Nem kell több ezer kilométert utazni ahhoz, hogy csodákat lássunk. Gyakran elég kisétálni a határba, és elkezdődik… Túrázás közben érzelemmel töltődik a szív és a lélek, a tüdő pedig friss levegővel. Nyugalom van, ami manapság hiánycikk. Miért van szükség ehhez túravezetőre?
Dudek Heni (Ipolyszalka, 35) a túrázást a Hamahama Természetjáró Egyesülettel kezdte (ez egy húszéves múltra visszatekintő aktív csoport). Négy éve indult a Túra a Felvidéken: mintha egy képzeletbeli nyíl vezette volna Henit a felvidéki tájak felfedezéséig. Azóta bebizonyosodott: Párkányban és környékén igény van a rendszeres túrákra.

„Szeretnék készíteni egy túrafüzetet éves tervvel, amiben a felnőttek és a gyerekek is örömüket lelik”, mondja. „Lejegyezhetőek volnának benne egy-egy túra élményei, a gyerkőcök pecséteket gyűjthetnek a lapjain. Így egy-egy túra mélyebb emlékként bevésődhet a család emlékezetébe, s bármikor fellapozható.” Heni genetikát tanult a Comenius Egyetemen, dolgozott is a szakmájában – de szívének másik kedves területe a kreatív grafika. Jelenleg az anyaság mellett grafikus vállalkozását építi. Nagy szívügye Bakos Adrianna Szlovákul játékosan c. könyveinek illusztrálása és tördelése. Két gyermeke van.
Dudek Heni (35, Szalka) a Túra a Felvidéken túravezetője. Párkány 30 kilométeres körzetében szerveződnek a túráik, magával ragadó, lankás-kedves tájon. A szőlőtőkékkel díszített dűlők, a kedves házikók, pincék, a panorámapontok, a falusi kálváriák, folyók, tavak, erdők és források hívogatnak: Pihenj meg mellettünk, fedezz fel bennünket!
– Sokan vágynak a természetbe, de egyedül nem mernek nekivágni az ismeretlennek. Ki tudja, milyen a terep, hol fogy el az út, s vesz körül áthatolhatatlan bozót, mekkorák az emelkedők, milyen gyorsan teljesíthető a táv – kezdi Heni. – Megannyi kérdés felmerülhet. Ámde, ha van egy vezető, akit követni lehet, az inspiráló, s könnyebben vágunk neki a nagyobb távoknak is. Közben ismereteket is szerezhetünk, mert a vezetett túrák szervezettek.
– Hogyan lesz valaki túravezető?
– Genetikus vagyok, a pozsonyi Comenius Egyetemen végeztem. Szeretem a természetet és a biológiát. Pár évet dolgoztam a Szlovák Tudományos Akadémián, de a laborban bezárva éreztem magam: minden túl fehér és túl steril volt körülöttem.
Hiányzott a kreativitás, ezért elvégeztem egy kiadványszerkesztői tanfolyamot. Illusztrátori tudásom jól jön a túrák népszerűsítésénél. Én szerkesztem meg az esemény arculatát, esetleg készítünk hozzá videót, s a marketinget ezzel kipipáltuk.
– Mióta túráztok ilyen szervezetten?
Minden 2022-ben kezdődött, akkor volt az első igazán sikeres túrám. A természetet már régóta járom, de azok inkább teljesítménytúrák voltak. Viszont a Túrák a Felvidéken nem önmagunk meghaladásáról szólnak, annál kényelmesebbek: elvezetnek egy útvonalon, közben falvakat fedezünk fel, és érdekes sztorikat, embereket ismerünk meg.
– Ki tervezi meg az útvonalat?
– Az útvonalakat én állítom össze. Először megnézem a térképeket, majd érdeklődöm a helyieknél, hogy mire büszkék, ezután előjárom a túrákat. Néha „nem térkép a táj”, a valóságban alkalmatlan a túrázásra, néha útközben új helyeket fedezek fel. Újabb és újabb útvonalak születnek így: Szalka, Leléd, Helemba, Köbölkút, Kicsind, mind-mind tartogatnak a kíváncsi vándor számára kincseket.

A Párizsi-mocsarak Szlovákia legnagyobb mocsárvidéke, igazi madárparadicsom. Heniék Gúgh János madártudóssal jártak itt.
– Mégis, hogy juttok közel ezekhez a kincsekhez?
– Mitől különleges egy túra? Mindig ezt keresem. Mindenütt vannak helyi emberek, akiknek a kisujjában van az egész térség, s örülnek, hogy érdeklődünk az otthonuk iránt. Ők kötnek össze azokkal, akik idegenvezetést végeznek egy-egy célponton, vagy épp elirányítanak ahhoz a szakácshoz, aki tud nagyobb csapatra főzni. A jelszó a kapcsolatépítés. A Mikulás-túrát piros-fehér sapkákban bandukoltuk végig – még a kutyusok is. Itt például tízóraira helyi túróból volt kőrözött, de Leléden puncsoztunk, Garamkövesden káposztalevessel melegedtünk fel. A túrázók nemcsak a tájat, a helyieket is megismerik, van egy kis falutörténeti bevezető. Gyakran bemutatkoznak a helyi kistermelők, kézművesek vagy épp a helyi bor: szeretjük a gasztrotúrákat. Az ízek adják meg ezeknek a túráknak a sava-borsát.
– Kik jelentkeznek ezekre az alkalmakra? Kutyusokkal is lehet jönni, ha jól értem.
– Barátok, családok, akár nyugdíjas csoportok, de van, aki egyedül jön. Sosem fordult még elő, hogy valaki magányosan járta volna végig a távot. A túratársakból barátok lesznek, múltkor két vasutas talált egymásra, eszmét cseréltek, nagyokat nosztalgiáztak.
– Az elején elejtetted, hogy a túrázók ismereteiket is bővíthetik – specialista is kíséri a túrát. Ez mit jelent?
– Együtt dolgozunk szakemberekkel, akik a tudomány változatos szegmenseiből érkeznek, s akiktől első kézből kapunk információkat az ökoszisztéma, a botanika, az állatvilág vagy épp a kőzettan világából. Kicsinden a gyurgyalag volt túránk kabalaállata – a löszfalas, homokfalas térségben leltek otthonra ezek a csoda szép színekben pompázó kismadarak. Leléd környékén a vaddisznók életéről tanultunk érdekeseket, láttunk is egy példányt, de izibe’ elnyargalt párosujjú patájával! Néha kitalálok egy érdekes témát, s adok neki egy fantázianevet. Ilyen volt „Az univerzum peremén” túra, ahol Sztakovics János fizikus–csillagász előadását hallgathattuk meg, s este csillagokat néztünk a teleszkópon.
Köbölkúti túránkhoz pedig Gúgh János madártudós csatlakozott, aki a Párizsi-mocsaraknál zajló munkálatokba avatott be bennünket. Mert mégiscsak jó tudni, miért mozognak ott a munkagépek, miért kanalazzák ki az iszapot: azért, hogy megfelelő körülmények biztosításával visszatérhessenek a vízimadarak. De volt már légkörtani témánk is: a „Meteorológia konyhanyelven” előadáson a kovácspataki sziklákon álltunk, onnan ismerkedtünk a felhőképződéssel. A szakembereknek jó érzés, hogy kell a tudásuk, s testközelből adhatják át a laikus, de igen nyitott közönségnek.
– Most én is egy laikus kérdést teszek fel. A ti útvonalaitok, ugye, zömében nem hivatalos túraútvonalak?
– A célom a túraútvonalak hivatalossá tétele. Kovácspatak térségében a Burda fő vonzereje a szokatlan sziklaformációk, a ritka növényfajok, vagy a Dunakanyarra nyíló panoráma. A Burdában még csak-csak, de az Ipoly mentén, az Alsó-Duna mentén jelenleg nem sok turistaút létezik. Ezért én jelzésfestő szeretnék lenni. A valaha volt tudás mára elveszett, a tájakat újra fel kell fedezni – s mi pont ezt a munkát végezzük. A Szlovák Turisták Klubjával már felvettem a kapcsolatot, hogy utánajárjak, miként lehetne új útvonalakat létrehozni, milyen a szabályzat. A környéken akár 30-40 túraút is kialakítható, melyekhez többféle szolgáltatás, gasztronómiai élmény társítható. Távlati tervem, hogy az útvonalak mindenki számára hozzáférhetőek legyenek online és nyomtatott füzet formájában is.
– Így lehet, hogy hamarosan új túralehetőségeket rejtenek majd a déli erdőségek, vízparti tájak. S még egy kíváncsi kérdés: mi kell ahhoz, hogy valaki jelzésfestő legyen?
– Képzést kell végezni, vizsgát kell tenni, terepgyakorlatokon kell részt venni, majd a tervezett útvonalakat be kell küldeni véleményezésre és jóváhagyásra. Sok szakaszunk vezet 4-5-ös fokozatú természetvédelmi területen, s nem éppen kívánatos, hogy keresztül-kasul kóricáljanak rajtuk a kalandvágyó vagy eltévedt turisták. Szükség lenne információs táblákra, nyilakra, többnyelvű tájékoztatókra. Hosszabb távú vízióm egy túramozgalom, egy egész évben aktív túrázó közösség kialakítása. Sajnos, jócskán eltávolodtunk a természettől. Jóval kevesebb az idő, amit nem a négy fal között töltünk. Ritka, ha megsimogathatunk egy tehenet, csacsit, ha megkerget a kakas. Nem ismerjük a fákat, madarakat, az erdő állatait – s lassan már a tehénkét sem.

– A túrák egy kicsit visszavezetnek?
– Hiszem, hogy igen. Én, ha tehetem, nyáron mezítláb megyek ki a kertbe. Jó kapcsolódni fizikailag is a természethez. Ha fürdesz az Ipolyban, kinn alszol a szabad ég alatt, leheveredsz egy virágos réten, lábat lógatsz egy fa ágáról: ez mind kiszakít a száraz, digitális világból. A gyerekeimet például nem kell nyüstölni, azonnal veszik a cipőt, ha ki lehet menni a szabadba. Szívjanak csak friss levegőt, érjenek a földhöz, nézzenek állatkákat, legyenek sárosak! A túrázás pedig az egész családnak kaland. A legtöbb ember megengedheti magának, 10-15 € a túrák részvételi költsége, mely az előadó benzinköltségét, a frissítőt, néha uzsonnát vagy borkóstolót, néha a vacsorát is magában foglalja.
– A Szlovák Paradicsomban is jártatok. Mit lehet tanulni más vidékek túraútvonalaiból?
– A konkurenciától el lehet lesni ezt-azt – esetlegesen együttműködni. A partnerség evidencia, hisz közös az, amit szeretünk. Ezért örömmel teszek eleget egyéb túravezetői felkéréseknek is.










