Világszerte működnek hospice-házak végstádiumban lévő betegek számára. Szlovákiában az ilyesfajta intézmények még mindig az újdonság erejével hatnak. Bártfa után Nádszegen nyílt meg a második hospice-létesítmény az országban, 17 évvel ezelőtt.
Egyre több fiatal családos elégeli meg a városi életet. Olyan otthonról álmodoznak, ahol a gyerekeik a friss levegőn játszhatnak, fára mászhatnak, bodobácsot gyűjthetnek, bokorról ehetik a szedret… Vagy éppen csak azért költöznek vidékre, mert falun könnyebb házat venni.
A slow life nem más, mint a lassú élet. Valami, aminek természetesnek kéne lennie, és amitől mégis annyira eltávolodtunk, hogy újra fel kell fedezni. Lassan siess, tovább érsz!
Vannak boltok, amelyek ugyanúgy élelmiszert és drogériai cikkeket, kozmetikumokat árulnak, mint a szokványos kisüzletek, csak csomagolás nélkül. Miképpen, hogyan?
A mai időseknek nincs mintájuk a modern öregségre– a hosszabb öregkort most találjuk ki. A gyerekeknek nincs idejük a szüleikre, ők még hajtanak, de akkor ki lássa el az időseket, amikor gondozásra szorulnak?
Vajon mit remél az ember, amikor egy pazar előadó estjére jegyet vált? Mit remél, mihelyt megillatozza, majd ajkához emeli a poharába töltött aranyszínű bort? Élményt remél…
Beszélgetésünk során rendre visszatérünk a jó kávé fogalmához, amelyre Szongoth János egyszerű, mégis nagyszerű választ ad: az a jó kávé, amelyik ízlik.
Az ő munkájuk a legfontosabb a világon, hiszen a Föld ökoszisztémájának mozgatórugói. S hogy milyen érdekes a sors, nem az evolúció csúcsáról, az emberről van most szó, hanem az egyik legkisebb élőlényről, mellyel minden egyes nap találkozhatunk. A méhről.
Írásunk azért született, hogy falvainknak és városainknak felmutassunk egy ügyes csapatot és egy jó példát, amit lehet és kellene is követni. A szelektálás szabályai legyenek világosak: ez a lényeg.
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."