Zsong az osztály, gyülekeznek a diákok. De nem ám a tizenéves középiskolások. Szerda délutánonként a Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola esti tagozatos, felnőtt diákjai ülnek be az iskolapadba, hogy az érettségivel végződő kétéves tanulmányaik alatt a lehető legjobban felkészüljenek jövendő hivatásukra. Tanulnak, mert céljuk van: óvodában, iskolai klubban szeretnének dolgozni. Szép hivatásra vállalkoznak, hiszen gyerekekkel foglalkozni – minden nehézség ellenére – hálás feladat.
Jól tudja ezt Szabó Edit (65), az iskola tanára, akit a szenci ovisok (s az egykori ovisok is, akik ma már szülőként térnek vissza az óvodába) csak Editkének hívnak. Bár az óvodából már évekkel ezelőtt nyugdíjba ballagott, a mai pedagógiaórára mégis onnan érkezik. Több hónapja már az egyik kolléganőjét helyettesíti... (© Fotó: Dömötör Ede)
Szabó Edit
A tanárnő
Szabó Edit nevét nemcsak a szenci magyarok ismerik, hanem az egész szlovákiai pedagógustársadalom, hiszen évtizedeken keresztül a komáromi Selye János Egyetem adjunktusaként is tevékenykedett. Az atesztációs vizsgabizottságok elnöke volt az óvodapedagógia területén, számos továbbképzést és konferenciaelőadást tartott úgy hazánkban, mint külföldön. Több évtizedes pedagógiai munkásságáért rangos hazai és nemzetközi elismerésekben részesült. Rengeteg felkészült pedagógus került ki a keze közül, akik a mai napig tartják vele a kapcsolatot. Pedig – mint saját magáról vallja – szigorú tanár, mert nagy a tét: a gyermekek jövőjéről van szó.
Fontosnak tartja a tananyag elméleti részének gyakorlati példákkal való magyarázatát, az interaktivitást, az innovatív módszerek alkalmazását és nem utolsó sorban a humort – hiszen egy óvodapedagógusnak megannyi pozitív jellemvonása mellett vidámnak is kell lennie. Vallja, hogy jól dolgozni csak jó légkörben lehet.
Pedagógiaóra
Az első évfolyamos felnőtt diákok szerint tanárnőjük egy igazi energiabomba. A család és az óvodai-iskolai klub együttműködési formáit bemutató tananyagon belül az évszakokra irányuló együttműködési tervek véglegesítésével foglalkoznak. Az órák dinamikusak, előre lefektetett keretek között zajlanak. Az elméleti részt szervesen kiegészíti a sok-sok példa, amit Edit elsőkézből, tehát a saját pedagógiai gyakorlatából ad át. A jövő óvodapedagógusai rengeteg helyzettel találkoznak majd a munkájuk során, így ezek a tanácsok igencsak értékesek.
A kedves rajzzal színesített együttműködési tervhez hozzátartozik a módszertani feldolgozás is: a célcsoport meghatározása, a megvalósítás időpontja és helyszíne, a szükséges eszközök meghatározása, a szervezésért felelős egyének megnevezése, a megvalósítás folyamata és nem utolsósorban az értékelés módja – külső visszajelzés és önértékelés egyaránt.
A tanulás menete egyébként nem különbözik a nappali tagozatosokétól: ugyanaz a tanterv vonatkozik rájuk, ugyanúgy írásbelit és beadandót írnak, melyekre osztályzatot kapnak. Mindemellett minden diák a saját környékén levő pedagógiai intézményekben végez gyakorlatot. Az egyik hölgy lelkesen osztja meg velünk, hogy a somorjai Kiskakas Református Óvodában mennyire segítőkészen és pozitívan viszonyultak hozzá, szakmai gyakorlatát végző diákhoz. Elmondása szerint érezhető a szeretet és az elfogadás, s bár kicsit későn kezdte magát e területen képezni – közel az ötvenhez –, úgy gondolja, még így is megéri.
Az iskoláról
„A szenci szakközépiskolának az évek alatt híre ment, hiszen az első esti tagozatot 2015-ben nyitották meg, s az érdeklődés azóta is töretlen” – mondja biztatóan Kontár Zsuzsanna igazgatónő (50, Szenc), s hozzáteszi, ő maga is elvégezte a kétéves szakképzést. Fontosnak tartja a szak folyamatos fejlesztését, hogy az érdeklődőknek magas színvonalú oktatást tudjanak nyújtani. Hiszen nem babra megy a játék, a jövő generációja kerül az óvodapedagógusok kezébe, s most e nagyon változó, bonyolult időszakban a pedagógus személye egyre meghatározóbb a gyermekek életében.
Szenc környékéről, de távolabbról – Dunaszerdahelyről, Somorjáról, Bősről – is érkeznek felnőtt diákok. Volt olyan évfolyam, amikor szerdánként még Párkány környékéről is érkeztek diákok – ráadásul egy teli autóval. Mindez persze nagy szervezést igényel: a hölgyek munka, család mellett végzik a tanulmányaikat, és ülnek be este nyolcig az iskolapadba.
A diákok nagy része a gyermekgondozási évek alatt teljesíti a képzést. Ehhez persze – a diákok elbeszélése szerint – megfelelő családi háttér szükséges, amikor a férj vagy a nagyszülők nemcsak az iskola idejére vállalják a babavigyázást, hanem akkor is, amikor az anyuka tanul.
„Nem egy diákunk egyetemi képesítéssel vágott neki az óvodapedagógia szaknak, és ma is ezen a területen dolgozik – mondja az igazgatónő, aki azt is elárulja, hogy a következő tanévtől pedagógiai asszisztensi képzést is kínálnak a felnőtt diákok részére. – Bővül a skála. Egyelőre a nappali tagozaton logisztika, óvodapedagógia és nevelői szakon tanulhatnak a diákok magyarul, mellette folyik tulajdonképpen az érettségi utáni felnőttképzés. Fő tantárgyak a pedagógia, a pszichológia és a nevelési szaktantárgyak. Az utóbbiak közé a zenei, a képzőművészeti és a testnevelés tartozik, de éppen ennyire fontos a gyermekirodalom is, hogy csak néhányat említsek. A kétéves tanulmányi szak érettségivel végződik. Felnőtt diákjaink legalább annyira izgulnak – ha nem jobban –, mint a nappali tagozatos, fiatal tanulóink” – mosolyodik el az igazgatónő.
A zene az kell
Közben besötétedik, de a tanítási napnak még aligha van vége. A diákokkal átvonulok a zeneterembe, s mivel hosszú évekig tanítottam itt, most nosztalgiával figyelem a táblára felrajzolt violinkulcsot, a sarokban sorakozó gitártokokat és a metronómot a zongora tetején. A hölgyek máris bemutatják zongoratudásukat. Bizony nem egyszerű feladat harminc-, negyven- vagy akár ötvenéves kor felett zongorához ülni, és elsajátítani a hangszeren való játék alapjait. Koncentrálni kell a jobb és a bal kéz játékára ‒ előbb külön, majd következik a kétkezes játék. Hosszú idő telik el, míg megszületik az összhang, de megéri kitartóan gyakorolni.
A felnőttkori hangszeres tanulásnak rengeteg pozitívuma van, ezért melegen ajánlott – és nem csak az óvodapedagógusoknak! Fejleszti a szépérzéket, a koncentrációt, dolgoztatja az agysejteket. Nem beszélve arról, hogy mennyire kreatívan lehet használni a hangszereket a gyerekekkel való foglalkozásokon. Az ének is legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb, mert a gyerekek bizony nagyon szeretnek énekelni, főleg közösen.
A zeneteremből visszatérünk a tanterembe, éppen szünet van, a következő óra anyagát beszélik meg egymás között a hölgyek. Ma még gyermekversekből, mondókákból felelnek. Sok ilyet kell tudni fejből az óvó néninek: egy ritmusos ujjmozgató mondóka vagy dúdoló mindig elbűvöli a csöppségeket. Jellemzően nők jelentkeznek erre a pályára, bár az elmúlt években két fiatalember is elvégezte az óvodapedagógia és nevelői szakot. A felvételi tehetségvizsgából áll; az iskola a nappali tagozat felvételijénél későbbi időpontban, a nyári hónapokban hirdeti meg a két fordulót (sosvjmsenec.sk).
