Szempillapompa

Különbözőek vagyunk mi, nők, de valami mégis összeköt bennünket. A saját életünket szeretnénk élni, a saját életcélunkat kibogozni. Végh Andrea (31) a családi örökséggel fordult szembe, amiből lett egy kis „haragszomrád”, de szerette volna újrafogalmazni az életét. Megküzdött azért, hogy ma szépségnagykövetnek nevezzék.

Régen azt mondták volna, hogy Andrea ezüstkanállal a szájában született. Nagyapja, Végh László ismert vendéglátós volt, Svájcban tanulta ki a szakmát. Később megvette a dunaszerdahelyi Bonbon Szállót, majd wellnesshotellé alakította, de Pozsonyban és a Magas-Tátrában is jó nevű szállókat működtetett. Ilyenkor mindig fogas kérdés az utódlás vagy a generációváltás, az alapító természetesnek veszi, hogy az utódok átveszik a céget. Van némi szülői ráhatás a pályaválasztásra, mert hol máshol is dolgozhatnának az unokák, mint a családi üzletben. Andrea esete a rossz óráé volt: ahogy a mondás mondja, másképp mutatott, és másképp ütött. Elvégezte ugyan a hotelakadémiát Pozsonyban, ám közben rájött, hogy a recepcióspult mellett nem tudja elképzelni az életét, de még a menedzseri székben sem. (Fotók: Dömtör Ede)

Végh Andrea (31, Dunaszerdahely) Pozsonyban végezte a hotelakadémiát, de tanulmányai során rádöbbent, hogy nem a vendéglátás az ő útja. Új életet pedig úgy kezdett, hogy 2013-ban kiment Londonba – szerette volna kipróbálni magát az élet sűrűjében. Itt lépett be a szépség világába, a szempilla- és szemöldökstyling mellett tette le a voksát. Egy évtizede foglalkozik szempillaépítéssel. Több szakmai képzésen vett részt, 2018-ban Miamiban egy rangos világversenyen is megállta a helyét. Ma oktat, és a Lash Heaven márkát forgalmazza Szlovákiában. Párja autószerelő, egy kislányuk van, Amelia.

Végh Andrea szemöldök- és szempillastylist, aki elmeséli, hogyan lehet valakiből hozzáértő szakember. Andi rögös útja során számos tapasztalatot szerzett. Trükkje, hogy olyan pillákat varázsol vendégeinek, amelyek csábítóan elegáns tekintetet eredményeznek. A természetellenesnek ható műszempilla agyonvágja a nő megjelenését. Kivéve, ha Végh Andi vesz bennünket kezelésbe.

A műszempilla Hollywoodban született 1919-ben: Phyllis Harver színésznőnek a Max Factor tincses műszempillát készített. Ettől kezdve indult a műszempilla hódító útjára. Audrey Hepburn, Doris Day, de Michael Jackson is műszempillával tette igézővé a tekintetét. A tincses pilla öt-hat szál pilla összecsomózásával készült.

– Ha nem sértelek meg a kérdéssel, megvolt mindened. Mi volt az, ami mégis hiányzott?

– Megvallom, hogy ezen még nem gondolkodtam. Igazság szerint sohasem szenvedtem hiányt semmiben, sokat köszönhetek a szüleimnek, nagyszüleimnek. Mindent megadtak nekünk, szerettem és élveztem a gyerekkoromat, sokat utaztunk. Amikor bekerültem a középiskolába, rájöttem, hogy bizony nekem sokkal több minden megadatik, mint a velem egykorú kamaszoknak. Volt is ebből egy kis lelki parám, el akartam titkolni, hogy ki vagyok, honnan jövök.

– Miért? Mi okod volt rá?

– Azt hiszem, szégyellni kezdtem magam. Mármint azt, hogy megvan mindenem, és egy kicsit sem dolgoztam meg érte. Lázadtam, nem akartam elkényeztetett hercegnő lenni, dolgozott az igazság­érzetem. Önerőből szerettem volna sikeres lenni.

– Annyira lázadtál, hogy egészen Londonig futottál. Miért éppen oda indultál?

– A középiskola után recepciósként dolgoztam a pozsonyi szállodánkban. Rengeteg angol nyelvű vendégünk volt, az én nyelvtudásom pedig szegényes volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy összepakolok, és kiköltözöm Angliába. Elkezdtem nézegetni az álláshirdetéseket, sok ügynökség toborzott au paireket. Végül rátaláltam egy családra. Nem tudtam persze, mire vállalkozom, hisz nem volt tapasztalatom a gyermekfelügyelettel. Arról nem is szólva, hogy az au pair a bébiszitterrel ellentétben házimunkát is végez, főznöm és takarítanom is kellett, cserébe szállást adtak. El lehet képzelni, mekkora próbatétel várt rám: a telefonszámlám megszaladt, mert szüntelen a telefonon lógtam. Nem tudtam bekapcsolni a mosógépet, a sütővel is sokat szerencsétlenkedtem, mikor beraktam a mirelit halrudacskákat. (Mosolyog.) Az angolok már akkor sem étkeztek valami egészségesen.

– Londonban találkoztál először műszempillával?

– Jaj, dehogy. Itthon jártam pillákra. Tizennyolc éves voltam, amikor elkezdett foglalkoztatni, hogyan lehet a pillákat profi módon felragasztani, ezért elmentem egy gyorstalpaló kurzusra. Itt megkaptam az alapokat. Londonban már magamnak raktam fel a soros pilláimat, néha a munkáltatómnak, valamint az időközben megismert egy­két barátnőmnek is.

– S mikor jött szembe veled a nagy felismerés, hogy a szépségszakma lesz a te utad?

– Akkoriban már két családnál is dolgoztam, közben nyelviskolába jártam, s irtó büszke voltam magamra, hogy lám, helytállok. Ekkor jött a feketeleves. Egyik napról a másikra az egyik család felmondott. Ott maradtam egy idegen nagyvárosban munka és lakhatás nélkül. Előtte pár hónappal ismertem meg a páromat, ő szintén Szlovákiából érkezett. Randizni kezdtünk. Még nagyon az elején jártunk, de mivel nem volt hol laknom, beköltöztem hozzá. Harcos vagyok, nem akartam mindjárt hazafutni. Inkább hátraarcot csináltam, és szembenéztem a démonjaimmal. Ám sehogy sem találtam munkát, mígnem eszembe jutott: hisz van egy befejezett pillaépítő kurzusom! Elkezdtem hát hirdetni a szolgáltatásomat, először a Facebook­-csoportokban, melyekben a Londonban élő szlovákok, magyarok és csehek csoportosultak.

A műszempilla a 2020-as évek abszolút divatja, szeretik a nők. A baj csak az, hogy rengetegen „pilláznak”, és sok szempillaépítő kezéből ízléstelen (horribile dictu, egészségre veszélyes) végtermék kerül ki. Sokszor látni helytelenül felhelyezett műszempillát, ami nemcsak a saját pillákat károsítja, de a látást is. A műszempilla nem káros, a jó minőségű ragasztó nem rontja a látást. Baj akkor van, ha a stylist a pillákat helytelenül helyezi fel, vagy nem jó minőségű műszempillát és ragasztót használ. A műszempilla sohasem lehet nehezebb, mint a szempillaspirál által felvitt festékréteg. A megfelelő hossz és pillavastagság Andinál alapvetés.

– Gondolom, nem ez hozta el a sikert. Tudjuk, hogy később a tengerentúlon kupát nyertél...

– Azonnal kialakult az állandó klientúrám, a bibi csak az volt, hogy nem volt semmim, még egy lámpám vagy kozmetikai székem sem. Összerántottam a hálószobát, a vendégeket ott fektettem le, s mikor előbb kezdett sötétedni, a párom fellógatott a plafonra egy kis elemlámpát. Akkoriban indult hódító útjára az Instagram, az ide feltöltött képek és videók alapján próbáltam fejleszteni magam. Hamar rájöttem, hogy nem tudok profi munkát végezni, mert kevés hozzá a szaktudásom.

– Mikor volt ez pontosan?

– 2014-ben. Tanfolyamokat kerestem, minden pénzemet visszaforgattam, hogy új meg új technikákat tanuljak meg. Akkor már az volt a cél, hogy építsem is a pillákat, megtaláljam a megfelelő hosszt, vastagságot, ívet. Igyekeztem nagy precizitással dolgozni, nagy vágyam volt minél több tudást gyűjteni, mert minden szemforma egyedi. A szempillastylingot nem lehet egy kaptafára húzni, minden vendég más.

– Mi volt a te ideád?

– Azt tartottam, hogy minden stylist annyit ér, amennyit tanul. A műszempillákat egyenként rögzítik a természetes pillákhoz a pillasor mentén haladva, ami lehetővé teszi a pillák formázását, hosszabbítását vagy dúsítását, a szemkontúr kiemelését. A műszempillák a szemet kifejezővé teszik, körülölelik, és igenis megtarthatják a természetes pillák könnyedségét. Ez a pillaeszmény az én ideám, ez a londonbeautyandrea kézjegye.

– Mit adtak neked a különböző képzések?

– Technikásabb pillás lettem. Hamar rájöttem, hogy amit eddig csináltam, nem nevezhető pillaépítésnek. Addigra már rabja voltam a műszempillának, nem akartam többé mást csinálni, mint a pillák és műszempillák vonzerejével foglalkozni. Megvettem az első lámpámat, kozmetikai székemet, és már én magam jártam el a hölgyekhez.

A képen látható: egy ívelt szempillacsipesz, egy elsődleges műszempillaszett és egy szimmetriamérő a szemöldök formázásához.

– Értsük jól: felépítkeztél mind tudásban, mind tapasztalatban, de mikor döntötted el, hogy te nem csupán jó akarsz lenni, hanem a lehető legjobb?

– Mindig is maximalista voltam. Hiába mondták a vendégek: „Andrea, hisz te jól dolgozol!”A divat folyamatosan változik, egy szépségszakmában nem lehet a sült galambra várni, időről időre vissza kell ülni az iskolapadba. Én pedig naprakész akartam lenni. Rengeteget gyakoroltam, iskoláztam magam; erőltetett menet volt, de megérte. Hiába, én csak így, nagy lánggal tudom élni az életem.

– 2018-ban részt vettél a Miamiban megrendezett világversenyen, a Beauty Factoron. Ez volt pályád egyik csúcsa...

– Az interneten jött szembe, hogy várják a jelentkezőket. Előzőleg már vettem részt online versenyeken, tehát volt némi tapasztalatom. Azon a nyáron terveztünk egy utat a párommal Amerikába, azt gondoltam, miért ne köthetnénk egybe a kellemeset a hasznossal. Emlékszem, nagyon-nagyon sokáig gondolkodtam azon, hogy befizessem­e a beugrót, de aztán úgy döntöttem: egyszer élünk! Éjfélkor zárult a nevezés, én éjfél előtt két perccel neveztem be. Az utolsó pillanatban.

A kidülledő vagy épp beesett szem, a mandula alakú vagy a lefelé ívelő szem más keretezést kíván, de a megereszkedett szemhéj is befolyásolhatja a stylistot. S akkor még nem beszéltünk a dúsításról, ami magában foglalja a szempillák ívének kiemelését vagy a tőtől a pillák végéig tartó teljes dúsítást – esetleg az olyan speciális technikákat, mint a 3D-s vagy a szálankénti dúsítás.

– Milyen volt látni Amerikában azt a sok pillást, aki mind ugyanarra vágyott, amire te? A sikerre!

– És annak a sok embernek ugyanaz volt a szenvedélye, mint nekem. Elképesztő volt – és egy picit ijesztő. Több kategóriában folyt a verseny, a kezdőtől egészen a profi szintig. Én középre rangsoroltam magam. A csoportomban harmincan voltunk, mindenki kapott egy ágyat. Modellt vagy hoztunk magunkkal, vagy sokan ott helyben kerestek. Én a barátnőmet stylingoltam, három óra volt a versenyidő. Ez idő alatt kellett kihozni magunkból a maximumot, óriási volt rajtunk a nyomás. Végül második lettem, amire azóta is büszke vagyok. A helyszín maga is energetizált, egy gyönyörű hotelben voltunk; mégsem ez volt számomra a nagy életfordító momentum. Az oktatók és a zsűri ott álltak a pultnál, én pedig rádöbbentem, hogy én is ezt akarom! Oktatni szeretnék majd egyszer, mint ők. Ez a felfedezés felülírt mindent. Csodálatos volt találkozni a szakma nagyjaival, a kedvenc pillásom, Hanna Putjato is ott volt. Sőt, megszólított, hogy nem szeretnék­-e náluk dolgozni. Örömmel igent mondtam volna, de addigra már volt egy kecsegtető ajánlatom a Lash Heaventől; azóta is én forgalmazom a márkát Szlovákiában.

– Beszéljünk most egy kicsit magáról a műszempilláról, hiszen nem mindegy, hogy a pillás milyen anyagokkal dolgozik. Milyen a jó minőségű szempilla és ragasztó? Hogyan kell helyesen felrakni a műszempillát?

– Tudjuk, hogy a szempillák a szemhéj szélén helyezkednek el, s a szemet védik – kiszűrik a port, a rovarokat, a szennyeződéseket. Érzékenyek az érintésre, így védenek az irritáció ellen. Minél puhább a műszempilla, annál jobb a minősége, kevésbé lesz mű hatása. Fontos, hogy a ragasztó, amivel hozzárögzítjük a műpillát a vendég saját szempilláihoz, minőségi legyen, és még véletlenül se érjen a bőrhöz. Én mindig cianoakrilát­tartalmú ragasztókat használok, amelyek a levegő nedvességtartalmának hatására polimerizálódnak, és kemény kötést alakítanak ki a szempilla és a műszempilla között. A gyors kötés pedig azért fontos, mert közben gőz keletkezik, ami irritálhatja a szemet. A műszempillát sohasem a bőrfelületre ragasztjuk fel, mert a ragasztó eltömítheti a szőrtüszőket, ami gyulladáshoz vezet, akár ki is hullhatnak a pillák. Ez az első szabály, amit megtanítok a diákjaimnak. Építés előtt pedig el kell különíteni a pillákat; ha egy műszempillát két vagy három saját pillára ragasztunk fel, az baj, mert mind különböző növekedési fázisban vannak, s a kihulló szempilla magával húzza a másikat, ami tartós pillavesztéshez vezethet.

– Manapság már tényleg minden megtalálható a piacon, a mennyiség a minőség rovására megy. A gyorstalpaló kurzusokon pedig bárki képesítést szerezhet. Találkoztál már elrettentő munkával?

– Hogyne, s nem itthon, hanem még Londonban, egy neves szalonban. A vendég pillái koszlottak voltak, beragadva a szembe, márpedig a befelé forduló műpilla irritálja a szaruhártyát és a kötőhártyát. Még valami pirinyó feketeségek is mászkáltak a szempillákon. Az ájulás kerülgetett. Lefényképeztem, nem hittem a saját szememnek. Kérdeztem a stylistot, hogyan fordulhat elő ilyesmi, mire azt válaszolta, hogy a vendég ennyire trehány. Szerintem nem a vendég vétke volt – ott is hagytam a szalont.

– Említetted, hogy a pillák felhelyezése függ a szemformától. Mire kell még odafigyelni?

– Én az arc formáján, a szem alakján kívül azt is megnézem, hogy a vendég sminkeli-e magát. Ezek alapján határozom meg, hogy milyen típusú szempillával fogok dolgozni. Kissé megereszkedett szemhéjak esetén inkább felfelé görbülő pillákat használok: ez kinyitja a tekintetet. Beesett szem esetén éppen ellenkezőleg, inkább az egyenesen előreálló műpillák után nyúlok, melyeknek csak a végük göndörödik.

– Mit tanácsolsz azoknak, akik először rakatnak fel műszempillát?

– Elsőre mindig az 1D­-s műszempillákat javaslom, tehát minden egyes szempillára egy darab pluszpilla kerül. Ez olyan hatást kölcsönöz, mintha valaki több réteg szempillaspirált kent volna a pilláira.

Ettől sűrűbb hatásúak lesznek, picit hosszabbak, de mégis lágyak, természetesek. Később aztán a vendég eldöntheti, hogy merrefelé induljunk, legyen­e a pilla sűrűbb, esetleg íveltebb.

– Gondolom, rengeteg vendég hoz magával fotót azzal a felkiáltással, hogy: ilyet szeretnék! Szoktál nemet mondani?

– Ó, hát sokszor. A vendég nem azt látja, amit én, ő csak a képet nézi, én meg a szemét. Volt, aki megsértődött, de én szeretném megőrizni a renomémat.

– Tudom, hogy liftingelsz is. Mit takar ez pontosan?

– Sok nőnek szép hosszú a pillája. Nekik általában liftingkezelést csinálok, vagyis a saját pillákat ívelem és emelem meg tőnél, így dúsabbnak, hosszabbnak tűnnek. Itt speciális lifting­ és fixáló-anyagokat alkalmazunk szilikonpárnák segítségével. A végeredmény hat-nyolc hetet is kibír. A hosszú távú hatás érdekében a Ruthie Belle márkájú rögzítőkrémmel dolgozom.

– Ha jól tudom, egy ideje már tetoválsz is. Ehhez milyen technikát használsz?

– A púderes Hair Stroke technikával dolgozom. Ez gyengéd, természetes hatású szálazás, nem megyek mélyre, a tetoválógéppel vékony, a saját szemöldökkel merőleges szálakat húzok. Mindig aszerint keverem ki a színeket, hogy milyen színtípusba tartozik a vendégem természetes szőrzete, illetve milyen a bőrtónusa. A piacon kapható legkíméletesebb anyagokat használom, mint a Biotek és a Clinita.

– A végére hagytuk, hogy nem csupán oktatsz, de zsűrizel is. Kicsi a lányod, még nincs hároméves. Összeegyeztethető a munka és az anyaság?

– Bevallom, nem mindig egyszerű. Szerencsés vagyok, mert a családom nagyon támogató, van kire bízni a kicsit, ha épp el kell utaznom. A kislányom bölcsődés, a párom pedig igazi kincs, minden utazásomra elkísér. Ha ő nem lenne, biztos nem tartanék itt.

– Hogyan jellemeznéd magadat két szóval?

– Céltudatos embernek tartom magam, akinek a minőség a szeretetnyelve. A lényeg pedig, hogy soha ne adjuk fel!

– Végezetül, ki csinálja a mester szempilláit?

– Mindig a kolléganőm. Húzott szemem van, mint az ázsiaiaknak, keskeny szemréssel. Emiatt szűkebbnek tűnik a szemem, vagyis szükség van mappingolásra, ami a méretek előrajzolását jelenti. A szem közepére hosszabb pillákat kapok, a két szélére pedig rövidebbeket. M­es méretű pillákat használunk, ezek íveltebbek, optikailag kinyitják a tekintetet.

Kovács Viktória, Nagyvendégi Éva