A kisgyerekből akkor lesz jó ember, ha szeretik. Szeretni kell a gyermeket ahhoz, hogy később ne érezze elveszettnek magát a világban. Legalábbis ezt mondják a szakemberek. Azonban nem szabad túl sokat adni a gyereknek. Miért is nem? 

Ha megfigyeljük magunk körül az embereket, azt látjuk, hogy az egyik szárnyal, minden sikerül neki, nyugodt élete van, és elégedett, a másik viszont csak bukdácsol. Vajon miért?
Mi a legfontosabb? Hogy az ember megtalálja önmagát. Hogy megismerje és megértse önmagát, jó viszonyban legyen magával. Ez az ember boldogságának alapja. Azaz: pontosan tudnunk kell, mit akarunk, és mit nem akarunk. Mit akarok elérni? Hogyan akarom elérni a célomat? Utána csak haladni kell, mint a bolygóknak a pályájukon. Sajnos, az emberek zöme egyáltalán nem tudja, mihez akar kezdeni az életével. Érdektelen sémák szerint éli az életét: nincs hozzáillő párja, nincs jó munkája, se hobbija, amit teljes szívvel, teljes lélekkel űzne. Ezért fogyasztással kárpótolja magát, halálra eszi, issza (tévézi) magát, ezzel tölti ki a benne levő űrt.
A gyermekeket azonban nem szabad elkényeztetni Meg kell adni nekik a legfontosabbat, a szeretetet, a finom ételt, italt, mesét, de nem többet. Az adást nem kell túlzásba vinni, mert akkor a család nyugalma elvész, és marad az örök kötekedés, az adok-veszek viszony, amely mind a két felet tönkreteszi. 

Sok szülő azt hiszi, hogy a gyerek egy kis felnőtt Ez nagy szamárság. A természet nagyon pontosan megkülönbözteti, hogy melyik a felnőtt, és melyik a kölyök. Ez a világ rendje. A gyerek gyerek, a felnőtt felnőtt. Fordítsuk meg a sorrendet: melyik felnőtt örülne, ha úgy beszélnének vele, mint egy gyerekkel? A gyermek is szenved attól, ha felnőttnek nézik. Az elmúlt századokban a gyermek a szülő tulajdona volt – ma fordított a helyzet. A családban a gyermek kisisten, és a szülők szolgálnak neki. Ez a másik véglet. Soha nem szabad megengedni, hogy a gyermek uralkodjon a szülőkön. Az egészséges gyermek pontosan tudja, hogy ő még kicsi, és szüksége van a szülők segítségére, anya és apa támogatására. 

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

Hogyan nevelhetünk jó embert a gyermekünkből? Sajnos, sok szülő (főleg apa!) csak akkor kezd el foglalkozni a gyermekével, amikor az már nagyobb, amikor beszélni kezd. Ez nagy hiba. Az első három év meghatározó a gyermek életében. Fontos számára a boldog édesanya, mert ő a szeretet és az együttérzés. Az apa a rend, a határok, az elvárások megtestesítője. Legalább ugyanilyen fontos a békés otthon: ez az a hely, ahol a gyerek megismeri a világot. Hatéves korig szabadon hagyjuk, hogy a gyermek megtapasztalja a világot és önmagát: öntögesse a vizet, fessen, rajzoljon, kiránduljon a természetben, topogjon a tócsákban, segítsen főzni anyának, takarítson, gyűjtögessen faleveleket, nézegessen mesekönyveket, legyen sokat a szabad levegőn. Az agynak szüksége van ingerekre, a gyereknek meg arra, hogy kipróbáljon ezt-azt. A gyermek megtudja, mi tetszik neki, mi érdekli, és mi nem. Ezáltal megismeri önmagát és adottságait. Ez az alapja annak, hogy hasznos legyen önmaga és mások számára. Közben azt is megtapasztalja, hogy „szeretik” – és csak úgy, önmagáért szeretik. Megismeri a rendet és a szabályokat. (Hogy pontosan mit ismerjen meg a gyerek, abban a szakértők nem mindig értenek egyet. Ma már vannak pszichológusok, akik azt mondják: hároméves koráig a gyermeket a tévé közelébe sem szabad engedni. Ötéves koráig ne ismerje meg a tabletet és a mobilt.) Mi azt mondjuk: a szülő hallgasson a szívére, és mértékkel adagolja gyermekének a világot. Fontos, hogy minden este meséljünk neki, mert az a kislány, akinek estéről estére elmesélik Hamupipőke történetét, a lelke mélyén tudni fogja, hogy ha kitartóan dolgozik, és ragaszkodik az álmaihoz, akkor végül minden jóra fordul. Ha azonban nem ismeri meg ezt a mesét, megmarad benne az a meggyőződés, hogy az élet igazságtalan, és ő tehetetlen vele szemben.

szergyer01.jpg
Mit tanulhatnak a felnőttek a gyerekektől? A gyermek a szülők számára reménység – megtanulhatják tőle, mit jelent jóban lenni önmagunkkal. A gyerekektől megtanulhatjuk, milyen az, amikor csak úgy egyszerűen örülünk valaminek: belefeledkezünk a játékba, a hobbinkba, a munkánkba vagy bármibe, olyan mélyen, hogy megszűnik számunkra a külvilág. Ilyenkor önmagunk vagyunk
 

A gyerek boldogságának alapja A gyermek számára fontos, hogy az édesanyja elégedett legyen a sorsával. Boldog anyának boldog a gyermeke. Kisgyerekkorban a család kulcsfigurája az anya. Ő áll az első helyen – nem a gyermek, nem az apa, hanem az édesanya. Ha az anya boldog, akkor boldog az egész család. Hány boldog anyát látunk manapság? Keveset. Nagyon fontos, főleg a gyerekkor első éveiben, hogy a családon belül minden a helyén legyen. Ha kisgyerekkorunkban nem kapjuk meg ezt a rendet, akkor ezt fogjuk keresni egész életünkben. 

Hogyan lehetek jó szülője a gyerekeimnek? Sokáig abban a meggyőződésben éltünk, hogy a nő legfontosabb feladata a gyereknevelés, holott ez nem igaz. A nő legfontosabb feladata az, hogy MEGTALÁLJA a társát, akivel majd együtt nevelheti a gyerekeit. Ezért is fontos, hogy a lányok ismerjék meg önmagukat: olvassanak, tanuljanak, utazzanak, lássanak világot, kiránduljanak, nézzenek farkasszemet a világgal. És harcoljanak a sztereotípiák ellen, merjék a saját életüket élni. Szenteljenek időt a kedvteléseiknek. És ha már tisztába jöttek magukkal, akkor – előbb vagy utóbb – remélhetőleg megtalálják a nekik való párt, akivel összeillenek. Mert fontos, hogy a nő megtalálja azt a férfit, akivel szoros és tartós kapcsolatot tud kialakítani. Ez minden, mert a helyes nevelés alapja az egymáshoz ragaszkodó, elégedett és megbízható szülői pár. Ami azt jelenti: kedves, szeretetteljes anya plusz erős, szilárd és megbízható apa. 

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg