A társadalom a mai napig azt sulykolja a nőbe, hogy a szépsége a legfőbb értéke. Plesztovits-Mikó Hilda coach a Dermart Buda Klinikán az orvosesztétikai beavatkozásokra jelentkező nőket segíti, ismerteti a túlzásba vitt kezelések veszélyeit.
Előbb-utóbb minden nő életébe beköszönt a változókor, aminek a következményeit mindannyian tapasztaljuk… De vajon mennyire kell komolyan venni az ilyenkor jelentkező tüneteket? A kérdésekről Dr. Belső Nóra (Budapest) pszichiáter szakorvossal beszélgettünk.
A szépség rabság? Az orvosesztétika és a plasztikai sebészet rohamléptekkel halad előre a fejlődés útján. Száguldó mozdonyát nem más fűti, mint a kereslet: a nők (s ma már a férfiak is) szépek és még szebbek akarnak lenni.
Egy vállalati környezetben mozgó nő nem akarja a testét mutogatni, hisz egyenrangú akar lenni a férfival. Nem kiválni akar, hanem hasonlítani. Nem akarja, hogy a teste alapján minősítsék.
Az alapozót mifelénk Dermacolnak hívták még a fordulat után is sokáig – azután is, hogy egyre-másra jelentek meg a modernebb változatok, melyek már kímélően fedtek. A cseh márkának ma is helye van a piacon, és sokan szeretik.
A világos haj roppant illik a nyári napbarnított bőrhöz. Mikor kellene kísérletezni a szőkítéssel, ha nem nyáron, mikor a nap úgyis kiszívja a haj színét...
Nem csupán a mosdásra használt szappan, hanem a sampon, a hajbalzsam, a parfüm és a fogkrém is lehet szilárd halmazállapotú. A minimalizálást ilyen termékek esetében örömmel fogadjuk, hiszen használatuk környezeti előnyökkel jár.
