Egy csodálatra méltó asszonyt, dr. Kantha Máriát szeretnénk bemutatni, aki miután elviselte az elviselhetetlent, úgy érezte: élete akkor kap ismét értelmet, ha segítő kezet nyújthat a daganatos megbetegedésben szenvedő gyermekeknek. A Kantha Dóra Alapítvány kislányuk nevét viseli.
– Nehéz erről beszélni. Még ennyi év után is. A férjemmel együtt a munkánkban sikeresek, a magánéletben boldogok voltunk. Amikor ránéztem két szép gyermekemre – a tizenegy éves Dórikára és az akkor kilencéves Dávidra –, úgy éreztem, a sors kegyeltjei vagyunk. Aztán kétezer tavaszán mindkét gyermekem megbetegedett. Kezdetben az egész veszélytelen anginának tűnt. Dórika viszont fáradékonyságra panaszkodott, ezért egy júniusi reggelen elmentünk a gyermekorvosunkhoz, vérvételre. Pár órával később már úton voltunk Pozsonyba, kezünkben a borzalmas eredménnyel: leukémia.
– Az első kivizsgálások után az orvosok biztatóan nyilatkoztak. 70-75% esélyt adtak Dórikának a gyógyulásra. Hónapokat töltöttünk a pozsonyi gyermekonkológián. Mindvégig mellette voltam. Nem kívánom senkinek, hogy megélje azt, amit ott megéltünk. Az elején az eredmények igencsak ígéretesek voltak, de a kemoterápia nem csupán a rákos sejteket pusztította el, hanem a többi szervet is károsította. Ezért is gondoltunk a táplálékkiegészítőkre, de az orvosok nem engedélyezték. Dórika mindent megkap, amire szüksége van! – mondták. Mikor átléptünk a kezelés második szakaszába, enyhültek a fájdalmai, egyre jobban érezte magát, egyre több időt tölthettünk otthon. Novemberben már három hétre hazaengedték. December elején újabb kemoterápiás kezelés várta, de elhalasztották, mert alacsony volt a nyomelemszint a vérében. Talán ha ekkor felteszik a kérdést: miért? Mi lehet a háttérben?
Szentestén utoljára ültük körbe együtt az asztalt, utoljára örültünk együtt a karácsonynak. Másnap rosszul lett. Azonnal felvittük Pozsonyba, a bejáratnál már tolószékkel vártak. És a vég: a liftben Dórika szervezete feladta a harcot. Az orvosok mindent megtettek, de már nem tudták visszahozni közénk. A boncolás során kiderült, hogy halálát nem a leukémia okozta, hanem a kemoterápia mellékhatásaként fellépő vastagbélfekély.
– Nem mindennapi lelkierőről árulkodik, hogy másfél hónappal kislányuk elvesztése után létrehozták a Kantha Dóra Alapítványt a rákbetegségben szenvedő gyermekek megsegítésére.
– Nem, itt lelkierőről nem beszélhetünk. Tehetetlenség, fájdalom, kétségbeesés, harag és önvád lapult bennünk. Talán, ha ekkor vagy akkor másként döntünk... Esetleg... Kérdések és kérdések, melyekre már soha nem kapunk választ. Éreztem: tenni kell valamit, ami erőt ad a mindennapokhoz. Mert én sem akkor, sem később nem tudtam – és nem is akartam − őt végleg elengedni. Ezért is viseli az ő nevét az alapítvány, és van a fényképe a logónkon.
Azóta, hogy 2001 elején a Nyitrai Kerületi Hivatal bejegyezte az alapítványt, az egyik legfontosabb célunk, hogy segítsünk a daganatos betegségben szenvedő gyermekeknek, és a pozsonyi egyetemi kórház gyermekonkológiai klinikájának.
– Kiknek segítettek kezdetben?
– Komárom környékén kezdtünk. Azokat a gyermekeket támogattuk, akik lányunkkal egy időben vették fel a harcot a gyilkos kórral szemben. A saját szememmel láttam, hogy a gyermekeknek milyen nehéz elviselni az ágyhoz kötöttséget. Az első időben ajándékcsomagot adtunk, melyben legtöbbször könyv, CD, DVD, játék és plüssállatka lapult. A szülőknek pedig pénzadománnyal segítettünk. A pozsonyi egyetemi kórház gyermekonkológiai klinikájának könyveket, CD- és DVD-lejátszókat, házimozi-rendszert ajándékoztunk.
– Sajnos, az orvosi műszerek gyorsan elavulnak, az új gépek pedig igencsak költségesek. Az elmúlt kilenc évben gyógyászati segédeszközök vásárlásához is hozzájárultak.
– Alapítványunknak a fennállása óta majdnem 160 000 eurót (közel ötmillió koronát) sikerült adományokból begyűjtenie. Ebből orvosi műszereket is vásárolunk. Megbeszéljük a gyermekonkológia főorvosnőjével, hogy mire lenne szükségük. Az elmúlt években többek közt infúziós pumpákat, EKG gépet, CT- és RTG-felvételek másolásához szükséges szkennert, betegmegfigyelő monitorokat, a csontvelővételhez szükséges bioptikus tűket vásároltunk. A beteg gyermekek részére allergiaellenes párnákat, paplanokat vásároltunk. Tavaly decemberben összecsukható ágyakat és kihúzható fotelágyakat vettünk az osztály minden szobájába a régiek helyére, így az anyukák éjszaka is a gyerekük mellett lehetnek.
– Egyre több a támogatónk, egyre többen utalják át az alapítványnak az adójuk 2%-át – és már nemcsak a rákbeteg gyerekeket, de más egészségkárosult gyermekeket és a rászoruló családokat is tudjuk támogatni. A súlyos beteg gyermekek kezelése hónapokat vesz igénybe, és ilyenkor az egyik szülő – legtöbbször az anyuka – kiesik a munkából. Sajnos, a szociális juttatások összege nagyon alacsony. Szerencsére a legtöbb egészségügyi biztosító téríti a hazánkban nem elvégezhető műtétek költségeit, de a kiutazást és az édesanya költségeit már nem. Legutoljára a másfél éves, megyercsi Vass Enikő esseni májátültetésével és utógondozásával összefüggő kiadások fedezésére szerveztünk egy sikeres adománygyűjtést. Enikő június 24-én sikeresen átesett a transzplantáción.
– Gyermeknapi gálaműsorok, koncertek, kiállítások, focimeccsek, hokicsillagok találkozója, egyeztetés, szervezés, kórházlátogatások, adminisztráció: mind-mind időigényes feladat. Hány alkalmazottja van jelenleg a Kantha Dóra Alapítványnak?
– Az alapítványnak nincs alkalmazottja. A feladatok nagy része az enyém, de a férjem is sokat segít. Igyekszünk minden egyes fillért „befektetni”, így még külön irodánk sincs, a saját ügyvédi irodámban intézem az alapítvány ügyeit.
A pozsonyi ügyeket is olyankor szoktam elintézni, amikor az ügyvédi munkám a fővárosba szólít. Persze vannak önkéntes segítők, akiknek hálás vagyok, hiszen mindent nem győznék.
– Amikor legelőször beszéltünk telefonon, azt mondta, hogy éppen útban van a Hatvan melletti Bátor Tábor felé.
– Kezdetekkor még nem gondoltuk, hogy az alapítvány egy szép napon kinövi a kereteit. Az elmúlt évben felvettük a kapcsolatot több külföldi rákellenes szervezettel. Az ő segítségükkel három évvel ezelőtt a barewstoni (Írország) onkológiai kölyöktáborban üdülhetett hat gyermek. Idén pedig Szlovákiából 22 kis beteg nyaralását támogattuk a magyarországi Bátor Táborban. Mikor átadtam nekik ajándékcsomagunkat, bevallom, elsírtam magam. Mikor körülvettek a gyerekek, és láttam, hogy tekintetük az örömtől csillog, és nem a fájdalom könnyeitől, meghatódtam. Ilyenkor érzem igazán, hogy a Kantha Dóra Alapítvány létrehozása nem volt hiábavaló.
