Ha nem találunk férjet, ráfogjuk a kilókra. Nem találok munkát. Mert kövér vagyok. Mintha a 36-os konfekcióméret garantálná a boldogságot.
De nézzük csak meg Nigella Lawsont, az egyik legsikeresebb főzőműsor háziasszonyát, aki nehezen nevezhető soványnak, az internetes világban mégis szexistennőnek számít. Amikor megjelentette How to be a Domestic Goddess (Hogyan válhatunk házi istennővé) című torkosságoskönyvét, biztosra ment, és igaza lett. A könyvnek óriási keletje volt, és nem véletlenül. Azért, mert pontosan eltalálta a címet. Ugyan ki nevezne istennőnek egy 45 kilós, cérnavékony asszonykát, aki egy szem paradicsomot vacsorázik, két csepp olívaolajjal? Hol az a férfi, aki nem imádja az élvezettel vacsorázó nőket? (Hiszen képzeletében már más élvezetek körvonalazódnak.)
Régebben két rosszmájú kollázs körözött az interneten. Az egyik a szép Nigellát ábrázolta, mély dekoltázzsal, amely nem hagyott kétséget csodálatos idomai felől. A másikon a szikkadt Gillian McKeith volt látható, a böjtölés és a vegán étrend prófétája. A kísérőszöveg elárulta, hogy mind a két hölgy 51 éves, bár a képek szerint 20 évnyinek látszott a különbség... Nem szép ilyen kollázst készíteni, az igaz, hiszen nem mindegyik nő születik olaszos szépségnek, és Gillianről szándékosan egy előnytelen képet választott a készítő. Sokatmondók voltak a képekre érkező kommentek is – mindegyik az édességekért rajongó Nigellát választotta volna. No nemcsak dús idomai miatt, hanem főleg azért, mert „van benne élet”, és imád enni!
Férj bele a sablonba!
Persze nem Nigella Lawson az egyetlen, aki elégedett a 40-nél nagyobb méretével. Viki az egyetem elvégzése után késlekedés nélkül hozzáment diákkori szerelméhez, Marcihoz. Hamarosan ikreik születtek, és Viki kicsit meghízott. Pár évvel később Marci elkövetett valamit, amit igazán nem kellett volna: gömbölyű feleségét lecserélte egy nádszáltermetű húszévesre. Aki ismerte őket, arra gondolt, megint győzött a férfibutaság. Nemrég azonban összefutottunk Vikivel. Nem fogyott le, sőt! És babakocsit tolt, benne egy újszülött kislánnyal.
„Marci életem nagy tévedése volt. Idegeimre ment a tehetetlensége. A végén kifejezetten allergiás voltam rá. Végül elüldöztem szegényt.” Tehát mindenki tévedett. Nem Marci hagyta el Vikit a kövérsége miatt, hanem Viki találta meg élete nagy szerelmét, akivel boldogan él.
A kor, a divatlapok, a média valahogy belénk szuggerálták, hogy teltnek lenni szégyen. A világ úgy tesz – nézzük csak a kórosan lefogyott modelleket –, mintha ez tetszene neki. Pedig nem tetszik, igaz?
A csontsoványra fogyasztott, botsáska gyereklányok rettenetesek. Brr! Pedig a divatházak csak őket mutogatják. Talán velünk van baj, hogy nem a csontos Kate Moss tetszik, hanem a duci Nigella?
Korábban az Instagram fotó- és videomegosztó hálózat törölte oldalairól Meghan Tonjes énekesnő képeit, amelyeken kisingben és pamutbugyiban volt látható, mert pornográfiának ítélte a felvételeket. A szociális hálók tele vannak fürdőruhás emberek képeivel, de azokat senki sem tekinti pornográfnak. Az ok egyszerű volt: Meghan pár kilóval több a megszokottnál. Az Instagram vélhetően úgy ítélte meg, hogy Meghan képein „túl sok a hús”. Meghan Tonjes azonban nem hagyta, és készített egy szellemes videót „Beszélnünk kell, kedves Instagram” címmel, amelyen megmagyarázta a világnak, hogy ha nincs semmi rossz a fehérneműs sovány testekben, akkor nincs semmi rossz az alsóruhás gömbölyded testekben sem.
De azért a dolog koránt sincs rendben. Miért elfogadhatók a közvélemény számára a kriptaszökevény modellek félmeztelen képei, és miért nem azok a kövérke lányokéi? Marilyn Monroe, ha élne, ma csupán a „plus size” modellek kategóriájában léphetne kifutóra. Vagy még ott se! Ennek ellenére épp a ducik kezdenek divatba jönni. (Milyen sok hirdetés található ilyen szöveggel: „Plus size modelleket keresünk!”, „A legszebb plus size modellek”, „Modellképzés csak molett és duci modelleknek”.) Ezeknek a modelleknek a méretei megegyeznek a mindennapi nőkével. És mosolyognak – szemben a kiéheztetett kislányokkal, akikről csupán a feszültség és a stressz sugárzik. Nem is csoda. Nagyon soványak, a modellügynökségek mégis arra kényszerítik őket, hogy még fogyjanak.
Tegyük kezünket a szívünkre: ha az utcán találkozunk egy 185 cm magas, 34-es ruhaméretű fiatal lánnyal, talán eszünkbe jut róla, hogy szép? Aligha. És rögtön arra gondolunk, hogy biztosan modell. Kárörvendve vizsgálgatjuk az arcát, mert az utcán bizony a photoshopos retusálás nélkül jelenik meg. A teltkarcsú, „plus size” nőknek van mellük, fenekük, derekuk – és büszkén viselik kilóikat. Ők nem engednek az erőszaknak, rendesen táplálkoznak, tornáznak, hogy azért látható legyen a karcsú derekuk... Hiszen a kövérség se nem szép, se nem egészséges. Akárcsak a botsáska kinézet, a kóros soványság. Térjünk vissza az arany középúthoz, és tartsuk magunkat nagyanyáink tanácsához: „Mosolyogj, és húzd ki magad!”
