A Bodrogköz olyan az idegen számára, mint egy kis zölddel kipárnázott ékszerdobozka. A történelem ott bujkál mindenütt, ahová lépünk. És talán Bodrogszerdahely viseli magán a vidék legfőbb védjegyét: a sokszínűséget.
A Pozsonyt Komárommal összekötő úton haladva, Hegyéte és Alistál közt megbújva Albár község fogad bennünket. Milyen hétköznapokat rejtenek a sima házfalak? Milyen titkos kincsei vannak a falucskának, amiért nem hagyhatjuk ki turistaútvonalunkból?
Bő(s). A név sokatmondó. Bővelkedik érdekes emberekben, vízben, halban, termésben. Az elmúlt 30 évben szinte nem hallhattunk róla másként, mint faluról „a vízi erőmű árnyékában”.
Amikor az ember Gútáról Komárom felé tart, Keszegfalván át visz az útja. Ott pihen a maga múltjával, templomával, hétköznapi hőseivel, az árvizek emlékével – a Csallóköz keleti csücskében, a tiszta természettől övezve.
Ízes „tapasztalatainkat” két cukrászműhelyben tett látogatás során nyertük. Az egyik látogatás a Tanka családnál történt Vágsellyén, és látogatást tettünk a peredi Zilizi Imre műhelyében is.
Vágkirályfa, a mátyusföldi község a Vág jobb partján fekszik, Vágsellyétől mintegy 3 kilométernyire. Gazdag múltra tekint vissza. Visszatekint, mert nem akar felejteni, sem feladni azt, ami azonosságát adja.
Ahogy ígértük, megvendégeltük kis nyerteseinket, a Színes ceruza kerestetik rajzverseny díjazottjait. Méghozzá az ünnepelteknek kijáró előkelő módon: köszöntőbeszéddel, kis kultúrbetéttel, sztárvendéggel és persze fő attrakcióként – bőséges lakomával.
Hogy miben különbözik Karva a többi falutól? Nos, ilyen tiszta utcaképpel csak a csendes osztrák településeken találkoztam. Egy biztos: rendes polgárok lakják, akik nem csak a külcsínre adnak sokat – az is fontos számukra, mi van ott bévül a szívünkben.
A kenyérsütés egyidős az emberiséggel. Két olyan pékségben jártunk, ahol a készítők – pékek, tulajdonosok – a minőségre fektetik a hangsúlyt. Sikerüket ennek köszönhetik.
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."