Tudjuk, hogy Indiában (és Ázsiában általában) a lánygyermek nem kívánt gyermek. Ha a szülők megtudják a gyermek nemét, hogy lány, megszakíttatják a terhességet. (Külön törvény tiltja, hogy a szülőorvos előre megmondja a gyermek nemét – de persze a törvényt kijátsszák.) A nőnek Indiában nincs nagy becsülete. Az indiai nők hetven százalékát érte már szexuális zaklatás. A tavalyi brutális támadás, melyben az áldozat meg is halt, nem várt felháborodást váltott ki. A középosztály lányai szembeszálltak az elnéző politikusokkal.
A „kötelező” hatalmas hozomány miatt a leány születését sok helyen nem tekintik áldásnak, ezért a lánygyermeket megölik. A nem létező nyugdíjbiztosítás miatt is ódzkodnak a lányoktól, akik elmennek a háztól, s nem marad, aki a szülőkről öregségükben gondoskodna, nyugdíjat meg nem kapnak. Ezért nem szeretik a nőket Indiában!
(© peacexpeace.org)
„Az a csoda, hogy Indiában még egyáltalán van nő” – fakadt ki a The Times of India publicistája a tavaly csoportosan megerőszakolt orvostanhallgató nő esete kapcsán. A bűncselekmény tiltakozási hullámot váltott ki, tízezrek vonultak a nagyvárosok utcáira, halálbüntetést követelve a hat elkövetőre. A támadók nemcsak megbecstelenítették, de vasrúddal olyan súlyosan összeverték áldozatukat, hogy az egy szingapúri korházban belehalt sérüléseibe.
Ez az eset akkora nyilvánosságot kapott, hogy muszáj volt valamit tenni – legalább látszólag. Az indiaiak kénytelenek voltak azzal szembesülni, hogy a nők megerőszakolása a mindennapok velejárójává vált. India mára a nők számára a legveszélyesebb országok egyike.
Minek van a rendőrség?
Az áldozatok a legtöbb esetben nem tesznek feljelentést, mivel a rendőrség még csak jegyzőkönyvet sem vesz fel. A mostani eset hallatán egy tizenéves lány feljelentést próbált tenni. A három támadót előállították, de nem indult ellenük eljárás. A rendőrségen inkább arra akarták rábeszélni, hogy menjen hozzá egyik megerőszakolójához (ha már úgyis elvesztette ártatlanságát). A fiatal lány ezután öngyilkos lett. A megölt orvostanhallgató esetében sem jeleskedett a rendőrség, mert késve küldtek ki egy járőrt, és az is a rendőrakadémia hallgatója volt. Amikor kitört a botrány, a parancsnok a rendőrkadétra hárított minden felelősséget. A nők elleni brutalitásnak Indiában történelmi gyökerei vannak.
Lord Mountbattent, India utolsó alkirályát 1949-ben egy reggel azzal ébresztették, hogy egy közeli faluban mészárlás történt. Ő azonnal a helyszínre sietett, és döbbenten tapasztalta, hogy a hinduk a keresztény falu összes nőjét megerőszakolták, a férfiakat pedig megölték. Ekkor (csapot-papot hátrahagyva) szinte elmenekült az országból. De nemcsak a keresztény, hanem a muzulmán nők elleni tömeges erőszak is napi valóság volt a függetlenségére váró Indiában. Ezzel a hinduk a megbecstelenített nőket gyakorlatilag éhhalálra ítélték. A muzulmán közösségek ugyanis kivetik magukból a megerőszakolt nőket, akik egy idő után éhen halnak. A hinduk ezt pontosan tudták, és az erőszakot a vallási tisztogatás eszközeként használták.
A függetlenné válás után a hindu nők biztonságban voltak a hatalmas országban. A nőknek a hindu családokban ugyanis összetartó szerepük van. A nyugati nőket ellenben gyakran zaklatták, nőies európai öltözetüket pedig felkínálkozásnak vették. Ők nem kapták meg azt a tiszteletet, mint a leplekbe burkolódzó indiai nők.
Az elmúlt évtizedekben mégis a hindu nők váltak a támadások célpontjaivá! India az elmúlt évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül, ami népesedésrobbanással párosult. Az export évente tíz százalékkal nő, itt található a világ legnagyobb autógyára, a Tata. A népesség száma az elmúlt hetven év alatt megnyolcszorozódott, ma 1,2 milliárd. Mindehhez zsugorodó mezőgazdasági termelés párosult, mely nem képes eltartani a falusi lakosságot. Nincstelen tömegek áramlottak a városok nyomortelepeire, és kikerültek a szigorú hierarchiából.
Gyökértelenül
A faluról elvándoroltak elveszítették minden erkölcsi tartásukat: kiszakadtak a faluközösségből, amely addig kontrollálta viselkedésüket. A bandák a tanult, európai öltözetet viselő, mobiltelefont használó városi nőket könnyű prédának tekintik. A decemberi támadók is ilyen nőkre vadásztak. Menetrendszerű járatnak álcázott kisbusszal mentek az egyik pláza elé, ahonnan a később megtámadott pár távozott. A fiatalok beszálltak a járműbe, azt remélve, hogy azzal hazatérhetnek. A TrustLaw globális jogvédő portál szerint még Szomáliában is – ahol több mint két évtizede gyakorlatilag nincs államszervezet – jobb helyzetben vannak a nők, mint Indiában.
A jogrendszer is megváltozott az elmúlt időszakban. A decemberi „házassági szezon” idején lányok milliói mennek férjhez, családjuktól szinte kilószámra kapják az aranyat hozományként – amibe a rokonság be-lerokkan, akár több nemzedékre is eladósodik.
A férj pedig gyakran, hogy egyedül csak övé legyen a hozomány – megöli feleségét. És majdnem biztos, hogy elkerüli a felelősségre vonást. És ha a férj hal meg előbb, a felesége – bármekkora hozománya volt is – a törvények szerint semmit sem örököl. A „kötelező” hatalmas hozomány miatt sok helyen a leány születését nem tekintik gyermekáldásnak.
Miután az ultrahangvizsgálat ma már előre kimutatja, hogy a magzat milyen nemű, sok leány eleve meg sem születik. Sok a halva született lány – és nem véletlenül. Az elmúlt 30 évben legalább 12 millió lány nem született meg, ami felborította a nemek közötti egyensúlyt: ma 50 millió nő hiányzik az indiai társadalomból. A nőhiány is az oka az erőszak növekedésének.
A nők kiszolgáltatottságát a filmművészet is „táplálja”. A világ legnagyobb filmstúdiója, Bollywood ontja a vad románcokat, a világon itt készül a legtöbb produkció. Szinte mindegyik mű ugyanarról szól: a férfinak tetszik a nő, a hölgy elutasítja a közeledést, de az erősebb nem képviselője ráerőlteti akaratát kiválasztottjára, és a végén meg is kapja kedvesét. Így a nemi erőszak a legtöbb indiai férfi szemében nem is bűn. A nők pedig rettegnek jogi lépéseket tenni, mert ha mégis lenne vizsgálat, megalázó bizonyítási eljárással kellene szembe nézniük – és a családjuk is őket hibáztatná a történtekért. S hogy lemossák a szégyent, vidéken néha meg is ölik a megbecstelenített lányt.
(© gfa.org)
A politikusok sem forszírozzák az erőszak elleni fellépést
A kormányzó Kongresszus Párt szóvivője kijelentette: az erőszakos cselekmények 90 százaléka megegyezésen alapuló szexuális aktusként kezdődött. Magas rangú politikusok pedig olyan nyilatkozatokat tettek, hogy azért emelkedik a nemi erőszakok száma, mert a nők esténként eljárhatnak otthonról… Indiában egyébként 300 olyan politikus van – köztük 40 parlamenti képviselő –, akiket már vádoltak nemi erőszakkal. Egy falusi polgármester pedig úgy vetne véget a nemierőszak-hullámnak, hogy a lányokat 16 éves korban férjhez adná, hogy otthon éljék ki szexuális vágyaikat.
Indiában mégis sok a női politikus. Kevés olyan ország van a világon, ahol a kormányzó párt vezetője, a törvényhozás elnöke, a központi kabinet három minisztere nő. India tehát nem zárta el lányai elől a felemelkedés útját – igaz, ehhez „jó” családba kell születni. A gazdasági sikerek révén pedig Indiában egyre több a „jó” család. A nagyvárosokban kialakult a középosztály, melynek lányai nem akarnak olyan országban élni, ahol utcán járni veszélyes. Most viszont kimentek az utcára, megrohamozták a belügyminiszter házát, még az elnöki palota sem maradt sértetlen. A tüntetők még egy bárt is lerohantak, mert ott az egyik koktélt „erőszaktevő” néven forgalmazták. India női tehát fellázadtak! Szorítunk nekik.
