Élnek köztünk emberek, akik nyitott szemmel és éles objektívvel járnak, s képesek meglátni a körülöttük lévő világ varázslatos kincseit. Öt, hétköznapi munkát végző férfiúról van szó, akiket szenvedélyük, a természetfotózás és egy közös cél köt össze: megmutatni mindenkinek a hajdanvolt Aranykert színes örökségét.

Ezért született meg a Csallóköz Csodái Polgári Társulás, melynek két alapító tagjával, Fodor Péterrel és Lelkes Ödönnel beszélgettünk.

csallokoz-les-kezdo.jpg

– Honnan jött az ötlet, hogy a közös szenvedély közhasznú tevékenységgé alakuljon?

Fodor Péter: – Családunknak, szűk környezetünknek köszönhetően már gyermekként szoros kapcsolatba kerültünk a körülöttünk lévő élővilággal. S ez a kötődés fokozatosan természetszeretetté alakult bennünk. A közös tevékenység összehozott minket, így találkoztunk társulásunk további alapító tagjaival, Gálffy Gáborral, Mészáros Csabával és Vladimír Schalekkal. Tapasztalatot cseréltünk, megosztottuk egymással megfigyeléseinket – és aggályainkat. A természetet járva ugyanis számos olyan dologgal szembesülünk – akár jó, akár rossz értelemben –, melyek a legtöbb ember számára örökre rejtettek maradnak.

Fokozatosan fogalmazódott meg bennünk a közös cél: képeken keresztül felkutatni a Csallóköz rejtett kincseit, bemutatni az itt élő embereknek.

Lelkes Ödön: – Rengeteg olyan dolog van, ami felett a napi rutin során elsiklunk, vagy elrohanunk mellette. Nézünk ugyan, de semmit sem látunk abból, hogy mennyire változatos, varázslatos a világ körülöttünk. Saját tapasztalatomból tudom, milyen az, amikor az ember ráeszmél a környezetére. Azelőtt a fővárosba ingázva jót aludtam a buszban vagy a vonaton, mostanság azonban inkább a tájat kémlelem. Elcsépelten hangzik, de egy napkelte is rengeteg szépséget és meglepetést tartogat: mindennap egy picit más, egyszeri és megismételhetetlen. És a természetben mindennel így van.

woci_alapitok.jpg
Az alapítók (balról): Fodor Péter, Lelkes Ödön, Gálffy Gábor, Mészáros Csaba, Vladimír Schalek

– A világhálón egyre-másra jelennek meg különféle figyelemfelkeltő írások, melyek távoli vidékek veszélyeztetett állatfajaival foglalkoznak. Környékünkről nem érkeznek efféle hírek. Ez azt jelenti, hogy a csallóközi élővilágot nem fenyegeti veszély?

L.Ö.: – A Csallóköz az elmúlt időszakokban gyökeres változásokon ment át. Az eredetileg lápos, mocsaras terület napjainkra Európa egyik legsűrűbben lakott, ember által leginkább kihasznált és átalakított élőhelye lett. A mocsarak kiszárításával, erdők kivágásával és a folyók mederbe terelésével a folyami sziget egybefüggő mezőgazdasági területté változott. Az állatvilág egy része alkalmazkodni tudott a megváltozott körülményekhez, míg más fajok a kevésbé háborgatott részekbe húzódtak vissza, vagy csak nyomtalanul eltűntek. Az Aranykertben őshonos túzok és szalakóta mára teljesen eltűnt, és a környéken gyurgyalagokat is csak Szenc tájékán találni. Az is kérdés, hogy meddig, hiszen fészkelőhelyeiket a rohamosan terjedő urbanizáció veszélyezteti. Az élőhely átalakulása azonban nemcsak a madárvilágot, hanem a hüllőket és az emlősöket is negatívan érintette: többek közt a mocsári teknősök és az ürgék száma is megcsappant.

szurke-gem.jpg
A szürke gémek nagy gondot fordítanak tollaik tisztogatására: külön púdert használnak, amely tollaik kirojtosodásából származik.

– A természetfotózáson kívül milyen más területekre terjed ki a társulás tevékenységi köre?

F.P.: – A Csallóköz madarainak egy része idősebb fák törzsében természetes módon képződő, vagy harkályok által kialakított odúkban költ. A természetes odúk tavasztól őszig költőhelyként, télen pedig búvóhelyként szolgálnak. Sajnos, az odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák száma csökkent, néhol pedig már teljesen el is tűntek az ilyen egyedek.

Épp ezért a madárszaporulat elősegítése végett saját készítésű odúk kihelyezésébe fogtunk a Duna Menti Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet területén. Elsőként az állandó leshelyünk környékén helyeztük ki a fészkelésre is alkalmas odúkat, de a későbbiekben további területeken is szeretnénk a madarak élőhelyét ily módon kiterjeszteni.

– Ezenkívül, mivel a régió több területe is jelentős ornitológiai lelőhelynek számít, része a védett madaras területek (Natura 2000) és a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek (Ramsari terület) listájának, szeretnénk létrehozni az itt költő és rajta átvonuló vízimadarak adatbázisát is.

hirlevel_web_banner_1_134.jpg

– Fénykép mint környezetvédelmi eszköz. A környéken csinál valaki hasonlót?

F.P.: – Ha tevékenységünket röviden jellemezni kéne, talán úgy mondhatnánk, hogy fotózással egybekötött természetvédelem, mely azonban errefelé még jócskán gyerekcipőben jár. De például már Magyarországon is léteznek olyan fórumok, amelyek összekapcsolják a kettőt. A civil szerveződések a nemzeti parkokkal együttműködve fotópályázatokon keresztül ösztönzik az ország szépségeinek feltárását. Mifelénk még nem elterjedt ugyan ez a közlési mód, de eddig is rengeteg biztatást kaptunk. Nemrégiben az egyik bevásárlóközpontban mutatkoztunk be fotóinkkal, és azóta több településről jelezték, szeretnék kiállítani az anyagot. Tervezünk egy újabb összeállítást, és szeretnénk meghirdetni egy fotópályázatot is. Odafigyelünk az ifjúságra: az érdekes történetekkel fűszerezett vetítéses bemutatók hozzásegítik őket ahhoz, hogy pozitív érzelmek alakuljanak ki bennük a szülőföld iránt.

egereszolyv.jpg
Az egerészölyv Közép-Európa messze leggyakoribb ragadozó madara.

L. Ö.: – Gyakran mondják, hogy a jó fotónak sokkolnia kell. A mi képeinkről azonban nem a rombolás és a pusztulás köszön vissza. A természetet járva mi is találkoztunk már halomra lőtt szürke gémekkel és kócsagokkal. (A szándékosság ebben az esetben tökéletesen tetten érhető volt, ugyanis ezek a madarak semmi mással össze nem téveszthetőek.) Mi abban bízunk, hogy értékeink felkutatásával ösztönözni tudjuk az embereket arra, hogy álljanak meg egy pillanatra, és nézzenek körül. Ha csak egyetlen pillanatra is, de csodálkozzanak rá a körülöttük lévő természetben lüktető életre. Bízunk abban, hogy fotóink segítenek megszeretni a Csallóközt, a szülőföldet. A helyet, ahol élünk! És ha szeretünk valamit, arra vigyázunk is.

TOVÁBBI KÉPEKÉRT KATTINTS GALÉRIÁNKBA!
⇩⇩⇩

L. Horváth Katalin
Galéria 
Kapcsolódó írásunk