Háziasszonyunk úgy tartja: ahol a konyha, ott az élet. A hagyományos vasárnapi családi ebédekről még véletlenül sem mondana le, mikor tehát a gyerekek kirepültek a házból, nekiállt osztani és szorozni, mérni és kalkulálni. A végén oda jutott, hogy új KONYHAASZTAL kell, mert az új tagokkal kibővült család már nem fért el négy széken. S ha lúd, hát legyen kövér: a konyha mellett a nappalit is kirámolta és áttervezte. A könyvespolcok helyébe gardróbot álmodott, a kandalló mellé sarokülőt rendelt méretre, a falra Rustique dísztéglát, mert azt a rokon fiú forgalmazza. (Háziasszonyunknak ugyanis mindenről a család jut eszébe, a családi érzés a legfőbb mozgatórugója.) Új alaprajzi tervet komponált, célja az volt, hogy az egyes részletek magas minőségben és jól használhatóan újuljanak meg. A konyhát és a nappalit összekötő ajtót kiváltotta egy átkukucskálóval (főzés közben nehogy már kimaradjon a családi tévézésből!), a felszabaduló sarokba pedig padot tervezett, kihúzható asztallal. A férj, aki komoly tearajongó, ízléses kis szegletet kapott a shabby chic legjobb hagyományait felmutató tálalószekrényen. Megvolt a koncepció és az elszántság, már csak a kivitelező hiányzott az átalakításhoz. Végül megtalálta a LEGJOBB asztalost, aki a konyhapultba beépítette a legújabb technológiát, ám közben a frontokon megőrizte a továbbörökítésre érdemes stílusjegyeket. A felújítás három hónapot vett igénybe (a régi bútorokat egy fiatal rokon kapta meg „újrahasznosításra”), a szakik percre pontosan váltották egymást, és a nagy munkába még a vizesblokk áthelyezése is belefért. Az új miliő új élményeket hozott, még ízletesebb családi ebédeket és vacsorákat, s lám, az asztal mellett már ott áll az unoka, a kis Juli kisszéke! Hiába, a családi érzés a legfontosabb a világon.
–nagyvendégi–
