Nehéz szavakba önteni, milyen is volt a dél-komáromi Magyar Lovas Színház János Vitéz című előadása. Gyönyörű zene, nagyszerű színész-énekesek, kiváló rendezés – na és persze a lovak, ezek az okos állatok, és ez mind együtt...
Zsitvabesenyő Nyitra felé az utolsó magyar falu – a fölötte elhelyezkedő Háj és Nagylót már szlovák községek. Az ilyen falvakról azt mondjuk: a nyelvhatár szélén fekszenek.
Két amatőr színjátszó kört látogattunk meg: az egyik egy nagy múltra visszatekintő városi, a másik pedig egy újonnan alakult falusi csoport. Hogyan alakulnak a próbáik, előadásaik?
Újfent sikk a kötni. A színes fonalból szaporodó szemek, a kígyóként tekergőző puha sálak minden korosztályban megtalálják rajongóikat. Győződjenek meg róla Önök is!
A hideg északi szél aláfúj a kabátomnak, ahogy lépdelek a sáros szürke járdán. S mikor benyitok Egyházi Dóra iparművész, tanár, nemezkészítő műhelyébe, a világ hirtelen kitavaszodik.
Mielőtt bárkit elijesztenénk a piócás kezeléstől, eláruljuk, hogy egyáltalán nem fájdalmas. Hatása pedig már egyetlen kezelés után érezhető! A komáromi Veselý Mihály közel három éve foglalkozik piócázással.
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."