Gyönyörű, habos-babos fodros ruhában egy kislány feszít a póniló előtt, pihés szőke hajacskáját és szoknyáját csak úgy fújja a szél. Egy pár napos baba cuki pelenkában szunyókál a vászonhintában, félig nyitott száján csordogál az anyatej, miközben édesdeden durmol. Egy kisfiú sárga kacsák közt pancsol a felfújható medencében, egy szál semmit visel, arcán felhőtlen boldogság, nem is veszi észre, hogy fényképezik… Hát nem cukorborsók?
Ki ne futott volna bele egy-egy közösségi oldalon ilyen idilli képekbe? Hiszen a gyerekek hihetetlenül édesek, az anyukák és apukák minden egyes cukormázas percet szeretnének konzerválni, és ezzel nincs is baj… azzal annál inkább, hogy ezeket a nagyon is intim pillanatokat lépten-nyomon posztolják saját idővonalukra. Ne adj’ isten (én már találkoztam ilyennel) az újszülött babának a világrajövetel másnapján már van Facebook-fiókja, ahova rendszeresen posztol. Persze ha nem egy született zseni (szó szerint), akkor nyilvánvalóan nem ő írja ki, hogy éppen hány órát aludt...
Manapság azokat a szülőket titulálják Insta-szülőnek, akik lépten-nyomon posztolnak a gyermekükről. De képzeljük el a fent említett képeket és szituációkat, csak helyettesítsük felnőttekkel a főszereplőket! Ugye hogy máris nem vagyunk annyira elragadtatva a szomszéd Juci kivillanó combjától (bár szőke haja neki is lengedezik a szélben, már ami még megvan belőle); gonoszságnak érezzük, ha egy fáradt embert legmélyebb álmában lekapnak, és kiteszik a képét a közösségi oldalra. Ha pedig valamilyen csoda folytán belefutnánk egy felnőtt pucér fotójába a Facebookon (mielőtt a webhely mesterséges intelligenciája automatikusan letiltaná), akkor azonnal a szívünkhöz kapnánk ijedtünkben, és abban a pillanatban jelentenénk a dolgot a közösségi oldalnak. Akkor miért más, ha olyanokkal osztjuk meg gyerekeink életét, akiknek semmi közük hozzá?
1 éve és 9 hónapja a Facebookon
Manapság sok gyermek már azelőtt elkezdi online életét, hogy megszületne, hála a szülők által feltett ultrahangos fotóknak. Egy internetbiztonsággal foglalkozó kutatás szerint a gyerekek majdnem negyede – egészen pontosan 23 százaléka – már azelőtt rendelkezik valamilyen digitális lábnyommal, hogy kibújna az édesanyja pocakjából. Ami pedig ijesztően magas szám: az egész világra levetítve a gyerekek 92 százaléka kétéves kora előtt már rendelkezik egyedi online személyiséggel (ami nyilvánvalóan nem az ő személyiségük), sőt legtöbbjüknek még e-mail-címet is létrehoznak szüleik.
És hogy mi áll a háttérben? Nem foghatjuk arra, hogy anyuka vagy apuka rosszat akarna a gyermekének, hiszen egyértelmű, hogy semmiféle ilyen ok nem bújik meg az újdonsült szülők fejében. Egyszerűen szeretnék megosztani családjukkal és barátaikkal a baba érkezését, az örömteli pillanatokat, és nyilván büszkélkedni is szeretnének, hogy milyen szép gyermekkel ajándékozta meg őket a sors. De odáig már nem sokan jutnak el, hogy belegondoljanak: éppen ez a viselkedés az, amivel nagyon nagy veszélynek teszik ki csemetéiket.
A gyerekek magánéletének védelme nagyon fontos alapjog. Ezzel általában a szülők jó része csak akkor szembesül, amikor a gyerekük rákeres saját magára az interneten, és szembesül azzal a digitális lábnyommal, amit a szülei csináltak neki.
Az internet még mindig nem felejt
Most biztos sokan gondolják, hogy ugyan már, nem kell túldramatizálni ezeket a szituációkat: ott a gyerek, kicsi rajta, és miért ne lehetne megosztani egy örömteli pillanatot a barátokkal… nem kell ennek ekkora feneket keríteni! De igenis kell. Mert ha belegondolunk abba, hogy a gyerekünk majd 16 évesen (amikor mindent szörnyűnek fog látni, és mindenkinek inkább meg akar felelni, mint saját magának) szembetalálja magát a négyéves úszómedencés fotójával, és számonkéri, hogy mégis mi ez, akkor nem lesz olyan válasz, ami kellően megmagyarázná a dolgot.
Csak képzeljük el, hogy a mi nevünkben létrehoznak egy fiókot, és – ha nem is napi, de mondjuk, heti vagy havi – rendszerességgel posztolnak rólunk. Hogy milyen cukin lubickoltunk a kádban, mennyire nem szerettük a sütőtökpürét (és mennyire összemaszatoltunk vele mindent, amikor próbáltak megetetni), és hogy mindig elaludtunk a kerti hintában, úgyhogy itt állandóan oldalra lógó fejjel vagyunk lekapva. Persze hangsúlyoznunk kell, hogy a szülőknek nincsenek rossz szándékaik (ellenben azokkal a felnőttekkel, akik más céllal hoznak létre kamuprofilokat), de ettől függetlenül olyan dolgot tesznek a gyerekükkel, amely kitörölhetetlen nyomot hagy. Az internet ugyanis nem felejt.
Majd én megmondom, mit lehet és mit nem
A szülőnek persze joga van azt tenni, amit akar, amíg ezzel nem veszélyezteti gyermeke fejlődését, biztonságát és testi-lelki épségét. Egyértelmű, hogy senkit nem fog felkeresni a gyermekvédelem, ha posztol pár képet egy strandolós napról, és mindenki fürdőruhában feszít rajta, vagy kitesz egy videót, ahogyan sikítva vízicsúszdáznak a gyerekek. Viszont ha néhány év elteltével előkerül a felvétel, és kamasz gyerekünkből mémet varázsolnak rosszindulatú osztálytársai az általunk feltett videó segítségével, akkor már késő lesz. Ugyanis biztosak lehetünk benne, hogy arról a videóról már készült másolat: valaki elmentette, lekalózkodta vagy akár fel is töltötte egy másik videómegosztó oldalra. És soha többet nem fogjuk tudni megsemmisíteni az összes példányt. Szerencsétlen gyerekünk pedig csak kérdőn fog bámulni ránk, hogy mégis miért tettünk ilyet… És minek csúszott ő le valaha is sikítva egy csúszdán?
Mint minden szülőséggel kapcsolatos kérdésben, itt is meg kell adni a döntési szabadságot, és elfogadni a másik döntését – addig a határig, amíg a gyerek számára nem lesz kellemetlen, netán veszélyes a szülő posztolása.
Az Insta-szülőség ma kezdődik
Ezekbe a szülői döntésekbe senkinek sincsen beleszólása, csakis az anya és az apa felelőssége, hogy mi az, amivel később szembe tud majd nézni. Viszont az arany középutat mindenképpen érdemes megkeresni: nem baj, ha egyszer-egyszer felkerül (a saját!) idővonalunkra egy születésnapi fotó, egy nyaraláson készült videó vagy egy óvodai, iskolai szereplés. Azonban azzal, hogy óvodás lányunk egy Shakira-számra rázza magát a tévé előtt, vagy kisfiunk pucéran futkos a kertben, és a kutyát próbálja elkapni, semmi mást nem érünk el, csak azt, hogy kamasz gyerekeink maguk sütik majd ránk az Insta-szülő bélyegét…
Varga Virág
Kapcsolódó írásaink: Kinél maradjon a gyerek válás után?, A ma Pán Péterei
