Ősz: sejtelmesen ködös reggelek, párába burkolózó fák, hűvös harmatok. Az örök emberi vágy a csendesség után.
A szilaj, kápráztató trópusi nyár elmúlt, és ismét október van. Következnek a didergős évszakok, bensőségesebb örömökkel. Ám azokból is van elég.
Lehet lustálkodni
Nyáron nem illik a lakásban múlatni az időt. Süt a nap, a gyerekek biciklin hajkurásznak, a kicsik a homokozóban homoktortát sütögetnek, a szomszéd naptejtől maszatos gyerekei a faluvégi tóhoz inalnak. Minden azt sugallja: otthon maradni bűn. Októberben viszont megérkeznek az esők, tehát az egész hétvégét otthon kell tölteni. Akár heverészve. És immár senki és semmi nem kényszerít bennünket „aktív pihenésre”. Lelkifurdalás nélkül átadhatjuk magunkat az édes semmittevésnek! Olvashatunk nőcis könyveket, igen! Vagy meleg pokrócba burkolózva megnézhetjük a régi kedvenc filmünket. Este illatos mécsest gyújthatunk. Elrévedezhetünk a kinti félhomályon.
Végre visszanyerem rendes formámat
A húszéves lányok nyáron még gyönyörűbbek, amikor felfedik mezítelen bőrüket, és a nap szőkére szívja a hajuk színét. De hogy néz ki egy harmincnyolc éves nő? A bőre foltosodik, napszítta haja kócra emlékeztet, és a tengerpart homokja csíkokban redőzik a hasán (hja, júniustól hanyagolta a piláteszt!). A nyári meleg kegyetlen – előhozza a bőr és a test minden apró hibáját. A legápoltabb nők is ájuldoznak a rekkenő hőségben, arcukon veríték csurog.
Ám ősszel minden ápol, ami eltakar, s visszatér a nők szépsége – hajukat a fodrász csodapakolásokkal selymessé varázsolja, és a reggeli make-up is legalább délig kitart. Újra szépek és hódítóak vagyunk.
A napirendet nem az apácák találták ki
Nyáron kifordultunk magunkból és megszokott ritmusunkból. Fárasztó is volt szeptemberben: ki kellett zsonglőrködni, hogyan végezzünk el egyhavi munkát két hét alatt (mert a munka szabadság után is csak megvárt bennünket). S akkor még ott vannak a verőfényes hétvégék, amiket házon kívül töltöttünk, s otthon sem maradhatott restancia. Visszavágyunk a régi rabságba... A rend ősszel érkezik el. Szombaton kitakarítunk, vasárnap ünnepi ebédet készítünk, és délután sétálunk a kanálisparton. Készülhetnek a varázslatos tájképfotók, az asztali csendéletek az őszi terményekből: ezekkel is büszkélkedhetünk a Facebookon…
Kezdődik a vadászat!
Mert szeptemberben feltámad bennünk a vadászösztön, ami nem engedélyezi a téblábolást. Ezt az ösztönt nagyanyáinktól örököltük: készleteket halmozunk fel télre. És itt nemcsak az eper, ribizli, egres, baracK befőzésére gondolunk (az már egyébként is „kifutott” kollekció), nem is szarvasbika-vadászatra, hanem az erdei-mezei gyűjtögetésre. Eső után nő a gomba – nincs nagyobb élvezet, mint a fák tövét kutatva felfedezni egy-egy méretes vargányát, duzzadó csiperkét, őzlábgombát. És így tovább. Az őszi természet varázslatos. A napsütéses, szeles, hűvös délutánok éles fényei vagy a szélcsendben álmodozó galagonya- és csipkebokrok látványa a legjobb nyugtató. Még akkor is, ha kosarunkba csak pár szem színes bogyó kerül: lelkünket megszállja a nagybetűs természet mitikus nyugalma...
A falvak csendje
Ez azoknak szól, akik olyan szerencsések, hogy falun élhetnek. Mert falun élhetnek. Mert falun élni jó, jó! A falusi ember tudja, hogy szeptemberben megváltozik a vidék hangulata. Varázspálca suhintására megszűnik a zaj: autó alig jár az utcán, a kujtorgó kamaszok is behúzódnak, a gyerekek sem szaladgálnak ricsajozva… A kerítés fölött nem kukucskálnak be idegenek a tisztes portákra, és a kocsma padjait sem foglalják el a hőbörgő motorosok. Szóval: jóból is megárt a sok. Október elején lehuppanunk a diófa alá, és azt mormoljuk: Végre újra csend van! El sem akarjuk hinni. De igaz. Mert októberben végre minden visszazökken a régi kerékvágásba.
Kányádi Sándor
VALAMI KÉSZÜL
Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelőre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
