Otthon a levegőben most babaillat úszik, Récsei Noémi új szerepre készül. A Carlton teraszán azért megtartotta júniusi beszélgetőestjét, budapesti vendége volt, mégpedig Háy János író. Arról kérdezzük, hogy tudott ilyen rövid idő alatt ennyire sikeres „énmárkát” felépíteni.

Récsei Noémi (27) Zselízen született. A gimnázium elvégzése után Pozsonyban, a Comenius Egyetemen, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken folytatta tanulmányait. 2014 óta az RTVS munkatársa, rádiós és televíziós műsorvezető, a Vasárnap c. hetilap munkatársa. A legtöbben mégis a Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei miatt szeretik: olyan témákkal foglalkozik, melyek a széles közönség érdeklődését felkelthetik. Ilyen volt a kétnyelvűség, a mesélés lélektana, a digitális kultúra, a függőségek...

recsei-noemi-kezdo.jpg

Récsei Noémi műsorvezető beszélgetőestjeivel új műfajt képvisel. Mert ugyan nem ő a főszereplő, mégis rengeteg minden rajta áll vagy bukik. 27 éves, de árad belőle a profizmus és az összeszedettség.

– Hogy lett belőled műsorvezető?

– Jó pár éve munkatársakat kerestek a Pátria Rádióba. Gyerekkorom óta erre a pályára készültem. Egyetemista voltam, a főnökeim mégis bizalmat szavaztak nekem. Két évvel később a tévében is foglalkoztatni kezdtek. Sorjáztak a lehetőségek, kitérők nélkül...

– Honnan jött az önálló beszélgetőestek ötlete?

– Egy éjjel nem tudtam aludni, és gondolkodni kezdtem. Milyen jó lenne érdekes emberekkel beszélgetni! Én ugyanis egy érdeklődő ember vagyok. Az első beszélgetéseket még Galántán szerveztem, ott élünk ugyanis a férjemmel. Idén jubilálok, ugyanis ötödik éve, hogy útjára indultak a beszélgetőestjeim.

Noémi a fiatal újságíró-nemzedék egyik markáns képviselője: ,,Ha van olyan, hogy szabad idő, akkor népzenélünk a férjemmel, ő hegedül, én brácsázom. A legtöbb ötletem pedig a befelé fordulós időszakomban születik.”

– Annyi mindennel foglalkozol, hogy adódik a kérdés: már tizenévesen ennyire biztos voltál magadban?

– Jaj, dehogy! Pont, hogy nem bíztam magamban. Önbizalomhiányos, fogszabályzós tizenéves voltam, hatalmas göndör hajjal, ami nagyon zavart. Gyerekkorom óta jártam kiejtési és szép magyar beszéd versenyekre. Ennek ellenére volt olyan tanárom, aki nyilvánosan megszégyenített. Felállított, és nekem szegezte a kérdést: „Mit gondolsz, Récsei Noémi, majd a beszédből meg fogsz tudni élni?” Zavaromban némám néztem az ablakon kifelé. Azóta tudom, hogy a gyerektől nem szabad elvenni az álmait, inkább szárnyakat kell neki adni. Fájdalmas, mégis motiváló helyzetek voltak ezek. Palóc lány vagyok, Zselízről kerültem ide, a nyugati végekre. Ez is nagy ugrás volt, mert adaptálódást kívánt. Az adaptálódás is egy érési folyamat. Az ember megtanul alkalmazkodni a körülményekhez, közben teherbíró lesz, találékony, és megtanul felállni a nehéz helyzetekből.

– Te nyertél, hisz ma a beszédből élsz!

– Fiatalon megtanultam magamért és másokért is kiállni. A nyílt kommunikáció híve vagyok. Hiszek abban, hogy nem az alá-fölérendelt viszonyok lesznek a következő évtizedek meghatározói, hanem a mellérendeltség.

– Megosztanád velünk, hogy készülsz fel az estjeidre?

– Mindig hiteles forrásokból tájékozódom, hiszen csak akkor tudok hiteles lenni, ha képben vagyok. Így kerülhetek csak jó kondícióba. Új megkeresést mindig azzal a feltétellel vállalok el, hogy a már meglévő munkáim ne lássák a kárát. Ellenben nem tudom elképzelni, hogy csak egyfélével foglalkozzam.

– A beszélgetőestjeiddel márkát építesz... Ez is volt a cél?

– Igen, pedig önerőből indultam. A korona előtt, mikor a közönséggel személyesen, azaz offline módban is tudtunk találkozni, a jegybevételekből finanszíroztuka költségeinket. Februárig a Kisebbségi Kulturális Alap, a KultMinor fedezte a kiadásaimat. Nagy feladat volt felkelteni a meghívott vendégek érdeklődését – hisz neves személyiség valahány –, hogy vállalják el a felkérést.

web-bannerek-instagram.jpg

– A témaválasztásról a közvéleményt is megkérdezed?

– Régebben kérdőíveket osztogattam, hogy kit látnának szívesen. Egyébként sokszor nem is a téma, hanem a szakember személye a vonzó. Programszerűen foglalkozom tabusított témákkal is. Ilyen volt az örökbefogadás kérdése, mikor is meghívtam egy örökbefogadó családot, akik elmondták, hogy társadalmi stigmatizációnak voltak kitéve. Többször volt a vendégem Péterfy-Novák Éva magyar írónő, aki a családon belüli erőszakról és a pedofíliáról ír könyveiben.

– Utad során ütköztél nehézségbe?

– Volt, aki azt mondta, tetszik neki az ötlet, de inkább csatlakozzam hozzá... Nehezen értette meg, hogy én egyedül szeretném csinálni. Akadt, aki megpróbált keresztbe tenni „rászervezek a programodra” alapon. A koronavírus miatt ezidáig online működtünk, az estek ingyenesek, de előzetes regisztrációhoz kötöttek voltak.

– Ki mindenki segíti a munkádat?

– Férjemmel alapítottunk egy polgári társulást, azon belül szervezzük a rendezvényeket. Ő egyébként informatikus. A beszélgetőpartnereimmel mindig én egyeztetek. A grafikusom Bréda Enikő,a legfőbb kritikusaim pedig az ikerhúgaim, Emőke és Evelin. Ők az én „demó” közönségem, akik előtt próbára bocsátom a forgatókönyvemet. Részükről rögtön érkezik a visszajelzés.

– Mit lehet tudni a te kis forgatókönyvedről?

– Azt, hogy aprólékosabb már nem is lehetne! Az élő beszélgetéseknél soha nem tudhatja az ember, hogyan fog reagálni a vendég. Van, aki bekéri előtte a kérdéseket.

Külsős szemmel néha spontánnak, könnyednek tűnnek a beszélgetések, pedig ezekre is sokat készülődünk. Mindig van bekészítve egy B és C verziós forgatókönyv is.

– Említetted, hogy te szólítod meg a vendégeidet. Mennyire tervezel előre?

– Februárban két beszélgetéssel készültem, egyik vendégem Almási Kitti klinikai szakpszichológus, másik pedig Kepes András író volt. Mindkettőjükkel aktuális könyvük megjelenése kapcsán beszélgettem. Általában fél évvel a beszélgetőest előtt fixálom az időpontot. Pontos ütemterv szerint haladok: tudom, mikor kell leadni a grafikusnak a kísérőszöveget, mikor tesszük közzé a beszélgetés időpontját. Ha online módban beszélgetünk, akkor az előző napon mindig készítünk egy próbahívást. Nincs fontos vagy „elmegy még” vendég: mindig a pillanatnyi a legfontosabb.

– Magánéletedre kínosan ügyelsz. Ez tudatos döntés?

– Igen, szégyenlős vagyok. Férjezett vagyok, Galántán élünk a párommal. Ennyit lehet tudni, ennyi publikus. Férjem nevét egyébként nem vettem fel, hiszen anno lánykori nevemmel kezdtem rádiózni. Meg is kaptam: micsoda polgárpukkasztó hozzáállás ez, „rendes”nő ilyet nem csinál! Ez egyébként egy következő, imádni való témám: akkor hogyan is viselkedik egy „rendes”nő? (Nevet.) Vagyis már egy anyuka: mert áprilisban bővült a családunk, és most még egy ideig a kislányom lesz a fókuszban. Terveim továbbra is vannak, nem fogok teljesen eltűnni a képernyőről.

– Apropó, anyaság. Mennyire nehéz egy emocionális felhangú helyzetben helytállni?

– Nemrég az abortuszról beszélgettem az aktuális vendégemmel. Nem volt könnyű. Van olyan, hogy én is elérzékenyülök, főleg a felolvasások során. Pedig alaposan felkészülök, dehát én is emberből vagyok. Otthon többször is átolvasom a szöveget, egészen addig, míg el nem tudok tőle vonatkoztatni. Ez pont annak köszönhető, hogy sokat álltam mikrofon előtt, és tudok úgy olvasni, hogy hátrébb lépek a szövegtől. Néha persze kigördül a könnycsepp. A pedofíliáról felolvasni például félelmetes volt, de tudtam, hogy muszáj hallatni a hangunkat, nem maradhat tabu a téma. Azóta is számtalan olvasói levelet kaptam olyanoktól, akik nagyszülők, szülők vagy egyházi személyek által voltak abuzálva.

noemi-kepes.jpg
Noémi Kepes András íróval aktuális könyve megjelenése kapcsán beszélgetett.

– Melyik munka tetszik a legjobban?

– Jaj, erre nem tudok válaszolni! Mert hol hibázhat az ember? Mikor komoly politikai híreket mond be, vagy egy élőzés közben? Esetleg a beszélgetőesteken? Komoly felkészülést igényel mindahány munka, és mindegyik rendkívül inspiratív. Jó dolog több szakmai társasághoz tartozni, mert egyszer az egyik helyen, a másik időszakban a másik helyen érzem jól magam. Így a helyzet kiegyenlített marad.

– Mi az, amire szakmai szempontból büszke vagy?

– Legtöbbször azt hallom, hogy szeretnek velem az emberek kommunikálni. A nyíltságom és az őszinteségem a védjegyem. Emellett büszke vagyok arra, hogy hátszél és kapcsolatok nélkül tartok ott, ahol tartok.

Sallay Erika