Van egy csodafánk, úgy hívják: botlófűz. Minden évben szorgosan lebotolják szegényt, ám ettől csak újjáéled. Nemhiába hívják varázsfának.
A fehér füzek vagy botlófüzek a vízjárta vidékek, például a Csallóköz, karakteradó fái voltak. Kócos koronájuk megihlette az embert: megjelentek a dalokban és a mesékben. Az odvas fűz- olyan művészeket is megbabonázott, mint Van Gogh. A botlófűz megújulóképessége legendás: készséggel hajt új hajtásokat. Sőt, koronájának lebotolása kötelező. A régi öregek a füzek visszavágásával jutottak hozzá a kosárfonás alapanyagához, a vesszőhöz. Ebből fonták a kerítéseket, a vastagabb ágak pedig tüzelőként szolgáltak. A magasan levő lombkorona pedig megvédte a fiatal hajtásokat a szarvasmarhák elől. Ennek köszönhetően a fűzfaligetek sokáig legelőként szolgáltak. A rendszeres visszavágás hatására a fűzfák törzse megvastagodik, és az öreg fák impozáns méreteket érnek el. Belsejükben üregek keletkeznek, amelyek korhadékkal vannak kibélelve. Az odúban burjánzik az élet: bogarak, lepkék lárvái, csigák élnek itt békés együttélésben. Sőt, rejtekül szolgálnak a nyesteknek, a siklóknak, a denevéreknek, s az odú fontos fészkelési helye sok odúlakó madárnak – vadkacsa, csalogány, rozsdásfarkú –, és még sok más madár fészkel itt. Sokuknak az odvas füzek jelentik az utolsó menedéket.
Ám vigyázat!
A botlófüzet emberi gondoskodás nélkül az enyészet fenyegeti. Ha nincs visszavágva, törzse kettéhasad a megvastagodott ágak súlyától, majd az egész fa elkorhad. Az odú kiégetése pedig a madarak pusztulásához vezet.
Tudni érdemes
A botlófüzek visszavágásával ma is olcsó tüzelőhöz juthatunk – s még védjük is örökségünket. Európa nyugati részén újra divat botlófüzet ültetni. Hollandia, Anglia, Olaszország vidéki népe büsz-kén tér vissza a füzek visszavágásá-hoz. A szomszédos Ausztriában még Botlőfűz fesztivált is rendeznek.
A botlófűz régtől fogva a hazai tájkép része, a biodiverzitás – a természet sokféleségének – büszke hirdetője.
–broz–
Képeinket Gúta határában Dömötör Ede készítette.
