Georges Pierre Seurat 1859-ben született egy párizsi adóhivatalnok harmadik gyermekeként. Az iskolai rajzórák fordítják figyelmét a művészetek felé, és már akkoriban szorgalmasan lapozgatja a festészetről szóló könyveket. Később, a párizsi École des Beaux-Arts hallgatójaként szorgosan látogatja a Louvre termeit.
Amikor pedig megismerkedett Michel Eugene Chevreul színelméleti írásaival – Chevreul szerint az egymás mellé helyezett színes pontok keverednek az emberi szem recehártyáján, s ez az optikailag kevert szín tisztább, mint a palettán kikevert –, akkor már minden készen volt ahhoz, hogy megtalálja saját útját.

Chevreul hatására sajátos rajztechnikát alakított ki: egyszerű alakjait fekete ceruzával ábrázolta. Mindenben az egyszerűségre törekedett. Fokozatosan fejlesztette ki a pointillista technikát, amely a különálló festékpettyek egymás mellé helyezését jelenti. 1884-ben készült el első „pettyes” képe, a Fürdőzés. A festmény témájában – folyóparton pihenő városiak – közel áll az impresszionistákhoz, ám a kivitelezés merőben eltér tőlük.
Vasárnap délután a Grande Jatte szigetén
1886 májusában az impresszionisták utolsó tárlatán mutatták be Seurat nagyméretű festményét. Grand Jatte szigete a Szajna-part egyik, párizsiak által kedvelt hétvégi kirándulóhelye volt. Fénéon, a korszak neves kritikusa, Seurat támogatója ezt írta róla: „Vasárnap délután négy óra van, forró nyári délután. A folyón csónakok siklanak, a találomra összesereglett kirándulók élvezik a jó időt.”
A művész Pissarro pártfogoltjaként vehetett részt az impresszionisták kiállításán, de csatlakozása komoly vitákat váltott ki. Az impresszionisták antiimpresszionista képnek kiáltották ki a Grande Jatte-ot.
Sokan a tudomány és a művészet felcserélését rótták fel neki. Az őt támogató kritikusok azzal érveltek, hogy Seurat elméletei nincsenek ellentétben a művészettel, hiszen csupán az optikai törvények alapos ismerete még senkiből sem csinált művészt. Minden technika csak akkor jó, ha egy vérbeli művész alkalmazza őket. Ő pedig vérbeli művész!
Képei így az avantgárd új vezérévé avatták. Egészen 1891-ben bekövetkezett korai haláláig (mindössze 31 éves volt) módszere tökéletesítésén dolgozott.
Szakács Nóra










