Éveink számának növekedésével nemcsak látásunk, hallásunk romlik, de zavarok állhatnak be egyéb fontos testi funkcióinkban is. Ezek közé tartoznak a nyelészavarok, amelyekre egyre jobban ráirányul az orvosok figyelme. Sőt, kialakulóban van a „nyelészavarok tudománya”, vagyis a deglutológia. Ennek szakorvosa a deglutológus.
Ezen elnevezések alapja a nyelés latin nyelvű megnevezése a deglutitio. A nyelési zavar orvosi neve a diszfágia (dysphagia).
Mielőtt rátérnénk a nyelészavarok tüneteinek tárgyalására, essen pár szó a nyelés élettani (normális) funkciójáról. A nyelés a szájba vett táplálékot a gyomorba juttató reflexfolyamat. E folyamatnak három fázisa van. A nyelés első fázisa akaratunktól függ. A falatot nyelvünk hátsó részére visszük, mert a nyelvizmok összehúzódása a nyelvgyököt a szájpadnak szorítja. Ezáltal a falat bekerül a garatba.
A nyelés második szakaszában – ez már akaratunktól független reflexfolyamat – összehúzódnak a garatizmok, s ez a falatot a nyelőcsőbe juttatja. A falat útját vissza a szájüregbe, illetve a gégébe a megfelelő mechanizmusok elzárják. A nyelés harmadik fázisában a falatot a nyelőcső izmainak mozgása a gyomorba juttatja. Látható tehát, hogy a nyelés voltaképpen reflexek sorozata, és a három fázis összehangolt működése szükséges ahhoz, hogy a nyelés hatékonyan és biztonságosan menjen végbe. E rövid bonctani/élettani bevezetésből már leszűrhető, miért lett indokolt egy új orvosi szakma, a deglutológia létrejötte.
A deglutológia egy olyan összesítő (integratív) tudományág, amely a gasztroenterológia, a neurológia, a foniátria és a rehabilitáció területeit is magába foglalja.
Már e szakágak felsorolása is sejteti, hogy a „diszfágia” diagnózisba nemcsak a felső tápcsatorna, tehát az ún. gasztrointesztinális traktus (GIT) száj- és gyomorüreg közti szakaszának emésztéssel összefüggő panaszai tartoznak, hanem pl. a gutaütést (stroke) követő nyelési panaszok is.
A száj- és garatüreg közti szakasz zavarai köhögést, fulladást, sőt hangváltozást is okozhatnak. Váratlan, hirtelen keletkezett tüneteket okozhat az aspiráció, azaz a félrenyelés, amikor a falat a gégébe kerül. Még „változatosabb” panaszokat, tüneteket okozhat a nyelőcsői szakaszt is érintő kóros elváltozás: falatelakadás, a szívinfarktust utánzó mellcsont mögötti fájdalom, regurgitáció (a falat visszaöklendezése, hányinger, hányás). Ez mind megjelenhet a beteg panaszai között.
E két szakasz tünetei azonban általában együttesen jelennek meg. Van azonban egy közös, figyelmeztető tünetük: a testsúlyvesztés, a fogyás.
Fontos tudatosítani, hogy e tünetek kezdetben nem jelentkeznek minden nyeléskor. Több étkezés is lefolyhat nyelészavar nélkül. Sajnos, minél idősebb a beteg, annál hajlamosabb e tüneteket az „évek rovására” írni. Pedig ez esetben is érvényes a korai felismerés fontossága! Ezért ne hanyagoljuk el az időben történő orvoshoz fordulást. Kezdjük az ismert „körzeti” orvosunknál, aki a panaszok, tünetek elemzése alapján a megfelelő szakemberhez (gasztroenterológushoz, deglutológushoz) tudja irányítani betegét.
