A könyvklub határainkon túl ismert valami, nálunk nem szokványos jelenség. Mi a lámpa mellett, magányosan szoktunk olvasni.

Az élményt azonban meg is lehet osztani valakivel – és olyan jó megosztani, mert közben annyi mindenre fény derül. A könyvklubban igazi barátokra lelünk, s kicsit magunkat és a világot is jobban megismerjük. A könyvből csak úgy sugárzik felénk a sok bölcsesség, az egyik olvasó ezt a bölcs mondatot találja meg benne, a másik azt, a harmadik a hangulatot tudja egyedül valónak leírni. A negyediknek és ötödiknek pedig a találkozások segítenek abban, hogy élete fogas kérdéseit megoldja, s tovább lendüljön a holtponton. Szóval, alakítsunk könyvklubot – a különböző „könyvklubos” könyvekből (Könyvklub, A Jane Austen könyvklub) meríthetünk hozzá erőt és inspirációt.

konyvklubosok01.jpg
A képen: Bánki Melinda, Simon Beáta, Bindics Hajnalka, Terebessy Mária, Koszorús Mátis Gréti, Kalmár Barbara és Both Anikó
 

Bemutatkozik a Dunaszerdahelyi Könyvklub!
Mert azért már nálunk is vannak könyvklubok, sőt, egyre gyarapodik a számuk. A Dunaszerdahelyi Könyvklub tagjai (képünkön) a találkozók ötletét a Könyvklub című filmből merítették... Mi lenne, ha ők is rendszeresen kitárgyalnának egy könyvet, mint ahogy azt a filmben látták? Persze, voltak előzmények, hisz addig is sokat beszélgettek már a könyvekről. Sőt, a kezdeményező, Both Anikó (aki civilben tanárnő) indított a Facebookon egy csoportot Egy könyvet a kávéd mellé névvel. Ez volt az origo, innen rugaszkodtak el. Ma a könyvklubban 29 évestől a 40 pluszig minden korosztály képviselve van: van közöttük tanárnő, a tanárnőnek a volt diákja, magyar-történelem szakos tanárnő. 

Hogy zajlanak ezek a könyves találkozók? – kérdezzük a kezdeményezőt, Both Anikót.

– Az első könyvet még az interneten beszéltük meg. Később Barbi mindannyiunknak hozott ajándékba egy könyvet. Ez Szabó Magda Csigaház című regénye volt. Igazából ezzel indultak az élő találkozások.

Jól értem, minden hónapban mind a heten kapnak egy új könyvet?

– Igen, nekünk havonta "karácsony" van, mert minden hónapban kapunk egy könyvet (mosolyog). Igaz, mikor én vagyok soron, hétszer kell megvennem ugyanazt, de utána hat új könyvet kapok hatszor. Imádjuk kézbe venni a könyveket, illatuk van, mint a friss cipónak… Először csak szagolgatjuk a nyomdaillatú lapokat... Olvasás közben egymást biztatjuk, hogy ne add fel, ha egy nehezebb résznél járunk. Mikor az utcán összefutunk, rákérdezünk: ki hol tart? 

Melyik könyv volt a legvitatottabb?

– Márai Sándor Az igazi című regénye váltotta ki a legnagyobb vitát. Én hoztam, már négyszer olvastam. Kíváncsi voltam a többiek véleményére. Mivel különböző korosztály vagyunk, mindenkire másképp hatott. Amúgy jellemző, hogy néha rácsodálkoztunk, hogy: Jé, ez is benne van a könyvben? Én nem ezt olvastam ki belőle. 

Mennyire tudják eltalálni egymás ízlését?

– Nem is ez a legfontosabb. Megtanultuk értékelni a másságot, a más ízlést Az a szép, hogy így olyan könyv is a kezembe kerül, amit biztos nem választanék ki a könyvesboltban. A másik azonban kinyitja rá a szememet, és a legtöbbször hatalmas olvasási élménynek bizonyul. 

Melyik volt az a könyv, melyet egyhangúan szerettetek?

– Fiatalabb, idősebb másképp olvassa a könyvet. A legkedvesebb könyvünk Khaled Hosseini Papírsárkányok című remekműve volt. Több mint húszmillió példányt adtak el belőle. Mi azért is szeretjük a könyveket, mert általuk megtanulhatjuk, mi a rossz és mi a jó a világban. A könyv iránytűt ad az ember kezébe: ezért lenne fontos, hogy a gyerekek is olvassanak. A könyvet becsukhatjuk, ha elég – de másnap megint elröpít egy ismeretlen világba. A könyvek által nem csupán a világot, magunkat is jobban megismerhetjük, mert a könyvek kérdéseket tesznek fel, amelyekre válaszolnunk kell.

Melyik könyv adta a legnagyobb tanulságot, ami a valós életben is visszaköszönt?

– A Papírsárkányok! – szól közbe Kalmár Barbara. – Én a munkámból kifolyólag (üzletben dolgozom Ausztriában) naponta találkozom arab emberekkel. A könyv hatására teljesen másképp tekintek az arab világra és gondolkodásra.

Van könyv, amit letettetek?

– Én Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című kötetét nem tudtam elolvasni. Viszont mikor kibeszéltük, annyi jót mondtak róla a többiek, hogy azt mondtam magamnak: lehet, hogy nem jól álltam hozzá? Én is akartam azt a pluszt érezni, amit a többiek, s amit csak egy jó könyv nyújthat. Ezért muszáj volt meg egyszer elővenni.

 

„Csak az ember olvas!"

 

Mennyi ideig tartanak ezek a szeánszok?

– Hát… sokáig. A hivatalos rész után sokszor átmegyünk női klubba, s megvitatjuk a női lét nagy kérdéseit. Mellesleg: mikor kézhez kapjuk az ajándékkönyvet, az ajándékozó mindig elmondja, miért éppen erre a műre esett a választása. 

S miért?

– Néha banális okok miatt választunk valamit – és nem csak könyvvel, mással is így vagyunk. Szimplán csak érdekesen csengő fülszöveg fog meg, vagy valaki ajánlotta, vagy egy jóbarát már olvasta és szeretné, ha mi, többiek is elolvasnánk.

A kortárs magyar irodalommal mi a tapasztalat?

– Sorra került már Grecsó Krisztián Megyek utánad, illetve Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye.

– Ki a kedvenc női szerzőjük?

– Igen, a kedvenc Alice Munro.

S megvan már a következő könyv?

– Sándor Anikó El Caminoja legújabb könyvünk.

Milyen létszám az ideális egy könyvklubhoz?

– Mi heten összecsiszolódtunk. Ideális ez a létszám. Tudjuk egymást inspirálni, biztatni. Remélem, motiválni tudjuk azokat is, akik elolvassák ezt a cikket rólunk, hogy így is lehet összejárni, időt tölteni, s élménnyel gazdagodni. Mert ne feledjük: csak az ember olvas.

–varga–

 Plusz ajándék! A könyv hónapja alkalmával ajándékcsomagot nyerhetnek a hírlevélre feliratkozók és a lapelőfizetők. Olvasson velünk, és lesse meg Facebook-oldalunkat.

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg

Új Nő csapata
Cookies