A méheltávolítás (hiszterektómia) az egyik leggyakrabban végzett nőgyógyászati műtét. A műtét javallata legtöbbször az anyaméh jóindulatú (nem rákos) daganata, a mióma kapcsán merül fel. Az izomeredetű, általában gömb alakú egy vagy több miómára jellemző, hogy csak az ún. nemi virágzás, azaz a teherbe esés lehetőségét magában hordó évek idején fejlődik.
A változókorban növekedése rendszerint megáll. Lehet panaszmentes, de okozhat rendellenesen erős méhvérzést, és fájdalmassá teheti a nemi aktust is. A további vérzések megelőzése érdekében is javallt a daganatosan megváltozott méh műtéti eltávolítása.
A hiszterektómia kockázata nem nagyobb, mint pl. az epekövek miatt végzett epehólyag-eltávolításé, a nők döntő többsége mégis szorongva gondol e műtétre. A szorongás oka nem maga a műtét, hanem annak (lehetséges) következményétől, a nőiesség, a szexuális válaszkészség elvesztésétől való félelem.
E félelem érthető, hiszen a méheltávolítás és az azt követő szexuális élet közti kapcsolat mibenléte még a szexológusok számára sem teljesen tisztázott. Az emberi élet legintimebb szférájáról lévén szó, a kérdés vizsgálata nem egyszerű. Ezt bizonyítják az eddig végzett – többnyire kérdőíves – felmérések is, melyek szerint méheltávolítás után a megkérdezettek 16-47 %-ának nem változott, 13-37 %-ának romlott, 34-70 %-ának viszont javult a szexuális élete. A „tól-ig” adatok nagy szórása jelzi a kérdés bonyolultságát.
Nem kis gondot okoz a kérdés tudományos megválaszolásában az a tény, hogy mindmáig nem tisztázott, mennyire nagy szerepet játszik a szexuális válaszban a méhnyak.
Közismert, hogy a méhnyak idegellátása bőséges, és ennek következtében közösüléskor a hímvessző által közvetített ún. taktilis ingerekre is érzékeny.
Ha tehát a műtét során a méhnyakat is eltávolítják, „kiesése” nem teszi e szegényebbé a nő szexuális élményét, orgazmusra való készségét? Ezért egyes nőgyógyászok a méhnyakat megőrző, nem teljes (szubtotális) méheltávolítást végeznek fiatal, aktív szexuális életét folytatni kívánó betegeiknél. A megoldás hátulütője: a méhnyak az egyik leggyakoribb helye a női testben keletkező ráknak, ezért a meghagyott méhnyak rendszeres rákszűrést igényel.
Az utóbbi évek felismerése, hogy méheltávolítás után nem változik a csikló (klitorisz) érzékenysége, és csak mérsékelten csökken a hüvely felső harmadának érzékenysége (a műtét során sérülhetnek az e részt ellátó idegek). Mivel azonban az aktus és a kielégülés szempontjából a hüvelyi érzékelés nem annyira jelentős, mint a csikló működése, a kutatók szerint az említett hüvelyi érzékelés kisfokú csökkenése lényegesen nem befolyásolja a nemi életet.
Történtek felmérések a partnerek körében is, és a férfiak döntő többsége úgy nyilatkozott, hogy a méheltávolításnak vagy nem volt hatása a nemi kapcsolatra, ill. ha igen, ez pozitív hatás volt. Összegezve: a méheltávolítás önmagában nem hoz alapvető változást a párkapcsolatba, javulhat viszont a nő életminősége, önértékelése. Ha a kapcsolat mégis megromlik a műtét után, annak „műtét előtti” oka lehet.
