Lapunk tavalyi, májusi számában „Kanyarójárvány fenyeget?” címmel tettem közzé írásomat. Hogy most visszatérek a témához, annak nyomós oka van. Valóban kanyarójárvány fenyeget! Így újra érdemes felhívni a figyelmet a kanyaró veszélyességére. Tavalyi írásunk megjelenése után találkoztam olyan visszajelzéssel is, hogy nem kell „pánikot” kelteni: ártalmatlan gyermekbetegségről van szó, amit jobb átvészelni, mint védőoltással védekezni ellene. 

Nos, a most egyes kelet-szlovákiai régiókban zajló járvány cáfolja mind az „ártalmatlan”, mind a „gyermek” jelző használatának jogosultságát. A kanyaró a múltban sem volt csak „gyermekbetegség”, hiszen például a súlyos szívbeteg nagy drámaírónk, Madách Imre halálát is a 41 éves korában elkapott kanyaró siettette. A kanyaró ellen létezik védőoltás – ezt a gyermek 15-18 hónapos korában kötelezően megkapja. Hacsak szülei vissza nem utasítják a védekezés e bevált, igazolt formáját. A be nem oltott gyermekből lesz az a felnőtt, aki a mostani járványban megbetegedhet kanyaróban. S éppen az ő esetükben veszti el érvényét az „ártalmatlan” jelző! Őket fenyegeti a kanyaró leggyakoribb súlyos, akár halálhoz is vezető szövődménye, a tüdőgyulladás. Gyakran az ilyenkor orvosilag indokolt antibiotikum sem képes megakadályozni a tragikus véget. 

Mindezt korábbi írásomban is hangsúlyoztam. Azóta azonban alkalmam volt elolvasni egy olyan tanulmányt, amely a kanyaró eddig nemigen ismert, egyéb szövődményére hívja fel a figyelmet. 1986-ban merült fel először annak gyanúja, hogy a kanyaróvírus súlyos halláscsökkenéssel járó ún. otoszklerózist okozhat. Az oto- előtag füllel kapcsolatos dolgot jelent, az utótag alapja pedig a görög szklérosz, azaz ”kemény” szó. A dobüregben található, rezgés(hang)közvetítő apró hallócsontok – kalapács, ülő, kengyel – közül a kengyel talpa „megkeményedik”, elcsontosodik. Így hangvezetési akadály képződik, amely jellegzetes halláscsökkenéshez (süketséghez) vezet. A halláscsökkenést erős fülzúgás kíséri. Az 1972-ben kiadott Orvosi Lexikon szerint az otoszklerózis oka ismeretlen, és főleg fiatal nők megbetegedése. Nos, ma többet tudunk az okokról. Az 1986-os hipotézis igazoltnak tűnik: magyar kutatók húszéves szorgos munkával, nagy mennyiségű kengyeltalp vizsgálatával egyértelműen igazolták a kanyaróvírus jelenlétét az otoszklerózisban szenvedő betegek mintáiban. Vizsgálataik eredményét az Orvosi Hetilap ez évi 30. számában így összegezték: az otoszklerózis perzisztáló (fennmaradó) kanyaróvírus-fertőzés. A kanyaróvírus indítja el a csontosodáshoz vezető kórfolyamatot, melyet tovább ronthatnak a hormonális hatások (pl. várandósság, antibébi-tabletták használata, változókor). Sajnos, az otoszklerózis gyógyításának csak egyetlen módja van: a műtét, amely képes megszűntetni a kengyel merevségét.  Az elmondottak újabb nyomós érvet szolgáltatnak a kanyaró elleni védőoltás fontosságához. A védőoltással nemcsak a rendkívül fertőző járvány kialakulása előzhető meg, hanem a súlyos halláskárosodás rizikója is csökkenthető.

Dr. Kiss László