Hol vannak a filmekben látott apák, aki megoldják a kétismeretlenű egyenleteket, szombaton fonott kalácsot sütnek, vasárnap pedig piknikezni viszik a családot? Lehet, hogy nálunk, otthon!
Számos család van, amelyben felüti fejét a rákbetegség. Senki nem akarja átélni, és mégis átéli. Alig egy évvel ezelőtt a mi családunk is egy volt a sok átlagos közül. Azóta el kellett búcsúznunk a férjemtől, Zsolttól.
Sok férfi depressziós lesz, amikor észreveszi, hogy öregszik. Pedig a tesztoszteron csökkenése nem mindig rossz dolog. Főleg nekünk, nőknek származik előnyünk belőle. Hogy milyen?
Nem mindenki él boldog házasságban, mégsem veri át a másikat. Ők az igazi férfiak, akik szilárd erkölcsi alapokon állnak. De mikor van okunk gyanakodni?
Óriási különbségek vannak a női és a férfigondolkodás között. Örök szenvedés lesz a sorsunk, ha ezeket nem ismerjük, vagy ne adj’ isten, figyelmen kívül hagyjuk.
Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, a háztartást nagyrészt még mindig a nő vezeti, és ő gondoskodik a gyerekek neveléséről is – miközben a férfi saját kedve szerint tölti a szabadidejét. A lusta férj jelensége tehát ma is általános és aktuális probléma.
Kati szereti a csendet, szeret(ne) többet aludni, de nem engedheti meg magának. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó feleség legyen, ám az anyja minden egyes alkalommal bebizonyítja neki: ha ez így megy tovább, akkor ebben a szerepében megbukik.
Részlet egy olvasói levélből: „Harmincöt éves vagyok, és szeretnék szülni egy gyereket. Ebben nincs semmi különös, igaz? A különös az, hogy gyereket akarok, de férjet nem.”
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."