Régóta érezzük már, hogy a világ felbolydult. Bedő Imre most a családok felbomlásáról mesél nekünk, a gyenge alapokra rakott fészekről, valamint arról, visszaállítható-e egyáltalán a nagybetűs Férfi a család élére, vagy pedig egy teljesen új mintát kell kitalálni.
A Béhr fivérek, mikor hivatást választottak, a színház világának rögös útjára léptek. Beszélgetésünkben a színészi életből vett tapasztalataikat és az előadóművészet rejtelmeit osztották meg velünk.
Fotósztori egy messze nem tökéletes karifáról, egy türelmetlen lányról és a tökéletes végkifejletről. Divattörténet szép ruhákkal, bonyodalommal és nosztalgiával a havas tájban.
Mezőszállási Márk Hamletje más, mint a többi színészé. Nem szeretné, ha az emberek Shakespeare híres figurájában csak a romantikus hőst látnák, aki színpadon sírja el a bánatos kérdést: „Lenni vagy nem lenni?”
Az ősz lassacskán télbe fordult. Ellának csak a szeme látszott ki, de Szél úrfi ide vagy oda, úgy döntött, hogy ő bizony ma sétálni fog. Fogalma sem volt, hol van, de ment, mintha csak zsinóron rángatták volna valami ismeretlen, valami új felé... Kovács Viktória novellája.
Gyakran mondogatjuk, mennyire másak a mai gyerekek. A tankönyvek ma is megállják a helyüket az oktatásban? Képes-e még a tanár felkelteni a gyermek figyelmét ebben a véget nem érő információáradatban? Varga Tamást kérdeztük.
Klára és Rudolf útja egykor elvált, hogy most, a háború utáni idők szürke valóságában ismét találkozzon. De vajon elég-e egy hajnal a holdsarló alatt ahhoz, hogy a régi sebek begyógyuljanak – vagy a múlt árnyai örökre elszakítják őket egymástól?
Az Új Nő magazin 5 órai teájának legújabb epizódjában Pukkai Judit színtanácsadót láttuk vendégül, aki tökéletes harmóniában él a saját színtípusának megfelelő színekkel.
Ez a történet most nem azokról az utazókról szól, akik luxuskörülmények között járják az üdülőhelyeket. Ez a történet egy lányról, Polák Viktóriáról szól, aki egyetlen hátizsákkal, sokszor a reptéren alva, nyakába vette a világot.
Vannak történetek, amelyeket az ember igyekszik elfelejteni. Nem azért, mert nem számítanak, hanem mert túl sokat jelentenek. A múlt azonban makacs dolog: nem tűnik el attól, hogy becsukjuk előtte a szemünket. Egyszer csak visszakúszik – egy illatban, egy hangban, vagy egy régi füzet sárguló lapjain
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."