Mondják, hogy a mai gyerekek már telefonnal a kezükben születnek. Szívesen rácáfolnék erre, de nem tudok. Gyermekeim (noha alig múltak 6, 7 évesek) ma már jobban értenek a technikai kütyükhöz, mint én magam. Pedig még csak nem is tartozom azon szülők közé, akik lépten-nyomon telefont adnak a gyerek kezébe. Olyan ez nálunk, mint valami nyomozós játék. Mi kitaláljuk a képernyőzárhoz a legújabb jelszót (remélve, hogy majd megjegyezzük), gyermekeink pedig kinyomozzák. Bármit képesek dekódolni, legyen az egy számsor vagy egy mintazár. Sokszor bizony nem elég a heti egyszeri jelszóváltás, szüntelen résen kell lennünk a férjemmel.
Egyre nehezebben kivitelezhető, hogy gyermekeinket eltiltsuk a virtuális világtól – így aztán korlátozni próbáljuk a hozzáférésüket. Próbáljuk megszabni, hogy mennyi időt tölthetnek telefonnal, tablettel a kezükben, milyen tartalmakat nézhetnek, milyen játékokat játszhatnak. Vajon az alfa-generáció szülöttjei képesek lesznek még ember módjára létezni? A vécécsészékben élősködő parazita szörnyjátékról ez a kérdés jutott az eszünkbe. Gyermekeim ugyanis előszeretettel mesélik, hogy kis pajtásaik milyen tartalmakat néznek az interneten. Sokkolókat!
Táblagép a gyermek kezében
Nem tartom magamat mintaszülőnek. Sőt. Bizony sok hibát elkövetek a gyereknevelés során. Körülbelül négyévesek lehettek a gyermekeim, mikor a nagyapjuktól megkapták az első tabletjüket. Akkoriban még örültem is neki, mivel úgy gondoltam, hasznos lehet majd abban a tizenvalahány percben, amíg felteszem az ebédet főni. (Kövezzenek meg, de én nem szeretem, ha rajtam kívül más is sündörög a konyhában!)
Annak rendje és módja szerint beállítottam a táblagépen a szülői felügyeletet, amellyel korlátoztam, hogy milyen tartalmak tölthetők le a Google-ről a gyerekek életkorának megfelelően. Ezt a korosztálykorlátot azóta sem oldottam fel. Hogy miért? Egyszerű a magyarázat. Nem szeretném ugyanis, hogy a gyermekeimet olyan elfajzott horrorszörny riogassa, mint Huggy Wuggy, aki látszatra egy plüssállatka, de valójában egy ragadozó, aki az emberek húsára vágyik.
Elképesztőnek tartom, hogy miután valaki ezt a kék szörnyet a gyermekei kezébe adja, képes nyugodt szívvel feltenni a kérdést: Miért fél a gyerekem a sötétben? Hát, talán nem kellene szörnyeket bevinni a gyerekek ágya alá...
Pelenkás szörnybaba
Nem mondom, egyszer én is beleestem a szennygödörbe, amikor a kislányom megkérdezte: Anya, letölthetjük ezt a kisbabás játékot? (Én balga, azt hittem, hogy a játékban egy cuki kisbabáról kell gondoskodnia. Hát nem.) Szent igaz, tüzetesebben elolvashattam volna a leírást, de mentségemre szóljon, hogy azonnal töröltem, amint letöltöttem. Azóta sem értem: egyáltalán hogyan került az utunkba egy ilyen sátánista játék?! A cuki pelenkás babát valójában megszállta az ördög, s a szemei pirosan villogtak. Azóta jobban odafigyelek, és nem hagyom, hogy a gyermekeim belefussanak hasonló, nem ildomos tartalmakba, sőt még a felröppenő reklámokat is megreguláztam a csatornájukon, nehogy belerondítsanak gyermeki kis világukba.
Tudom, persze, az lenne a legjobb, ha a gyerekeim a kezükbe se vennének semmilyen okoseszközt, bár a tablet így is sokszor a szekrény tetején szunnyad, ahol még székről sem érik el. Ám kérik, örökké kérik, mert az online világ ördöge már elkapta a frakkjukat. Gyerekeim ugyanis nem csak otthon, de az óvodai környezetükben is találkoznak olyan tartalmakkal, melyek a szellemi és lélekmérgek kategóriájába sorolhatóak.
Skibidi, az erőszakos vécé
Vegyük például a legújabb őrületet, a Skibidi Toiletet! A felugró reklámokban nekem is volt alkalmam már megcsodálni azt a torz emberfejet, amelyik egy vécécsészéből mászik elő, és mindent felrobbant, ami mozog. Gyermekeink jó részema már nem labdával játszik a természet lágy ölén, vagy épp mókusokat keres, hanem vécécsészékben kutakodik... Vajon ébredező gyermeki lelkük milyen élményekkel dúsul, mikor órákra beragad egy vécécsészébe? A videókban az erőszak minden formája megjelenik, a villogó fények és a váltakozó képek sokkot okoznak. Pörög a géppuska, gyerekeink teste remeg, agyuk beáll... Dopamin szabadul fel, a hatás összemérhető a drogok rombolásával – a vécécsésze ugyanúgy függőséget okoz, és károsítja az agysejteket.
Talán mondani sem kell, mekkorát néztem, mikor a kisfiam egy nap azzal jött haza az óvodából, hogy: Anya képzeld, én már ismerem a skibidit! Mikor rákérdeztem, honnan ismeri a mémet, kiderült, hogy az egyik kis pajtása mesélt neki róla. Mert ez vécé tényleg nagyon „menő”, és milyen jó lenne, ha mindannyian skibidik volnának. S hogy mi kell ehhez a skibidi klubhoz?! Hát csak annyi, hogy ismerni kell a híres skibidi dalt...
A Skibidi Toilet egy akciómémjáték, amelyben te vagy a titokzatos ügynök, akinek az a feladata, hogy lerombolja a Skibidi Toilet-szörnyeket, azaz a vécékből kikandikáló fejeket. A környezet apokaliptikus (itt a világvége), ám a fülbemászó zene extra energiákat ad. (© YOUTUBE/DAFUQ!?BOOM!)
Gyermekünket vécécsészék veszik körül, s a parazita fejek a célpontok. És mindenhol ott vannak. A gyerek el tud futni előlük, de ne szaladjon messzire, mert annál jobban fogják bombázni. Az egyetlen kiút, ha megöli ezeket a fertőző fejeket, lehúzza őket a vécén... Barátai segíthetnek ebben a nagy munkában, de őket is meg kell védenie, miközben egyre több vécével kerül szembe. Az első pár szinten csak a kezével tudja elpusztítani ezeket a szörnyeket, a harmadik szinttől már kap egy parazitaellenes fegyvert... Miközben, ugye, kint hétágra süt a nap, madarak trilláznak, és mókusok ugrálnak a fákon.
Az elmebeteg új „szobros” játék
Másik nap pedig azzal jött haza a gyerek, hogy: Anya, én nagyon szeretek squid game-eset játszani! A Jancsika és a Juliska is nézik a tévében... Tudtad, hogy van ilyen film, anya? Ilyenkor jön a dilemma, mert persze tudom, miről van szó. Óvatosan megkérdezem, hogyan is játsszák ezt a játékot. Elvégre ismerem a szoborjátékot – amit anno mi játszottunk, az még kellően barátságos volt. Remélem, ez is ugyanolyan, mígnem a gyerekem közli: aki itt megmozdul, azt lelövik, és meghal. Jó szülő módjára ekkor elmagyarázom, hogy valakit megölni csúnya dolog, és nem jó ilyesmit csinálni, még játékból sem...
A gyermekem tágra nyitja a szemét, eltátja a száját, majd nagy komolyan megígéri, hogy akkor ő többé ilyet nem fog játszani. Miközben pontosan tudom, hogy másnap megint játszani fogja. S az elkövetkező nap, az elkövetkező héten is... Miközben, ugye, kint hétágra süt a nap, madarak trilláznak, és mókusok ugrálnak a fákon – ámde az ő szemhatára most a vécécsészékig vagy a gyilokfegyverekig terjed.
Brain rot, avagy rohad az agyunk?
Manapság egyre több kutatás bizonyítja, hogy a brain rot valós jelenség (vagyis rohad az agyunk). Az online és a virtuális világban eltöltött idő egyenes arányban áll ezzel a mentális zavarral, ami összefüggésbe hozható a végtelen görgetéssel és a maratoni képernyőidővel.
Az alfa-generációban született gyermekek már nem tudnak tanulni, figyelni és memorizálni. A kifejezés azt sugallja, hogy az agyi funkciók, mint a memória vagy a szellemi éleslátás károsodnak az alacsony színvonalú, agyzsibbasztó tartalmak hatására. Ez pedig oka lehet annak, hogy manapság egyre több a figyelemzavaros, tanulási zavaros gyermek az iskolákban.
