Miért vállalunk ma kevesebb gyermeket, és miért halasztjuk egyre későbbre a családalapítást? Dr. Haid Katalin pszichológus arról beszél, hogyan alakítja át a karrier, az önmegvalósítás és az anyagi biztonság iránti vágy a gyermekvállalással kapcsolatos döntéseinket.
Szó esik a késői anyaság előnyeiről és nehézségeiről, az egykék neveléséről, valamint arról is, mit nyerhet és mit veszíthet egy gyermek, ha testvérek nélkül nő fel.
– Az, hogy a szülők kevesebb gyereket vállalnak, illetve egyre később vállalják őket, nem véletlen – mondja dr. Haid Katalin pszichológus. – Ha összehasonlítjuk a jelenlegi életünket a 15-20 évvel előttivel, azt látjuk, hogy most sokkal több lehetőségünk van.
Ma szabadabban megvalósíthatjuk önmagunkat. S ezért nemegyszer áldozatot kell hozni, és gyakran a családot, a magánéletet kell feláldozni. Nem véletlen, hogy sok embernél kitolódik a házasságkötés és a családalapítás ideje.
Szingliként élnek, esetleg hosszabb-rövidebb ideig tartó párkapcsolatban, közben karriert építenek, utaznak. Egyszóval kihasználják a lehetőségeiket. Úgy gondolkodnak: miért is ne? Egy idő után azonban rádöbbennek, hogy hiányzik a család.
Előfordulhat viszont, hogy addigra már „elmegy a vonat“, például túllépik azt az időt, amikor probléma nélkül lehet gyermeket fogamzani. Főleg a nőknél ketyeg a biológiai óra.
– Nem megy ritkaságszámba harmincöt-negyven évesen gyereket szülni...
– Megvan az előnye annak, amikor valaki – ha érzelmileg elég érett a feladatra – fiatalabb korában lesz anyuka, és annak is, ha később vállalkozik az anyaszerepre. Az első esetben, amint a gyermek már kicsit önállóbb, a nő elkezdheti építeni a karrierjét.
A másik esetben a nő később vállal gyereket. Kilép egy időre a munkahelyéről, de nem marad otthon sokáig: egy-két év múlva visszatér a hivatásához. Különböző modellek vannak, és ma valóban nem könnyű az anyukáknak.
Ám nem a legjobb megoldás, amikor a nő szinte rögtön a szülés után egész napra másra, például a nagymamára bízza a gyereket, hogy visszatérhessen a munkájához. Sajnos, azokban a nyugati országokban, ahol nincs biztosítva a nők számára a hosszabb szülési szabadságra való jog, a munkahelyükhöz ragaszkodó nőknek nincs sok választásuk.
– Egyre többen csupán egy gyermeket vállalnak...
– Vannak olyanok, akik előre eldöntik, hogy csak egy gyerekük lesz, és ennek az egynek aztán mindent meg fognak adni. Például angolra, táncra járatják, sportra adják – meg akarják erősíteni a gyerek „startpozícióját“, már a gyerekkorban meg szeretnék „alapozni“ a karrierjét. Ez pénzbe kerül, sok pénzbe – ezért elég az egy gyerek.
A modell hátránya, hogy elvész a gyermekkor: a gyereknek a sok kötelesség mellett nem marad ideje arra, hogy gyerek legyen. Neurotizálódhat, mert nem bírja a sok terhet. A szülő ugyanis – bár nem hangoztatja úton-útfélen – azt várja, hogy majd megtérül a befektetése...
De nem biztos, hogy a gyerek a szülő elvárása szerint fog működni. Lehet, hogy a maga útját akarja járni. Persze sok más oka van annak, hogy egyre több az egyke. Sokan tartanak attól, hogy nem lesz egészséges a következő gyerek. Fontos szerepe van azonban a pénznek, mert egyre inkább tudatosítjuk, hogy családot tartani felelősség, és a gyerekeket fel kell nevelni. S mindenki jólétben szeretne élni.
– Miként hat a gyerekre az, hogy nincs testvére, esetleg a tágabb családban sincsenek gyerekek?
– A többgyerekes családban a gyerek egy sor dolgot automatikusan megtanul a testvéreitől. Az egyke például sokszor nem tud harcolni azért, ami az övé – hiszen otthon minden az övé. Az egyke vagy nagyon önző, vagy bátortalan, és mindenkinek mindent odaad.
Megesik, hogy társaságban nem tud viselkedni, és szélsőségekere ragadtatja magát: vagy nagyon visszahúzódó lesz, vagy mindig a középpontban akar lenni, amíg meg nem tanulja, hol húzódnak a határai. Másrészt az igazi családi légkör testvérekkel teljes: ez tagadhatatlan.
– Akik későn vállalnak gyermeket, és még egy babát szeretnének, általában rövid szünet után vállalkoznak a következő terhességre. – Ez is egy megoldás. Ebben az esetben viszont már nem tartható a gyerekek között az ideális korkülönbség. Az a jó, ha a következő babával várunk a kicsi hároméves koráig, amikor már kialakul az énkép.
A hároméves gyerek egészen másképp áll hozzá a testvéréhez, mint az egyéves, akinek még nagy szüksége van az anyjára. Persze az anya megoszthatja a figyelmét, szeretetét – csak ez nem mindig sikerül.
A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a ’80-as évek elejétől fokozatosan csökken a születések száma. Vagyis ez nem új jelenség, nem csupán a változásokkal függ össze – mondja Peter Guráň szociológus (Emberi Jogok Szlovákiai Nemzeti Központja). – Több oka is van a születésszám csökkenésének.
Az utóbbi időszakban 2-3 alaptényezőről beszélheltünk. Az egyik demográfiai vagy demográfiai-gazdasági jellegű. Elsősorban az utóbbi 15 évre jellemző, hogy a fiatalok sokkal tudatosabban tervezik – és későbbre tervezik a gyermekvállalást.
A ’80-as években például a nők átlagosan 22 évesen hozták világra első gyermeküket, mára 26 évre emelkedett az először szülő nők átlagéletkora. Ez összefügg a házasságkötések idejének kitolódásával is: ma a fiatalok általában 30 éves koruk körül házasodnak. Míg korábban Szlovákia azon európai államok közé tartozott, ahol a legalacsonyabb volt a házasodók és gyermeket vállalók átlagéletkora!
Vagyis egészében véve új viselkedési és családmintáról van szó, amely elsősorban a tanulási és utazási lehetőségekkel függ össze, másodsorban pedig a gazdasági helyzettel.
A fiatalok először megteremtik az egzisztenciájukat, és csak utána alapítanak családot. A gyerekvállalás összefügg a lakáskérdéssel is.
Ma a lakások – összevetve az átlagbérrel – annyira drágák, hogy a fiatalok még jelzáloghitel útján is nehezen engedhetik meg maguknak az ingatlanvásárlást. Az átlagfiatal számára csaknem elérhetetlen álom a saját kuckó, hacsak nem segítenek be a szülők. – A születések számának csökkenése általános jelenség Európában.
Miben gondolkodnak másként a hazai fiatalok?
– A közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy nálunk – más országokkal ellentétben –minimális azon fiatalok száma, akik egyáltalán nem szeretnének gyereket. Németországban, Olaszországban ez gyakori jelenség. Nálunk inkább arról van szó, hogy csökken a többgyermekes családok száma.
Az ’50-es években a háromgyermekes családmodell volt az általános, később hosszú ideig a kétgyermekes, manapság pedig átlagosan 1,2 gyermek jut egy nőre, bár a vizsgálatok szerint a fiatalok általában két gyermeket terveznek. A legkritikusabb a 2001-2002-es év volt, ekkor született a legkevesebb gyermek Szlovákiában – kb. 50 ezer. Egyébként 2002-ben kisebb volt a születések, mint az elhalálozások száma.
– A tavalyi évben viszont valamivel több, 53 ezer gyermek született...
– Nagyon kis növekedésről van szó, de ha ez így marad, már az is pozitív lesz. Ezt a növekedést két dologgal magyarázhatjuk. Az egyik az, hogy a hetvenes évek végi baby-boom idején született generáció mára elérte a szülői kort. Másrészt azok a fiatalok, akik a ’90-es években – a már említett okok miatt – nem vállaltak gyereket, most váltak szülővé. Nehéz megítélni, hogy átmeneti jelenségről van-e szó, de a jövőben biztosan nem várható, hogy visszatér a több évtizeddel ezelőtti modell.
– Nagy eltérés mutatható ki Szlovákia egyes régiói között?
– Igen. Elég markánsak a különbségek. Továbbra is Kelet-Szlovákiában a legmagasabb a születési arány, ami a lakossági összetételből adódik. Ott a legnagyobb a roma lakosság aránya, és mint tudjuk, náluk több gyerek születik. Összességében el lehet mondani, hogy hosszú távon az északi és a kelet-szlovákiai járásokban a legmagasabb a születések száma.
Ott a legmagasabb a vidéken, kisebb településeken élő lakosság aránya, és régóta érvényes, hogy vidéken több gyerek születik, mint a városban. Az sem új keletű jelenség, hogy a déli területeken, ahol a magyar lakosság él, a legalacsonyabb a születési arány. Ez azzal magyarázható, hogy a szlovákiai magyarok inkább a magyarországi családmintát követik, nem a szlovákiait.
Hosszú ideig tipikus volt az egykézés, vagy maximum két gyermeket vállaltak, míg a szlovák családok kettőt vagy többet. A családmodell alakulása összefügg a vallással, a nemzeti hagyományokkal is.
– Az állam milyen eszközökkel befolyásolhatja a születések számát?
– Csak közvetett módon, például kedvezményekkel, kölcsönökkel segítheti a családalapítást. Az államnak kötelessége támogatni a családokat! Tulajdonképpen ezt szolgálja az 1996-ban elfogadott állami családpolitikai koncepció, amelyet tavaly aktualizáltak. A családi támogatások rendszerébe beletartozik a gyermekgondozási segély, a családi pótlék, a gyermek születésekor járó egyszeri segély és így tovább. A szociálisan hátrányos helyzetű családok szociális étkezési hozzájárulást és iskoláztatási támogatást kapnak.
Nagyon fontos a szülői és a munkahelyi kötelességek összehangolásában nyújtott segítség. Egy többgyerekes anyuka például nem tud több fronton teljesíteni, mindenütt maximumot nyújtani. Itt szeretném megjegyezni: ma már akkor is jár a gyermekgondozási segély a gyermek hároméves koráig, ha a szülő visszamegy dolgozni, és a gyereket másra bízza. Tavalytól hozzájárulásra jogosult az, aki bölcsődében (amelyek működését már nem támogatja az állam) helyezi el gyermekét.
– Mire számíthatunk, ha egyre csökken a születési arány?
– Ma még nem nyílt annyira szét az olló szára, már ami a gazdaságilag aktív és a nyugdíjaskorú lakosságot illeti. A jövőben azonban változik a helyzet. És mindegyik európai állam hasonló gonddal küszködik. Jó lenne előre felkészülni rá – és megoldást keresni.
Jelenleg az egyik leginkább vitatott téma például a nyugdíjrendszer megreformálása. Másrészt pótolni lehet a hiányzó munkaerőt. Nem véletlen, hogy azon országok, amelyekben hosszabb ideje probléma a születések számának csökkenése, megnyitották határaikat a bevándorlók előtt.
Például Németország is bevándorlókkal helyettesítette a hiányzó gazdaságilag aktív lakosságot. Ha hosszabb ideig tart a születések számának csökkenése, nagyon aktuális lesz ez a kérdés Szlovákiában is. (Persze ez évek múlva újabb problémákat vethet fel: mint látjuk a török bevándorlók vagy Franciaországban a volt gyarmatokról betelepülő lakosság esetében – a szerk.)
