 1993-ban itt letelepedett) létrehozta a Feszty-parkot. A park borostyánnal felfutott, csendes fái ma már számos rendezvénynek adnak hátteret, amelyek közül legismertebb a Martosi Pünkösdi Ünnepségek.
A református templom
„Kismartos, jaj de szép helyen van, a Zsitva, a Nyitra között van” – így hangzik az ismert népdal első két sora. A csendesen csordogáló vizeken és tavakon akár csónakon is bejárhatjuk a falut. A libák szabadon legelésznek a partokon, madárszó hallatszik, nyárfák levelei susognak a szélben. Egy mára már letűnt korról mesélnek: gazdag hagyományokról, furfangos, jószívű emberekről.
Martos egyik nevezetessége, a tájház
Martost nem lehet nem szeretni. Nem véletlen, hogy 19. századi nagy festőnk, Feszty Árpád itt tartózkodott legszívesebben, (a ma már sajnos romokban heverő) Kingyesi tanyáján. Ide hívta barátait, Gárdonyi Gézát, Kaffka Margitot, Ordódy Lajost, Benczúr Gyulát. Itt festette meg híres körképét, A magyarok bejövetelét, melynek számos alakját martosi parasztemberekről mintázta.
A martosi metéltes vagy rátétes (képünk asztalterítője) egyedülállóan ősi technika. Ázsiai örökség, honfoglalás előtti kultúrremek – párját csak Kazahsztánban, illetve Erdélyben találjuk meg. Csak az itteni motívumvilág az erdélyivel összehasonlítva gazdagabb, ősibb.
A képen Ötvös Andrásnét, Zsuzsi nénit láthatjuk, a tájház gondnokát. Lelkesen magyarázza, hogy a ház „Nagy Istványé” volt valaha. Hogy bizony a „gyűkör” (tükör) néha ennél is nagyobb volt, hogy 100 tányér is díszítette a falakat, hogy „nagylámpi” (lámpa) mindenkinél pontosan ott fügött, és hogy mi az a „faluk” (kemence alatti lyuk a tüzelőfának). A martosi emberek egyébként igen kedvesek, dolgosak.
A martosi asszonykórus. A 19. századi viselet díszessége arról árulkodik, hogy a falu valamikor igen jómódban lehetett.
Ezen a képen a gyerekek kedvencei, Lidus és Ucula láthatóak. Uculának (a fekete csacsinak) külön története van. Katona István a cigányoktól vásárolta.
– Egyszer éppen Marcelháza felé autóztam, mikor előttem az úton feltűnt egy hatalmas szekér, amelyet sehogy nem tudtam kielőzni. A szekér tetején egy régi Moszkvics, belőle tíz lurkó vigyorgott rám, a bakon pedig három cigány üldögélt. Nem értettem az egészet, mivel a lovat sehol sem láttam… Mikor végre sikerült kielőzni a szekeret, azt hittem, kicsúszik a kezemből a kormány! A monstrumot egy icipici fekete csacsi vonszolta! Majdnem összeesett szegény, véres volt a nyaka...
Kiszálltam az autóból – és megkötöttük az üzletet. Ucula (akinek neve az uccu, fussál, la szavakból ered) az enyém lett. Uculának a Feszty parkban felvitte az isten a dolgát – igazi sztár! Fotója szerepelt már a Népszabadság hasábjain, készült róla CD-borító, modellt állt Kopócs Tibor festőművésznek...
Az első pünkösdi ünnepséget 1995-ben szervezték meg a községháza udvarán. „Az egész „felpumpált falunapra” emlékeztetett.
Még nem voltak nagynevű együttesek, híres írók, képzőművészek, mint később. Megértettem, hogy előbb-utóbb más helyszínre lesz szükség. Ahol jó lenni, amelyik összefonódik a természettel, amely zarándokhellyé válhat. Így született meg a Feszty park ötlete.”
A Martosi Pünkösdi Ünnepség ma már háromnapos. A szombati nap kimondottan a népzenéé (nemcsak Szlovákiából, hanem Erdélyből és Magyarországról is érkeznek a táncosok; például járt már itt a budapesti Magyar Állami Népi Együttes is). A három nap alatt azonban más „műfaj” is megjelenik: elsétálhatunk a templomba egy komolyzenei koncertre, megtekinthetjük a Jókai, a Thália vagy valamelyik amatőr színház előadását, beszélgethetünk írókkal, költőkkel (például Grendel Lajossal vagy Szászi Zoltánnal), vagy leülhetünk a folyópartra gitározni valamelyik híres énekmondóval – mondjuk Tolcsvay Bélával.
Ha egyikhez sincs kedvünk? Nincs veszve semmi: a „Patikában” megihatunk egy jó pofa sört, miközben szemünk megpihen a kocsma falán rendezett képkiállításon, vagy biztathatjuk a gulyásfőző verseny résztvevőit. Énekelni ott is lehet – a lényeg a spontaneitás.
Jóba Kálmán és felesége, Ilonka néni
Különleges a martosi „típus” – állítólag azért, mert a martosiak évszázadokon keresztül zárt közösségben éltek. Pár évvel ezelőtt antropológusok töltöttek itt nyolc napot: a testalkatot és az arcformát vizsgálták. A martosiak nagyon alacsonyak (a 19. század végi ágyak nem hosszabbak 160 centinél!), és jellegzetes arccsontjuk, vonásaik az ún. turanoid típus jegyeit viselik.
Katona István:
– Mit kell tudni Martosról? Tája gyönyörű, rapszodikus. Valóságos ékszeres doboz, igazi turistaparadicsom lehetne. Csak... A Feszty park révén fejlődik, hiszen egyre többen tudnak róla határon innen és határon túl. A lakosság viszont végzetesen csökken. Az 50-es években 1400 lelket számláló községben ma már alig hétszázan élnek. Tavaly 22-en haltak meg, de csak két gyerek született. Ki kéne tisztítani a vizeket, le kéne kaszálni a gazosodó utcákat, munkahelyeket kéne létesíteni… Nyitni kéne a világ felé. S ez a falun múlik. Ahogy már az előbb mondtam: nincs vesztett csata – csak előrelépés és haladás.
Ezek a fiatalok spontán, a park kellős közepén kaptak kedvet a táncoláshoz.
A park szálláshelyei az ősi magyar kultúrát, az Árpád korabeli jurtákat idézik. A Feszty parknak két nagy rendezvénye van: a Martosi Pünkösdi Ünnepség májusban és a Művészetes Martos augusztus utolsó hetében. Az egyik országos, a másik megyei szinten fogja össze a népművészet rajongóit.
A két rendezvény között néptánc-, akvarell-, néprajz-, irodalmi táborok, illetve erdei iskolások élvezhetik a park gyönyörűségeit. Az érdeklődők a képünkön látható jurtákban alszanak. „Most ott tartok – mondja Katona István –, hogy már lassan nem bírom. Ugyanis tíz éven keresztül a költségek 90%-át én álltam… Most már elkelne a külső segítség.”
