Szombat reggel volt. Álltam a futópadon, épp a „pihenőnapomat“ nyomtam. 15 perc kocogás, majd a 20 perc futás. Futottam, pattogósan kapkodtam a lábam, nem nyomtam le a sebességet sétálós tempóra.
Mit esznek az egyetemisták? – kérdeztük a komáromi Selye János Egyetemen. A komáromi Selye János Egyetem korgó gyomrú hallgatói számos lehetőségből választhatnak.
Igazából nem is a hernyókkal van a gond, hanem az ipari élelmiszerrel. Az EU elfogadta a törvényt, hogy januártól az élelmiszerekbe belekeverhetik a lisztkukacot. Bogarakat eddig csak az állatoknak adtak, eddig csak az állati takarmányba kevertek bogárfehérjét.
Zöldet eszünk, mégis éhezünk. Ezt nevezik minőségi éhezésnek. A talajtudósok a fejüket fogják: elképzelhetjük, milyen érzés lehet nekik műtrágyás lében salátát vagy paradicsomot látni... Ám ez van!
Napjainkban nem ritka, hogy valamilyen régóta, más néven ismert dolog új névvel – lehetőleg angollal – felruházva bukkan elő. A „lánykori” nevén vegetarianizmusnak nevezett étrendet ma egyre gyakrabban „növényi alapú étrendnek” nevezik.
Téved, aki azt hiszi, hogy a francia nők karcsúságának titka a napi egy doboz Gitane cigaretta és a koplalás. A francia nők élvezik az életet: nem vetik meg a többfogásos menüt, a bort, a pezsgőt, sőt az édességet sem.
Miért eszünk folyton, amikor nem is vagyunk éhesek? Azért, mert az agyunkkal eszünk, nem a hasunkkal. Akár soványak vagyunk, akár kövérek, az a lényeg, ami a fejünkben van.
Az Új Nő csapatával Budajenőn jártunk a Patikakertben, ahol a felvidéki származású dr. Tkacsik Márta, elméleti matematikus és táplálkozáskutató fogadott bennünket.
