Idén is várjuk a szép lányok jelentkezését az Új Nő Szépe válogatójára. A versenyt anno azért indítottuk, hogy a hazai magyar lányok is lehetőséget kapjanak a szépség világában. Sokszor már maga a részvétel is ugródeszkának számít, sok döntős lányból lett később sikeres modell, többen bekerültek a Miss Szlovákia döntőjébe, tavalyi első udvarhölgyünk, a somorjai Koša Nikol pedig elnyerte a Miss Europe Junior címet.
Mire lapunk megjelenik, Miklasová Mária már Milánóban lesz. A szép dunaszerdahelyi lány is a mi kifutónkon tette meg a sikerhez vezető első lépéseket.
Marika a 2005-ös Új Nő Szépe első udvarhölgye volt
– Korábban is megfordult már a fejemben: mi lenne, ha kipróbálnám, hogy van-e a pályához tehetségem. De csak az Új Nő Szépe után vágtam bele – mondja a 20 éves Marika. – Növelte az önbizalmamat, hogy a versenyen második lettem. Sokat adott az egyhetes közös gyakorlás is. Itt megtanítottak bennünket járni, a kifutón mozogni, smink- és ruhapróbákat tartottunk, megtanultuk a számunkra még ismeretlen kifejezéseket: portfólió, casting, direct bookig... Utána bejelentkeztem egy pozsonyi ügynökséghez, ahol tesztfotókat készítettek rólam. Utána leszerződtettek három évre, fotóztam egy sóbarlang reklámanyagát, részt vettem estélyiruha-bemutatókon – nem csupán itthon, hanem Bécsben is. Fél év után bedobtak a mély vízbe: egyszer csak felhívtak, hogy csomagoljak, mert egy hét múlva indulok Szingapúrba.
Azt már az Új Nő Szépén elmondták nekünk, hogy igazi modellkarriert csak külföldön lehet csinálni, ott meg is fizetik a lányokat, itthon kevés a munka. Azonnal megszakítottam a tanulmányaimat – vegyészetet tanultam Pozsonyban a műszaki egyetemen –, és repülőre szálltam.
– Nem volt benned félsz?
– Egy pillanatig sem gondolkodtam. Az ember ritkán kap ilyen lehetőséget. Az első hét nehéz volt: messze a családtól és a barátoktól, gyötört a honvágy, alig pötyögtem angolul. Végül három hónapig maradtam. A dolog úgy működik, hogy az ügynökség már előre elküldi a fotókat a kinti partnereinek, akik aztán az első két hétben castingra hívják a lányokat. Ekkor dől el, hogy mennyi munkája lesz a kiajánlott lánynak. Akivel elégedettek, azt a következő szezonra is visszahívják. Én estélyi-, illetve menyasszonyiruha-bemutatókon szerepeltem, valamint fehérnemű-és fürdőruha-bemutatón. Katalógusokba is fotóztunk, például a Triumph–nak és az Avonnak.
– A fotózás vagy a divatbemutató tetszik jobban?
– A divatbemutató. Ott igazi királylánynak érezhetem magam a selymesen suhogó estélyi ruhákban. Hát nem erről álmodik minden lány? A fotózás fárasztó, egész nap egy helyben kell ülni vagy állni, néha majd megfagyunk, néha meg izzadunk a nagy forróságban, és csak annyi szünetünk van, míg elfogyasztjuk az ételt. A legfárasztóbb fotózásom Kuala Lumpurban volt, négy napig dolgoztunk egyfolytában. Bár igazság szerint az ázsiai megrendelők kedvesebbek, mint az európaiak: türelmesek, készségesek, és kiváltképp szeretik a fehér bőrű lányokat. A szerződésben külön kikötik, hogy nem járhatunk szoláriumba, és nem napozhatunk. Persze ezt Szingapúrban, ahol hétágra süt a nap, elég nehéz volt betartani, ezért aztán ernyőkkel közlekedtünk. Az ügynökség előírásai is elég szigorúak: tartani kell a súlyunkat (én hetente háromszor tornászom, és odafigyelek az étkezésre), valamint tilos az alkohol és a dohányzás. A hajunkat nem szabad lenyíratni és befestetni, a szemöldökön sem lehet igazítani. Ez nem véletlen, mert megeshet, hogy a megrendelő – általában előre tudja, milyen típust keres – kiválaszt egy barna, hosszú hajú lányt, a castingra pedig megérkezik egy festett szőke, rövid hajjal...
– Sikerült kinn barátokat szerezni?
– Szlovák lányokkal csak két hónap után találkoztam. Két román lánnyal laktam, velük jó barátnők lettünk – és egy malajziai lánnyal, aki 14 éves kora óta modellkedik. (Különben ez nem megy ritkaságszámba, az a trend, hogy egyre fiatalabb lányokat foglalkoztatnak.) Ha nem dolgoztunk, akkor együtt főzőcskéztünk, főleg zöldséges ételeket, mert a lányok vegetáriánusok voltak. Így aztán megtanultam leveseket, rizses ételeket főzni, és a tengeri herkentyűket is kipróbáltam.
Mikor hazajöttem, nem várt felkérés, ezért kimentem Frankfurtba – az egyik ott élő barátnőm jelezte, hogy kirakatrendezőt keresnek egy nagyáruházba. Végül ott is sikerült modellként munkát találni, estélyi és menyasszonyi ruhákat mutattam be.
– Hogy látod: a testi adottságokon túl mi kell a sikerhez?
– Önbizalom, teherbírás és jó adag bátorság. Egy-egy castigra sok modell érkezik, és néha három-négy perc jut arra, hogy bebizonyítsam: a munkára én vagyok a legalkalmasabb. Azt is fel kell tudni dolgozni, mikor azt mondják: nem kellesz! Igaz, én még csak kezdő vagyok – de elégedett. A pár hónap alatt világot láttam, és rengeteg tapasztalatot szereztem.
– Mik a terveid?
– Most egy hónapig Milánóban fogok dolgozni, aztán márciustól megint Szingapúrban – különben márciustól júniusig van a legtöbb bemutató –, aztán Hongkongba készülök. Amíg hívnak, megyek.
