Élnek köztünk emberek, akik nyitott szemmel és éles objektívvel járnak, s képesek meglátni a körülöttük lévő világ varázslatos kincseit. Szenvedélyük, a természetfotózás és egy közös cél köti össze őket: megmutatni mindenkinek a hajdanvolt Aranykert színes örökségét.
Nálunk, az Új Nőben laknak – s télen csak igazán! S nincs tél vadmalac, sőt, albínó malac nélkül: igazi téli vadhajtáson is részt vettünk, vaddisznót űztünk. Íme!
Túrázás télen! Sokakat vonz a téli táj, és a mínuszokban is túrázni indulnak. Ahhoz, hogy a téli túra minden percét élvezzük, nem árt felkészülni: illik pár szabályt betartani és túraeszközöket magunkkal vinni.
Szeretjük nézni a tökföldeken a tököt, a világon mindenki többet lát bele, mint ami. Vegyük csak a töklámpást. És a tökmagot is szeretjük, bár elvesztette szezonális jellegét.
Képzeljünk el egy tengeri teknőst, ahogy lazán úszik a vízben. Úgy néz ki, mint akit semmi sem érdekel, csak létezik az óceánok és tengerek végtelen kékségében...
Olyan idő van, hogy most már majdnem fél évig délután öttől este lesz. Köd száll, pára gyöngyösödik az üvegen. A virágok pedig elhervadnak, a gyógynövények is. Minden élő, amiről a Nánáról származó Nyitrai Angelika gyógynövényszakértő mesél.
Kisebb bajunk is nagyobb mostanában, mint a klímaváltozás, az Amazonas mentén lángoló erdők vagy a fajok pusztulása miatt aggódni. Pedig a növényfajok pusztulása a koronavírus garázdálkodása alatt sem állt meg: csupán elfeledkeztünk róla.
Szép vadvirágot, különlegeset ma nehéz találni. Hogy miért? Az ember beavatkozott a természetbe. Sérültek a természetes növénytársulások, és erőre kaptak az ellenállóbb, kevésbé igényes fajok.
Szirénfalván néha még kisüt a nap, lengedezik egyet a szél, de az ég már nem kék, hanem szürke. Akár szélcsend van, akár esik az eső, fúj a szél, november van, és a természet halni készül.