A fiatalok úgy döntenek, hogy köszönik szépen, ők nem kérnek az olcsó kábeltévés csatornákból. Nem akarnak azért fizetni, hogy a filmeket gagyi reklámok szakítsák meg. Ha már beruháznak tévébe – akkor az legyen okos. Száguldjon az internet – és már düböröghet is a Netflix meg az HBO GO!
Számos felmérés szerint a tizenévesek és a huszonévesek a leginkább tudatos információfogyasztók: megválogatják, hogy mit engednek be az otthonukba a tévé képernyőjén keresztül.
A mai napi emlékszem rá, milyen büszke voltam magamra, amikor a szüleim megengedték, hogy rendes műsoridőben megnézzem a Barátok közt című szappanoperát. Ez ugyanis annak a jele volt, elég nagynak tartanak ahhoz, hogy kilencig fent maradjak. A barátnőméknél csak DVD-t néztek, így mindig elmeséltem neki, hogy mi történt az előző részekben. Kicsit megborzongok, mikor visszagondolok ezekre az időkre: ma, ha fizetnének, sem ülnék le egy szappanopera elé. (Tenném hozzá: azóta a szüleim is „kinőtték” a műfajt.) Hogy miért? Mert sablonos, mert soha nincs vége, és mindig ugyanaz történik benne, nincs mélysége a karaktereknek és a történetnek.
Az ételt is megválogatod!
Az ember megnézi, mit eszik – így azt is tudni szeretné, mi az, amit naponta több órán keresztül beenged a család életébe, és hagyja, hogy észrevétlenül formálja a gondolkodását. Az idősebb generáció sokszor nem tudja, hogy vannak jobb alternatívák is, mint amit éppen adnak a tévében. A fiatalabbak lassacskán rájönnek, hogy a kábeltévés valóságshow-nál bármi jobb! Az átalakulás a videomegosztó oldalak megjelenésével kezdődött, ahol nem csupán magánemberek által feltöltött rövid videókat lehetett nézni, hanem akár régebbi filmekre is rábukkanhattunk. A legnagyobb videomegosztó – a YouTube – azóta már nem az egész estés mozikra specializálódik, hanem a rövidebb tartalmakra. A reklámmentes filmezés sem maradt szépen csengő ígéret.
Egy friss felmérés szerint a 15-49 éves korosztály rendszeresen használja a streamingszolgáltatók által üzemeltetett platformokat. Ennek a korosztálynak 40%-a saját bevallása szerint nem néz hagyományos műsorokat a tévében, illetve nagy részük csak Netflix- vagy HBO GO előfizetéssel rendelkezik!
A két legnagyobb streamingszolgáltatóvá a Netflix és az HBO csatorna HBO GO nevű alkalmazása nőtte ki magát. Mindkettő hasonló alapelven működik, vagyis a filmek és a sorozatok teljes hosszúságban, reklámmentesen elérhetőek rajtuk – természetesen havidíj ellenében. A tartalmakat bármilyen okos eszközön meg lehet nézni, legyen az mobiltelefon, laptop, okostévé vagy tablet. Lehetetlen rosszat mondani róluk: még olcsóbbak is, mint egy hagyományos televízió-előfizetés. (Léteznek mindenféle nagyságú csomagok, de ez nem az elérhető tartalomra vonatkozik, hanem arra, hogy hány eszközről és mennyi fiókkal szeretnénk használni az alkalmazást.) Itt aztán nincsenek reklámok, minden korosztály megtalálja a neki való filmeket és sorozatokat – és ami a legfontosabb, itt valóban azt nézünk, amit szeretnénk. Egyetlen hátrány, hogy a korábbi filmekhez sokszor nincs magyar felirat.
Sorozatból szemetet!
Persze az ember úgy van kitalálva, hogy éhezik a könnyed sorozatokra és műsorokra. (Valljuk be, tényleg vannak olyan napok, amikor nem szeretnénk, ha bármiféle érdemleges információ érne minket a kanapéra lezöttyenve.) A Netflix az utóbbi időben jócskán meglovagolta ezt a hullámot: mintha érezték volna, hogy a karantént csak buta show-műsorok kifigurázásával lehet enyhíteni. Így aztán megszülettek a trash sorozatok!
A trash magyarul szemetet, limlomot jelent. Így máris lehet valamiféle elképzelésünk arról, hogy milyen műsorok tartoznak ebbe a kategóriába. Persze maga a műfaj nem most jött létre – eddig a szappanoperák, a valóságshow-k jelzőjeként használták. Mostanság azokat a sorozatokat jellemzik így, amelyek direkt „rossznak” készülnek. A készítők ezeket paródiaként, kifigurázásként fogják fel, és nekünk is ilyen szemmel kell (kéne) nézni őket!
Vágatlan beszólások!
Ezeknek a műsoroknak fontos jellemzőjük, hogy a rendező palástolás nélkül megmutatja, milyen emberekkel forgat – akár mondatonként összevágják nekünk, hogy ugyanarról a történésről mi a véleménye a két szereplőnek. De ha főhősünk saját magával keveredik ellentmondásba, azt sem titkolják el előlünk! Az egyik ilyen kedvenc rendezői elemem, amikor nagyon komoly interjú végén az alany megmerevedik, mert tudja, hogy itt ér véget a szövege, s itt le fogják vágni az anyagot. Pár másodpercig meredten néz a kamerába, majd elengedi magát: „Jó volt? Nem kell újra venni?” Olyan is akad, aki szinte átveszi a vezetést, és követeli, hogy milyen szögből vegyék. Rendezőink pedig gátlástalanul benne hagyják a filmekben ezeket a kínos filmkockákat…
Bár ellentmondásnak tűnik, mégis lehet igényesen szemetet nézni! Az ilyen sorozatokban a kommentátor gátlástalanul kimondja, ami a (legtöbbször inkább szép, mint okos) szereplőkkel kapcsolatban megfogalmazódik a mi fejünkben is, néha pedig a főhőseink saját magukat keverik ellenmondásokba.
Ne érj hozzá!
Aki kicsit is érdeklődik a sorozatok iránt, annak érdemes belepillantani a Netflixen a Too Hot to Handle (magyarul Ellenállhatatlan kísértés) című realitybe. Minden adott, ami egy Való Világ vagy Édes Élet kaliberű show-hoz kell: saját sziget, türkizkék tenger, pálmafák, kigyúrt Adoniszok és darázsderekú Barbie-k, na meg persze egy közös hálóterem! Azonban a cél itt egészen más: a néző nem azért szurkol, hogy kedvenc párjai végre egymásra találjanak, hanem azért, nehogy egymáshoz találjanak érni! Itt ugyanis egy csapatként küzdenek a szereplők – bármiféle csók, de akár még simogatás is minimalizálja a műsor végén közösen megnyerhető összeget.
Bár az idősebbek is használnak ilyen platformokat, a fiatalok a nyelvtudás miatt előnyben vannak. A 15-39 éves korosztály 20%-a nem zavartatja magát, ha, mondjuk, spanyol filmet kell néznie angol felirattal – 14% még angolra sem állítja át a szinkront, mert szereti eredeti nyelven nézni a tartalmakat!
Hasonló „élvezeteket” kínál a The Floor is Lava (Tűzforró talaj) című játék, amely a Ninja Warrior és az Exatlon mintájára készülő játékshow-kat parodizálja. Mindannyian játszottuk gyerekkorunkban, hogy a padlót kineveztük hömpölygő lávának, és a bútorokon ugrálva kellett eljutni a szoba egyik végéből a másikba... A Netflix az egész fantáziát megépítette az egyik stúdiójában. A Love is Blind (A szerelem vak) pedig nem máson alapszik, mint a vakrandik homályán. Azzal a különbséggel, hogy itt a pároknak valóban össze is kell házasodniuk!
Azért csak szemét!
Természetesen (mint ahogy a nevük is mutatja) ezek valóban trash sorozatok: vagyis szemetek. Semennyivel sem leszünk többek, ha megnézzük őket, és még véletlenül sem fogunk olyan információt hallani bennük, amelynek valaha hasznát is vehetnénk. Azonban nem is ez a cél – inkább az, hogy felnyissák a nézők szemét. Persze nem mindenkinek veszi be a gyomra ezeket, ám ma már ilyenek is vannak, sokak nagy örömére.
