Újfajta férfiak jelentek meg körülöttünk. Furcsa neveket kaptak: metroszexuális, überszexuális, retroszexuális.
Ilyen például a metroszexuális. Változnak az idők. Az átlagos férfiak (mellesleg a legnagyobb létszámú csoport) mellett megjelentek a metroszexuálisok. A képeslapok tele vannak ennek az újdonsült hímnemű homo sapiensnek a meghatározásával. A fogalmat Mark Simpson angol újságíró alkotta meg a metropolisz és a szexuális szó összevonásával, mert ez a férfi általában nagyvárosokban fordul elő, fiatal, jól keres, és sokat is költ, elsősorban magára.
A metroszexuális a pontosabb meghatározás szerint olyan férfit jelöl, aki túlzottan el van foglalva a külsejével. Testének ápolása, szépítése mindennél fontosabb. Úgy szépítkezik, mint egy nő: a manikűr, pedikűr, masszázs és depilálás létfontosságú számára, rendszeresen jár fodrászhoz, kozmetikushoz, a legutolsó divat szerint öltözködik. Tökéletesen ismeri a legújabb kozmetikumokat, a divattrendeket, a márkákat. Ápolt, tiszta, illatos, öltözete hibátlan, egyszóval: kifogástalan a megjelenése. Művelt, van stílusa, de nem meleg. A metroszexuálisok nemi orientációjának semmi köze az életvitelhez.
A metroszexuális férfi szereti a nőket (néha a férfiakat is). A legtöbbje nagyszerű szerető, már ha közben nem magában gyönyörködik. A metroszexuális férfi ugyanis igen tetszik magának. Önmagát bámulja a tükörben, az utcán a kirakatokban, s ha partira készül, legalább annyi időt tölt a fürdőszobában, mint a felesége.
Nem könnyű vele élni, mert kedvesével szemben ugyanilyen igényes: a társaságában megjelenő nőnek ugyanolyan szépnek, ápoltnak, divatosnak kell lennie, mint amilyen ő maga.
Az überszexuális
A metroszexuális legnagyobb riválisa. A metroszexuális félisten. Az überszexuális is félisten, csak benne a szépséget egy csipetnyivel több intelligencia, azaz szikrázó értelem, biztos anyagi háttér, fejlett szociális érzékenység és – vigyázat! – érzékeny lélek fűszerezi. Ez a félisten megtartotta férfias vonzerejét.
Ő is ápolja a testét, masszázsra jár, ugyanakkor ezt nem viszi túlzásba. Az überszexuális is illatos, de elkíséri a feleségét a butiktúrákra is, a jótékonysági estekre is. Szereti a családját, a gyerekeit, és a pénzt csak úgy mellékesen keresi meg. Ami a szexet illeti, nem mindig várható tőle orgazmusorgia. Meggyőződése, hogy akit ki kell elégíteni: az ő maga. Mindenki őt csodálja és kényezteti, ezt várja este az ágyban is. Meggyőződése, hogy már az is jelentős afrodiziákum, ha belefekszik kedvese ágyába, s hogy neki semmit sem kell tennie ahhoz, hogy jól érezzék magukat.
A retroszexuális
Róla se feledkezzünk meg, mert belőle van a legtöbb. A retroszexuális nem borotválja a hónalját, sem intim testrészeit, dezodort csak akkor használ, ha rákényszerítik, és rosszul lesz, ha barátnője vásárolni hívja. Több alfaja is van, például a közönyös, a fintorgó, a másként gondolkodó, valamint a leggyakoribb faj, akit mi, nők annyira szeretünk: a söröshordó. Ez utóbbinak az az életfilozófiája, hogy az igazi férfi büdös, és az asszonynak a főzőkanál mellett a helye.
A retroszexuális fejében a Kenzo egy japán vadászrepülő neve, a Louis Vuitton pedig fűnyírómárka. A retroszexuális mélyen megveti a metroszexuálisokat, és titokban George Clooneyt irigyli. Foggal-körömmel ragaszkodik mindenhez, ami „természetes”, ami azonban nem jelenti azt, hogy különös tehetsége van a szexhez.
Néha állati, de ez nem azonos a jóval. Ráadásul sose lehet tudni, mikor zuhanyozott utoljára. Előfordulhat, hogy a zoknija élére áll az ágy mellett. Hacsak nem zokniban megy az ágyba!
Melyiket szeressük?
Hát, ha már választhatunk, maradjunk meg az überszexuális típusánál, bár előfordulhat, hogy a nagy találkozás után másnap már fel sem fog hívni… Maradnak tehát azok, akik naponta telefonálnak. Ők azok, akik vacsorát főznek, ha fáradtak vagyunk, akik megsimogatnak minket, amikor szükségünk van rá.
Ők azok, akik figyelmesen hallgatnak, amikor panaszkodunk, és megpróbálnak tanácsot adni. Hogy kik ezek a férfiak? Hát csak azok, akikre azt mondhatjuk: ők a mieink. Tehát a férjünk otthon vagy az ügyeletes kedvesünk.
