Medikusként az 1970-es években még azt hallhattam, hogy a légcsőasztmában szenvedő betegben a fizikai terhelés (sport, testi munka) hörgőgörcsöt, fulladásos rohamot válthat ki. Ennek megfelelően az asztmában szenvedő gyermeknek pályaválasztáskor nem ajánlottuk a fizikai megterheléssel járó szakmákat. Az asztma volt az iskolai testnevelés alóli felmentés egyik leggyakoribb oka is.

Ez az orvosi álláspont az 1980-as években kezdett változni. Ekkor jelennek meg az első közlemények arról, hogy a fizikai megterhelések közül az úszás vált ki legkevésbé nehézlégzést, rohamot az asztmás betegekben. Igazi paradigmaváltás ez! Egyre több gyermekorvos igazolja, hogy a sportolás, s ezen belül az úszás nemcsak nem tilos, hanem egyenesen javasolható az asztmában szenvedő gyermekek számára. Magyarországon Gyene István dolgozott ki 1983-ban egy, a fokozatosságra épülő módszert az asztmás gyermekek gyógyúszására. Az „oktatási spirálnak” is nevezett módszerben a fokozatosság a vízhez szoktatással kezdődik. Ezt követi a lebegés megtanítása, majd a vízbe ugrás gyakorlása (először úszógumival, majd fokozatosan nélküle). A spirál következő fordulójaként a gyermekek megtanulják a víz alá merülés és a víz alatti kilégzés technikáját. A spirál csúcsa, a helyes hátúszótechnika tökéletes megtanulása. Gyene tanítványa, Jády György az 1990-es években módosította a módszert. A módosítás lényeges eleme, hogy az úszásoktatást a neveléssel köti össze. Úszóprogramja önfegyelemre, önbizalomra, csoporthoz tartozásra nevel. Fontos eleme az új módszernek a szülők bevonása az oktatásba. Jády szerint nem szabad elküldeni a szülőket a medence széléről. Az asztmás szülők többségében létezik ugyanis egy „túlvédő attitűd”, ami azonban gyorsan csökken, látva gyermekük gondtalan játékát a medencében. Ma már ott tartunk, hogy az élsportolás, a versenyszerű úszás sem tiltott az asztmás gyermekek, fiatalok számára. 2008-ban jelent meg egy tanulmány, mely szerint a versenyúszók közt kétszer-háromszor gyakoribb az asztma, mint az egyéb sportot űzők közt. Ez arra utalhat, hogy ők már kisgyermekkorukban úsztak, mert ez a sportág váltotta ki legkevésbé a nehézlégzésüket. 2003 óta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyezi az asztmában szenvedő sportolóknak az asztmaellenes szerek használatát is. Az asztma ma már nem lehet akadálya akár az olimpiai arany megszerzésének sem. Asztmában szenved a sokszoros olimpiai úszóbajnok Michael Phelps és a magyar Cseh László is. De van már sikeres olimpikon a kenusok közt is, sőt a leghíresebb profi kerékpárverseny, a Tour de France győztesei közt is akad asztmás versenyző. A világ egyik legkiválóbb hosszútávfutója, az asztmában szenvedő Haile Gebrselassie csak azért nem indult a pekingi olimpián, mert félt a légszennyezettségtől. Nem szabad ugyanis elfelednünk, hogy a fizikai terhelés mellett a légszennyezettség, az úszást illetően pedig a naponta sok órán át a medence klóros vizében végzett edzés is fokozza az asztmás rohamok rizikóját. E rizikót az uszoda naponta többszöri, alapos szellőztetésével, a klórgáz koncentrációjának csökkentésével mérsékelhetjük. Az írás címében szereplő kérdésre tehát a válasz: igen, az asztmás gyermek is sportolhat. 

Dr. Kiss László 

Új Nő csapata
Cookies