Fotózás szívből, díszletgyár nélkül. Másként is lehet. Mit keres egy felfújható gumimatrac Ótátrafüred friss hótakaróján? Műtermi kontra szabadtéri fotózás.
• Papp Viki képriportja • Modell: Kuznyecova Mónika
Papp Viki fotós (Rozsnyó) sokáig szándékosan kerülte a beállított portréfotózásokat. Ott motoszkált benne a félelem, hogy ha belevág, akkor a Pinterest-álmokhoz, színpalettákhoz, trendekhez, precízen kitalált tökéletességhez, egy mesterkélt közeghez kell igazodnia.
„2D-s nyomtatott háttér, 20 perc per kliens, mindenki ugyanolyan pózban, ugyanolyan díszletek között: ez jellemzi ma a műtermi fotózások világát. Tudtam, hogy ez nem én vagyok, nem szeretném, ha így ismernének meg.”
Végül belevágott, hogy megmutassa, létezik olyan portréfotózás, amelyik nem futószalag, hanem valódi, természetközeli és szívből jövő.
Bálint-napra készült emlékek
Az ünnepi fotózásokat sokan csak párban tudják elképzelni.
„Ez csak egy fotós klisé. Pedig a szeretetnek számtalan formája létezik. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, amikor meghirdettem a Bálint-napi fotózásokat. Fotóztam stúdióban, de szabadban is, az egyik alany a kislányát hozta el, a másik a kiskutyáját, a harmadik a szüleit, a negyedik a legjobb barátnőjét…”
Kuznyecova Mónika egyedül érkezett, s a fotózás témája az önszeretet volt (ami nagyon aktuális a mai időkben, mikor olyan sokan elmondják, hogy nem vagyunk úgy jók, ahogy vagyunk). Mónika Kárpátaljáról települt át, színes egyéniség, hobbija a néptánc és a jóga.
Mottója a Ma van holnap!, mert ez mindig emlékezteti arra, hogy értékelje a jelent, s jelen legyen a pillanatban, ne a jövőre várjon. Ezek azok a képek, amelyekre visszanézve újra beleszerethetünk önmagunkba – és talán még a hó is megolvad körülöttünk.
Egy élmény, amelyik közelebb vihet nőiességünk megéléséhez. Az önszeretet a fotóművészet egyik legerősebb inspirációja, amiből igazán őszinte képek születhetnek. Egy jó fotós nem „kijavít”, hanem segít megérkezni önmagunkba. Irányt mutat, de nem kényszerít. A bizalmi légkör, az empátia és az igazi odafigyelés legalább olyan fontosak egy portréfotózásnál, mint a technika, az objektív vagy a fény.
Weöres Sándor feleségéhez írt verse a társra találást írja le. A lírai én nem keresett társat, mégis rátalált. A végén megjelenik az örök ember, aki piros ruhában, szerelemben vár.
Canzone
…Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem, s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra…
