– Nincs jobb iskola, mint egy utálatos férj – jelentette ki Rozi. – Az én volt férjem rossz volt hozzám. Neki köszönhetem, hogy a mostani barátomat angyalnak látom, és mindent el tudok nézni neki.

A romantika nem minden
– Ma már csak nevetek, amikor a hálószobában összeszedegetem Pali szennyes alsóneműjét, mialatt ő a fiammal azt gyakorolja, hogyan osztunk törtet törttel. Az sem fáj, hogy nem jegyzi meg, mikor van a születésnapom. A volt férjem nagyon is számon tartotta. Mindig vett valamilyen kivágott ruhát, szexis fehérneműt, mert azt szerette volna, hogy az ágyban pornót játszunk. Ma Palival én is elmegyek ajándékot venni, és azt vesszük meg, ami nekem tetszik. Valaki azt mondhatná, hogy ebben nincs egy fikarcnyi romantika sem. Csakhogy az sem volt romantikus, amikor az exem rendre egy csokor tulipánnal állított be. Mert tíz váza tulipán se tudta feledtetni, hogy a virágot a kocsmából hazafelé jövet vette, másnap meg jól megcsalt a kolléganőjével.

Ne takaríts az asztalomon!
– A barátnőimtől is sokat tanultam. Mónika férjének a rossz tulajdonságai sokszor terítékre kerültek, amikor összeültünk dumcsizni. Ma már megértem, hogy Mónika miért nem fojtja meg a férjét, amikor az a koszos zoknijait könyvjelzőnek használja, és akkor se hisztizik, amikor éjszakai műszak után olyan rendetlenséget csinál, mintha bomba robbant volna a konyhában. Ma már világos: Mónika szereti a férjét, ezért ezt-azt elnéz neki… Mártitól is tanultam valamit. Az ő férje az a fajta, akinek az íróasztala kész csatatér. A rendrakásról egy elég durva eset szoktatta le Mártit. Egy alkalommal a férje ösztöndíjjal pár hétig külföldön tartózkodott. Mártinak se kellett több, hozzáfogott, és gyönyörű rendet csinált az íróasztalán. Azután a mobiljával lefényképezte, és a képet elküldte a férjének. A válaszul kapott SMS-t nem tette zsebre: kiderült, kidobott valami fontos iratot. Azóta Márti rá se néz a férje íróasztalára, még akkor sem, ha félbeharapott kiflik hevernek rajta.

ledobott-zokni.jpg

Szeretem a hobbiját
Mónikának köszönhetően (aki elnézi férje halászszenvedélyét, igen, még azt is, hogy a hűtőszekrényben tárolja az élő kukacokat) egy életre megtanultam: szeretni kell a kedves hobbiját. Addig sem csinál valami rosszat, nem a kocsmában ül, nem nők után kujtorog… Persze, nekem könnyű, mert Pali nem rajong az olyan össznépi őrületekért, mint a foci, sem nem üldögél (sok) sör mellett a barátaival. De ne higgye senki, hogy a fényképek rendezgetése nem eszi az időt. Olyankor nem létezem Pali számára, de ennek is megvannak az előnyei. Ezt az időt magamra fordíthatom, elmehetek a barátnőmhöz, vagy elolvashatok egy könyvet.
Másrészt mindenkit óvok attól, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson olyasfajta kijelentéseknek, hogy „én bizony ezt nem engedném”, vagy „hogyhogy, téged a férjed nem szokott elvinni vacsorázni?”. Mert az, ha egy férj elviszi a feleségét moziba vagy vendéglőbe, még nem jelenti azt, hogy otthon minden rendben van, és az egy rendes pasi. Ildi barátnőm férje mindig kezet csókolt, és a legudvariasabb pasi volt, akivel összehozott a sors, csak éppen szemét módon csalta a barátnőmet, a végén meg minden pénzéből kiforgatta.

Amit nem lehet elnézni
– Persze vannak olyan dolgok is, amelyeken nem tudom túltenni magam. A múltban is, most is elítélem, ha valaki alkoholizál. Nem tudnám túltenni magam a durva vicceken, sem azon, ha a párom nem segítene a mosogatásban. Másrészt viszont nem esem pánikba, ha azt mondja, megiszik egy kávét a kolléganőjével. Nem tudom, hogy lehet, ez egyszerűen nem zavar. Talán azért, mert a volt férjem titokban találkozgatott velük... Meg aztán azt gondolom, hogy a hisztérikus jelenetekhez már nagylány vagyok.
 – Még egy dolog van, amit igen fontosnak tartok: hogy egy férfi hogyan viszonyul a gyerekekhez. Soha nem adnám össze magam olyan férfival, aki koloncnak tartja a gyerekeket, és fő nevelési célja az, hogy a gyerekek hagyják békén. Pali és én közösen neveljük az ő és az én gyerekeimet. Természetesen vannak nézeteltérések. Néha úgy érzem, hogy szigorúbb az én serdülő fiammal, mint a sajátjával, de nem ez a lényeg. Remekül kijön a gyerekekkel. Számomra ez igazi csoda, a válásom előtt álmodni se mertem ilyesmiről. Persze, az is benne van, hogy apróságokra nem nézek. Egy férfiakkal tele háztartásban sokat kell nyelni. És ő is toleráns velem, mármint elnézi, hogy a lefolyó mindig eldugul a hajszálaimtól. Egy pár közös élete olyan, mint az a ház, amelyikben kutya is, macska is van. A kutya (a férfi) szereti elásni a maradék csontját, és néha-néha vonít a holdra. A macska (a nő) is elrejti a maga egerét, és néha pazarol: egy csomó pénzt képes elherdálni holmi nyakláncra. De szeretik egymást – annak ellenére, hogy az egyik ugat, a másik pedig nyávog.
–varga–