A szüzek és a vágy

Olyan nők is vannak, akik szüzességet fogadnak. Vagy önmegtartóztatóak, és kivárják az igazit. A nő másként (és másra) vágyik, mint a férfi, hisz éppen ettől nő. Olyan nők is vannak, akik szüzességet fogadnak. Vagy éppen önmegtartóztatóak, és inkább kivárják az igazit. Mit tartsunk róluk?

Ciki a szüzesség?
Mióta szabad a beszéd és a szex, azok is megszólalnak, akik azt mondják, hogy van élet szex nélkül. A lányok zöme számára ciki a szüzesség, szeretne minél előbb megszabadulni tőle – ám sokak szerint ez nem verseny. Nincs lemaradva az, aki nem tizenévesen kezdi el a vágy útját járni. Kérdezhetnénk: Normális dolog az, ha valaki a húszas évei végén még szűz? „Ha valaki eddig nem érezte, hogy itt az idő, vagy nem talált párt, akkor igen, helyesen tett mindent, mert a szíve ezt diktálta“ – mondja egyik riportalanyunk. „Ha valaki lelki intimitáshoz köti a testiséget, akkor azt az embert keresse, akiben ezeket megtalálja. Azzal, hogy valaki „későn” kezdi a szexuális életet, még nem lesz rosszabb szerető.“

Őrizzétek meg magatokat a szerencsés kiválasztottnak. Vagy éppen saját magatoknak. A vágyhoz és az erotikához nem feltétlenül kell partner.

Itt is a férfiak vannak előnyben
Nekik ugyanis nem kell versenyt futni az idővel. Az életkor a nőnél jobban számít. Ezért sietnek a mai nők, és már ők (is) kezdeményeznek. Ha meg kell lennie, akkor legyen meg minél előbb... Vagy ha ilyen a világ, akkor miért is ne?! Inkább én használjak, mint engem használjanak!
A tartózkodók ezzel szemben azt hirdetik: Várjatok, lányok! Őrizzétek meg magatokat a szerencsés kiválasztottnak. Vagy éppen saját magatoknak. A vágyhoz és az erotikához nem feltétlenül kell partner. Tanulni remekül lehet egyedül is – olvashatjuk a várakozást hirdető oldalakon. Testünk így is megtanulja, hogy milyen erotikus üzemmódban lenni. Egyes, az interneten cikázó videók szerint éljük meg a szexualitást, mint valami mindent átjáró életenergiát, és inkább maradjunk szüzek, minthogy rongyként odadobjuk magunkat a kóbor férfivágynak.
Vannak fiatalok, akik túlzott szorongásaik miatt maradnak sokáig szüzek. A lányok félelmei a vérzéssel, a fájdalommal (a szűzhártya átszakítása) kapcsolatosak, vagy nem tudják, hogyan viselkedjenek szeretkezés közben, félnek a meztelenségtől, a modellekkel való összehasonlítástól... A fiúk pedig attól rettegnek, hogy ügyetlenek lesznek, nem tudják kielégíteni a nőt, nem tudnak behatolni a hüvelybe... „Manapság körülvesz bennünket a szex, a képeslapok, az internet ezzel van tele. Véleményem szerint túlhangsúlyozzák a szexet. Ez visszaüt, mert túlzott elvárásokat sugall” – mondja kis közvélemény-kutatásunk résztvevője, Dóra (21).

Még nem jött el az igazi
Miért nem él nemi életet egy nő, holott vágyik rá? A lélekbúvárok szerint ennek sok oka lehet. Például arra nevelték, hogy legyen tartózkodó. Lelki, szexuális és vallási oka is lehet az idegenkedésnek, állhat mögötte nevelési hiba vagy az emberi kapcsolatok zavara. Ez egyáltalán nem ritka: ma annyi mindennel el tudjuk foglalni magunkat, például egy kreatív munkával. Természetesen vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem hiányzik a szex, mert nincs szükségük rá. Ők az aszexuálisak, akik állítólag a népesség 2 százalékát teszik ki. (El sem tudom képzelni, ki számolta meg őket.) Mi is végeztünk egy kis felmérést közismerten tartózkodó lányok körében, és ezeket a válaszokat kaptuk:

1. Szűz vagyok, mert még nem voltam szerelmes, és nem sietem el.
    
2. Úgy gondolom, nem helyes lefeküdni valakivel házasság előtt.
    
3. Nem érzem magam elég szépnek és vonzónak.
    
4. Félek a terhességtől meg a nemi betegségektől.
    
5. Nem érzek még szexuális vágyat. Nem értem, miért szól erről minden körülöttünk, miért ekkora ügy ez. 

A legtöbb lány, akit megkérdeztünk (17- 25 év közöttiek) nyitott volt arra, hogy egyszer szexuális életet éljen. A szüzességükkel kapcsolatban elsődleges érzelmük a büszkeség volt, jól érezték így magukat. A többség azt mondta, hogy kicsit nyomasztja őt, hogy még szűz.

A női libidó
A férfi lélekbúvárok rengeteg bizonyítékot sorakoztatnak fel, amelyek arról tanúskodnak, hogy a nők számára kevésbé fontos a szexualitás. Férfi szerzők százai, ha nem ezrei állítják, hogy a női libidó gyenge. Ezeket az állításokat mára megcáfolták, és még véletlenül se higgyünk nekik! A nők igenis éreznek szexuális vágyat – és az ő vágyuk is erős, csak más úton tör felszínre, nem olyan spontán, mint a férfié. Ám vágy ez is, hatalmas és világot rengető, hiszen gyönyörű szép gyerekek születnek belőle, akiket csak mi, nők vagyunk képesek kihordani. Hát nem elég bizonyíték ez arra, hogy a nő teste vágyra termett?
Manapság a szexnek stresszoldó szerepet tulajdonítanak az orvosok. A szex lazít, feloldja a feszültséget, és a szív- és érrendszeri betegségek ellen hat. Ám szex nélkül is lehet élni. Főleg azok képesek erre, akikben nem olyan erős a libidó. És ugyanannyi köztük a nő, mint a férfi.

A múltkor a temetőben voltunk, és az anyukám elmesélte: az ő ükapja kétszer is nősült. A második feleség tizenhat éves volt, a dédapa 52. A többi sírfelirat tanúsága szerint akkoriban ez szokványosnak számított. Vajon hogy élte át az ükmama a nászéjszakát?

Miért izgatják a szüzek a férfiak fantáziáját? Régimódi férfi írók szerint a férfiak azt hiszik, hogy amikor egy szüzet magukévá tesznek, annak testi-lelki urává válnak. S mivel korábban nem volt a lánynak szexuális élménye, a férfi ezzel magához köti, és a nő élete végéig hálás lesz neki, és hűséges lesz hozzá...
A szüzesség kultusza azt is tükrözi, hogy a férfi fél a nőtől. Az ártatlan lányt régen a tisztaság jelképének tartották, másrészt az érintetlenségében veszélyt is láttak. A férfi nem tudhatta, mi tör elő belőle, ha „felnyitja”...

A szűzhártyának semmi funkciója nincs, ugyanis nem védi a méhet. A természet a férfiakat nem ajándékozta meg semmi hasonlóval.

A szüzesség történetéről 
„A leány férjhezmenetelekor kezdetét veszi a nemi élet, ezért a lány felvilágosítandó annak mibenlétéről” – szögezte le Hugonnai Vilma doktornő egy 1904-es előadásában. Az első magyar orvosnő szerint erre azért van szükség, mert a nő „rettenetes csalódásnak és lealázásnak“ veszi az első nemi érintkezést a férj részéről.
Tisztes nő nem érez vágyat – régen ezt tartották. A „tudatlanság megőrzését” vallották, mert úgy vélték, a szende hajadon romlott lesz, ha tudomást szerez a szexualitásról. Sok lány korán, tizenévesen ment férjhez, és akadtak olyanok is, akik férjezett lánytestvéreik révén esetleg összerakták, hogy kb. mit jelenthet a házasélet.
Mai szemmel nézve volt valami ördögi abban, ahogy a régi világ kultuszt csinált a szűz lányok ártatlanságából, majd részvétlenül figyelte beavatásukat. Ezt onnan tudjuk, hogy némely nők panaszkodtak. Stefánia főhercegnő az emlékirataiban leírja az aktust (a részleteket persze nem). A Rudolf trónörökössel tizenhat évesen összeadott belga királylány mérhetetlenül szorong az 1881. május 10-én megejtett nászéjszaka előtt... A ködös idő, a mélabút sugalló táj, a lassan leszálló sötétség, férje szótlansága teljes kétségbeesésbe taszítja, így érkeznek a fűtetlen, rideg, kényelmetlen laxenburgi kastélyba, ahol egy boszorkára emlékeztető, érthetetlen beszédű komorna fogadja őket. Itt megszakad a leírás, de Stefánia a későbbi csalódottságát hatalmas érzelmi töltettel veti papírra. Az erőszakos és visszataszító közeledés másnapján a főhercegnő összeszedi magát. Akármilyen kínos is, társalogni próbál a férjével, aki előző nap egyetlen gyengéd szó nélkül legyűrte. Stefánia undora nem kivételes, számos más női memoárból visszaköszön. A férfi durván megfosztja a nőt a szüzességétől, és nem érdekli, mit érez közben... 

James Whistler amerikai festő képein ártatlan lányokat láthatunk

Szerelmi házasság felvilágosítás nélkül! 
A királyi udvarok feudális kiházasítási szokásai szerencsére nem vonatkoztak a középosztály lányaira. A szerelmi házasság – ami persze a legtöbbször azt jelentette, hogy megfelelő státuszú férfiba tanácsos beleszeretni – a 19. század közepe felé egyre divatosabb lett. A lány és a férfi a házasságkötés előtt is töltöttek együtt némi időt, egy-egy séta erejéig akár kettesben is. Egy elvárásban azonban sokáig nem mutatkozott változás: a lányok csak szűzen mehettek férjhez. Ám a férfit fölmentették a szüzesség kívánalma alól. Mert, ugye, voltak nők (kurtizánok), akik közösültek a nőtlen vagy nős férfiakkal, persze a társadalom mély megvetése mellett. Hogy értsük: a nőt vetették meg, nem a férfit... Egy jó polgárnak hideg feleségre és forróvérű kurtizánra van szüksége, tartották anno.

Sok történetíró ma már csak az adásvétel metaforájával tudja leírni az akkori házasságokat. Ezen a piacon a nő értéke főleg abban állt, hogy addig senkivel sem folytatott szexuális viszonyt. Igazság szerint csupán így volt garantálható, hogy a nő a férj gyermekével esik teherbe, azt hordja ki és szüli meg. Hiszen az anya mindig biztos, az apa – nos, akkoriban még nem létezett apasági teszt. A férfi pedig biztos akart lenni abban, hogy a vagyont az ő utódai öröklik, nem valami kakukkfióka – ezért a nőtől érintetlenséget kívánt. Meg hát a régi kánon szerint ő volt az ura és parancsolója. És elsősorban a szülő kötelessége volt távol tartani a fiatal lányokat a szexualitástól.
A téma kényességét jelzi, hogy még 1910-ben is csupán fordításban jelent meg egy nemi életre felkészítő füzetke. A szerző kíméletesen közelít: először egy más lénnyel való egyesülésről, az ösztönökről, a növények és állatok szaporodásáról ír, majd kiböki, hogy „a párosodás a hímnél egy ideges izgalmat okoz, amely egy egészen különös kéjes hevülést hoz létre nála. A nősténynél ugyanez a jelenség mutatkozik, csakhogy csekélyebb mértékben. Ez a cselekmény a nőnek először fájdalmat okoz, és a gyermek születése sok és nagy szenvedéssel jár”. A szerző szándékosan állítja a kéjes hevület mellé a testi fájdalmat, hogy elriassza a lányokat a kíváncsiskodástól. Szóval, közli, hogy a lánynak nem lesz benne nagy öröme, de hát ez van... Rossz lesz, de ki kell bírni.

A szűziesség és a tisztaság közé egyenlőségjelet teszünk: az ártatlanság színe a fehér.

Van, de minek? 
A szűzhártyának fiziológiai szempontból semmi funkciója nincs, ugyanis nem védi a méhet. A természet a férfiakat nem ajándékozta meg semmi hasonlóval, ezért is olyan különleges. Régen a fiatal lányok sokáig nem is sportolhattak, nehogy mechanikusan átszakadjon a szűzhártyájuk. A lovaglást például kerülniük kellett.
Nem is olyan régen még Európában is szokás volt, hogy az ifjú pár a nászéjszaka után megmutatta a véres lepedőt a falunak. Ezzel bizonyította, hogy a nő szűzen ment férjhez. Ez a szokás az arab országokban és Kínában a mai napig él. (Nálunk is vannak olyanok, akik képesek megvetni azt a lányt, aki hamar elveszti a szüzességét.)
A fehér a szép! A világ mindig is nagy jelentőséget tulajdonított a szűzhártyának. A szűziesség és a tisztaság közé egyenlőségjelet teszünk: az ártatlanság színe a fehér. (Nem véletlenül öltöztetik a mennyasszonyt fehér ruhába.) A szűziesség az ártatlanságot jelképezi és azt a vágyott állapotot, ami felé akkor is törekszünk, mikor már összesározott bennünket az élet.
A szűzhártya átszakítása nem fájdalmas. Fájdalomérzetet a hüvelyi izmok összehúzódása okozhat, mely szoros kapcsolatban van az első szexuális élménnyel járó szorongással. A hártya alkalmazkodik, a tampon felhelyezésekor sem jelent akadályt.
Ma a nők egyenjogúak, nem kell szűznek maradniuk a házasságig (már a házasság is kiment a divatból), és a férfiak sem tulajdonítanak akkora jelentőséget a deflorálásnak. A nő saját belátása szerint dönti el, mikor, kivel és milyen körülmények között akarja elveszteni ártatlanságát.

–varga, nagyvendégi–

Kapcsolódó írásaink: Szüzek rendje, Nagyító alatt a nő és a vágya