Képzeljünk el egy nehéz hátizsákot, amit régóta cipelünk. Valamiért sosem tudtuk letenni, sőt még pakolunk is bele, már-már összerogyunk alatta. Hiába próbáltuk lefejteni magunkról, hiába rángattuk, nem ment. Egészen addig, amíg valaki azt nem mondta nekünk: ő bizony ismeri ezt a hátizsákot! Vannak rajta különféle rejtett csatok, de egy trükkös technikával mégis kioldhatók.
A csatok, a kioldás jelenti a sématerápiát. Azt a néhány évtizedes módszert, amely a szakemberek szerint sokkal gyorsabban működik, mint az eddigi technikák bármelyike. Hogy miért?
Egyrészt az összes pszichés tünet kezelhető vele, másrészt a gyakorlatok által sokkal hatékonyabban oldhatjuk fel az elakadásainkat, mint valaha. A hosszú éveken át cipelt hátizsákot végre letehetjük. A módszer sikeres, ezért Szlovákiában is nő a sématerapeuták száma.
Mi, magyarok képzett szakembert mégis a határon túl keresünk (sokan járnak át terápiára például Győrbe). Mikor ugyanis anyanyelvünkön mondhatjuk el, mi bánt bennünket, magabiztosabbnak érezzük magunkat.
A sématerápiáról először Pál Feri katolikus paptól és mentálhigiénés szakembertől hallottunk. Előadásaiban remekül szemlélteti, hogy mit is jelentenek a gyerekkori sémáink, és hogyan tudunk mi magunk változtatni rajtuk.
A sématerápia Jeffrey E. Young nevéhez fűződik, aki 1990-ben dolgozta ki a módszer alapjait. „Mindenkinek vannak érzelmi szükségletei” – írja. Csecsemő- és gyerekkorban a szüleink feladata, hogy az érzelmi és fizikai szükségleteinket maradéktalanul kielégítsék. Így tanuljuk meg szépen lassan a saját szükségleteinket felismerni. Vagyis ha minden szükségletünket betöltötik, akkor egészséges mintát kapunk. Ám ha nem kapunk elég szeretetet, megértést, vagy bántanak, esetleg elkényeztetnek minket, máris sérülnek a mintáink. A séma tehát olyan történés, élmény, beidegződés, amely gyermek- és serdülőkorban alakul ki (a „nem vagyok elég jó”, „a férfiak mindig csak kihasználnak”, illetve a túlevés, túlivás sémája, a függőségek is ide tartoznak).
A hibás sémák a legtöbbször váratlanul bukkannak fel, és bármikor aktiválódhatnak: a magánéletben és a karrierben egyaránt. Elég egy helyzet, egy mondat, egy hangsúly vagy egy nézés: és bumm! Amint felvillan a piros lámpa (aktiválódik a séma), beindul a szorongás, a szégyenérzet. Érzéseinken később úgynevezett megküzdési módokkal próbálunk enyhíteni. Három típusuk van: az elfogadás, az elkerülés és a túlkompenzálás.
Az elfogadó, önalávető magatartás esetében az egyén abszolút igaznak hiszi a sémáját, elfojtja a saját érzéseit, csak hogy ne kelljen a másikkal konfrontálódnia. Elkerülésnél kitér a kapcsolat és helyzet elől: így védi magát. A túlkompenzáló sémánál – szintén a védelem miatt – a dominanciát választja: manipulál, a sémát elutasítja, önmagát fényezi, verseng, arrogáns viselkedést mutat.
Nekem is van berögzült sémám?
Azt, hogy vannak-e sémáink (állítólag mindenkinek vannak), egyszerűen kideríthetjük egy online elérhető sémakérdőív kitöltése által. Ha valamelyik érték kiugróan magas, láthatjuk, hogy ott vannak elakadásaink. Kiutat a sématerapeuta segítségével találhatunk – de segíthetnek Vágyi Petra Sémáink fogságában és Sémáink párban című könyvei, valamint Szabó-Bartha Anett éppen sikerlistás Sémakémiája.
