Filmek, melyeket nem feledünk, mint Kubrick kultikus filmje, a Tágra zárt szemek, vagy könyvek, mint de Sade műve, a Szodoma százhúsz napja. Hosszan velünk maradnak, hogy aztán tudatunk mélyén, ahogy régi képek az albumban, elkezdjenek halványulni, egészen addig, míg egy lágy simogatás vagy éppen vad ölelés hatására elő nem bukkannak, éles színekkel, gyötrően.

Vajon mi az, amit ezekből kipróbálhatunk, ami még ártalmatlan játék, és mi az, ami már perverzió? – tettük fel a kérdést Hevesi Krisztina pszichológusnak, a nagy sikerű Szextrém c. könyv szerzőjének.

agyban-kezd.jpg

– Hogy mi nem fér bele a normál, illetve az egészséges kategóriába? – kérdez vissza Kriszta. – Erre többféle definíció is létezik. Az egyik szerint minden, ami a szexuális aktusban résztvevő bármely személynek pszichésen (akár bűntudat formájában is) vagy pedig fizikailag sérülést okoz. Az is szempont lehet, hogy az egyes „kilengések” mennyire férnek bele a társadalmilag elfogadott normákba. Ez utóbbi azonban kultúránként változó. Például az UNICEF adatai szerint ma százharminc millió nő él megcsonkított nemi szervvel szerte a világon, pedig Földünk többi részén az infibulációt mélyen elítélik, sőt, kvázi perverziónak tekintik. Az, hogy pontosan mi számít perverziónak, idővel az adott kultúrában is változhat. Épp ezért az elferdült, kifordult (a latin perverzus kifejezésből) helyett ma a „mást kedvelő” elnevezés, a parafília fogalma használatos. Míg Charlie Chaplin válásakor még vádirati pontként szerepelt, hogy milyen „ocsmányságra”, azaz orális kielégítésre kérte a feleségét (amit akkoriban még az orvosi szótárak is a perverziókhoz soroltak), addig ma már a fiatalok közt elterjedt a nézet, hogy ez nem is tartozik a szex kategóriájába.

– Minek köszönhető ez a pálfordulás?

– Nem minek, inkább kinek! Miután Bill Clinton – egy olyan világhatalom elnöke, mint az USA – kijelentette, hogy az ovális (azóta orális) irodában szexre nem került sor, mivel Monica Lewinskyval „csak” orális kontaktaktus történt, a fiatalok számára ezzel irányelvet szabott, felmentést adott. Sajnos, ez ismét a lányok szexualitását szorítja háttérbe, s viszi el aszimmetrikus irányba azzal, hogy egyoldalúan „járjanak a fiúk kedvében”. Amiképpen ezt az egyik amerikai tanácsadó ajánlotta a tinilányoknak. S hogy mennyire fogadják meg a jó tanácsot, jelzi egy magyarországi eset, amelyben a véleményemet kérték. Itt a tizenhárom éves lány az iskolai óra idején a tanintézet mosdójában orálisan kényeztetett két fiút, majd a „mi történt aznap az iskolában” élményként elmesélte az aktust a mamájának. Az anyuka, persze, az iskolát okolta, s feljelentést tett – hiába bizonygatta a leány, hogy pusztán játék volt. És szívességből tette! Ma már a tizenhat évesek is megbotránkoznak a zsenge tizenhárom évesek szexuális szabadosságán. A kortárs hierarchián eme tapasztaltság előkelőbb helyre juttatja a fiatalt. Elrettentő, hogy a felláció (a fiúk orális kényeztetése) a lányok közti versengés része és következménye. Ma már nem a béka válik királyfivá, hanem a királylány változik át békává! Sokan azzal érvelnek az orális szex mellett, hogy ettől nem lehet teherbe esni, és még nemi betegséget sem kaphatnak. A kijelentés első része igaz, de a második már markáns tévedés, mivel orális úton éppúgy el lehet kapni a nemi betegséget.

A fiatalok átszoktak az orális és az anális szexre, ami magasabb vizuális ingert nyújt – nem véletlenül dominálnak a pornófilmekben! Ezzel az a probléma, hogy később, amennyiben egy tartós kapcsolatban gyermeket szeretnének nemzeni, gondot jelent majd visszaszokni az „unalmasabb”, vaginális szexre.

– De hol maradnak az érzelmek, a szerelem?

– E téren is megváltozott a világ. Míg régebben a szexualitást fojtottuk el, ma az érzelmekkel tesszük ugyanazt. Tipikus jelenség, hogy a fiatalok a tömött villamoson vulgáris egyszerűséggel, fennhangon beszélnek a szexről, miközben rendelői tapasztalataimból tudom, hogy mennyi problémával küszködnek. A számítógépes pornó hatására a szexualitás érzelemmentessé, egocentrikussá és teljesítményközpontúvá vált! A férfiak harmincéves korukra szinte már csak a világhálón találnak olyan szexuális ingereket, amelyek még fel tudják ébreszteni bennük a szexuális vágyat. A virtuális kalandnak induló cyberszex ugyanis komoly függőséggé, addikcióvá válhat, ami lerombolja a függő szexualitását. Először a férfi orgazmusa marad el a partnerrel, később aktus közben is visszaesik az erekciója. A következő stádiumban már közösülést is képtelen összehozni! Az internetpornó feltolja a férfi ingerküszöbét: a húsz-harminc éves férfiak szexuális reagálása olyanná válik, mint a hatvan-hetven éveseké. A szexuális zavarok fő oka, hogy a hétköznapokban a vizuális ingerlésben nincs meg a felfokozott, „pornós” izgalmi szint – szőke, barna, vörös lány együtt, gruppen, és még egy kecske is betipeg... Ezért a férfi számára unalmassá válik az intim együttlét! A másik pedig: az internetes pornózás erős manuális (kézi) ingerléssel is jár, ahogyan pedig a vagina nem tud szorítani. Gyakori az olyan páciensem, aki naponta kétszer-háromszor internetpornózik, és aztán nem érti, hogy este miért nem kívánja az asszonyt...

– Mennyire tudják elűzni az efféle szexuális unalmat a különféle „játékok“?

– Az életkor előrehaladtával a szexuális ingerküszöbünk emelkedik: ahogy serdülőkorban a másik megpillantása heves szívdobogást, perzselő izgalmat váltott ki, nem várható el, hogy húsz év házasság után testünk ugyanígy reagáljon. Ezért három szexuálpszichológiai tanácsot érdemes szem előtt tartani. Az első, amit a pornónézés kapcsán már említettem: nem ajánlott plafoningerléssel „kisütni” a reakcióinkat, az ingermennyiséget csak apránként emeljük. A másik: azért az ingerszintet valamelyest emelni szükséges, hisz a megszokás és unalom az izgalom ellentétei, márpedig ez szexualitásunk alapja! Ezért hasznos egy kis kreativitást vinni együttlétünkbe. Ez lehet például a tantraszex, a napközben küldött erotikus tartalmú SMS-ek vagy meglepetésként a hálóköntös alá felvett szép „randifehérnemű”, vagy akár szerepjátékos kosztümök (szexi nővérke, takarítónő, diáklány és a többi). Egy ausztrál vizsgálat szerint azok a férfiak, akiket a feleségük ilyesmivel meglepett, sokkal elégedettebbek voltak. Úgy gondolták, különleges élményt éltek át, és általa magukat is különlegesebbnek, életüket pedig változatosabbnak tartották. Fontos azonban, hogy mindkét fél komfortosan érezze magát a szerepében. Az arányokra is ajánlatos ügyelni, mert megeshet, hogy a sóhajtozó vibrátorral, a domina cuccban érkező szomszéddal és egyéb „kiegészítőkkel” telepakolt hálószobából egyszer csak elmenekül a másik – és olyan társat keres magának, akinek ő önmagában is elég izgató.

hevesi-kriszta.jpg
Hevesi Krisztina pszichológus

– A változatosságot egyre több pár keresi a swingerklubokban. Ez nem hat rombolóan az érzelmi kötődésre?

– Nem vagyok swingerpárti. Személyes tapasztalatom az, hogy sok pár elképzeli, milyen izgató lesz, aztán mikor elmennek egy ilyen klubba, és a saját szemükkel látják, hogy a párjuk odaadja a testét másnak, s mennyire élvezi a szexet egy vadidegennel, megundorodnak tőle. Általában a férfiak a kezdeményezők, ők forszírozzák ezt a változatosságot. Utána pedig ők azok, akik kihátrálnak a kapcsolatból. Elég sok párt ismerek, amelyek kapcsolata emiatt futott zátonyra, és sajnos, egyet sem, amelynek megjavította volna a viszonyát! Ha valakit szeretünk, akkor azt génjeinkbe kódolt parancsként kizárólagosan birtokolni akarjuk.

– Az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, A szürke ötven árnyalata szinte a szadomazo szex egész fegyverarzenálját felsorakoztatja. Mi az, ami ezen a téren még elfogadott?

– A BDSM (szadizmus, mazochizmus, dominancia, alárendeltség) vonalnak napjainkban akkora a népszerűsége és elfogadottsága, hogy nem lehet a betegségek, a parafíliák közé sorolni. Terápiás tapasztalatom azonban, hogy ez inkább a személyiségnek, semmint a szexuális változatosságnak az igénye. Általában egy gyerekkori hiányérzetet vagy traumát kompenzál vagy pótol utólag – játékosnak ítélt formában. Hiszen a szex a felnőttek játéka! Problémát akkor jelent, ha kizárólagos szexuális viselkedéssé válik! Ha e nélkül a plusz izgalmi szint nélkül a szexuális aktus üresnek és unalmasnak tűnik, illetve meg sem valósul. Kiváltképp akkor okoz nehézséget, ha a szeretett partner számára a BDSM elfogadhatatlan. Így kettéválasztja a szerelmet és a szexet, és dönteni kell, hogy melyikről mondjon le a BDSM-et kedvelő fél. A személyiségszükségletre visszatérve: a domináns fél rendszerint egy korábbi traumát (például szexuális erőszakot) torolhat meg szimbolikus formában a másik nemen. Míg az alárendelt személy bűntudatától szabadulhat meg – a verés révén feloldozást nyer, így akár napokig a föld felett lebeghet a felszabadult lelkiismeretétől. A kikötözés, illetve a fegyelmezés a kontroll érzését adja meg, míg a verés történhet kézzel vagy pálcával, korbáccsal, láncokkal és egyéb eszközökkel. A repertoár része lehet a másik megszúrása, megvágása, szemének bekötözése vagy akár a partner bezárása, pórázon vezetése. Gyakran a verbális és mentális megalázás, a partner szidalmazása, feladatokra kényszerítése, illetve ezek elviselése, sőt, akár a beöntés is része lehet a forgatókönyvnek.

Fontos a testi biztonság érdekében odafigyelni a kellékek megbízhatóságára, hogy az aktus ne a kórházban végződjön! Emellett ajánlott jó előre tisztázni azokat a semleges, kontextusba nem illő kontrollszavakat (például hócipő vagy ibolya), melyek majd stopjelzésként szolgálnak. A Jaj! és az Ez fáj! felkiáltásokat a partner a dramaturgia részének tekintheti. Továbbá érdemes alaposan megnézni, hogy az ember kivel vág bele egy ilyen „kalandba” – elkerülendő a valódi szadistákat.

– Mindannyian másak vagyunk, mindenkire más hat. A piros stiletto azonban szinte minden férfira hatással van. Miért van ez?

– A fetisizmusnak több oka van. Itt megint az a kérdés: mi az, ami még belefér a normába? Minden férfinak van testrész-preferenciája (cicisek vagy popsisak), de ez még nem nevezhető fetisizmusnak! Ha valaki kedveli a szexis ruhadarabokat, a magas sarkú cipőket, a kellemes parfümöt a másikon, az még nem fetisizmus. Sok nő ezt úgy éli meg, hogy csipkés fűző, baby-doll vagy harisnyakötő nélkül már nem is tetszik a férjének, nem elég jó neki. Én úgy gondolom, hogy nekünk, nőknek a legjobb a régi, klasszikus megfogalmazást szem előtt tartani: a nő teste ajándék, és igenis fontos a „csomagolás”, a masni és a bontogatás... A férfiak számára annál erotikusabb egy ruhadarab, minél közelebb van a nemi szerveinkhez. A harisnya, harisnyatartó, cipő, csizma számukra a gyönyör kapuja. És még ha piros is hozzá! A piros szín a szexuális izgalomhoz kötődik, hiszen ilyenkor az arcon, nyakon megjelenik a bőrpír, a száj, a mellbimbók és a genitáliák pedig a fokozottabb vérrel telítődés folytán vörösebb tónusúak lesznek. Ez a piros rúzsok, pirosítók és a piros ruhák sikerének a titka! Egy vizsgálatsorozat, ahol férfiak nők fényképeit ítélték meg vonzerő alapján, kimutatta, hogy ugyanannak a nőnek a szexuális kisugárzását sokkal magasabbra értékelték, ha piros ruha volt rajta. Ugyanez az ösztönös vonzalom semmilyen más szín esetében nem volt kimutatható. Visszatérve a fetisizmus definiálására: akinél a fetisizált tárgy jelenléte nélkül is ki tud alakulni az izgalom, nem nevezhető fetisisztának.

– Vannak azonban, akiknek a szexi fehérnemű látványa nem elég. Ennél többet akarnak: birtokolni azt!

– A mizofília – a másik testnedveinek szimatolására, ízlelésére, tapogatására kialakuló szexuális izgalom – nem kímélte a világirodalom egyik legnagyobb költőjét, Johann Wolfgang von Goethét sem, aki töredelmesen beismerte, hogy egyszer elcsente egyik múzsájának alsóneműjét. De ha hihetünk a történetíróknak, akkor III. Henrik francia király is azután szeretett bele egy nőbe, hogy megszagolta annak alsóneműjét. Ma a mizofil személyek leggyakrabban az edzőtermek öltözőiben bukkannak fel, amelyek valóságos illat-orgiával szolgálnak számukra. Sokuknak nincs állandó partnere, és a későbbi „felhasználás” céljából lopkodják a használt ruhadarabokat. Egyes kutatások szerint a mizofileknek a szaglása jóval fejlettebb, így rájuk jobban hat a ruhadarabokba ivódott feromon szaga. De ez valamilyen szinten mindannyiunkra jellemző, csak nem tudatosítjuk. Mivel minden embernek egyéni az illata, nincs két azonos, ahogy ujjlenyomat sem, a párválasztásnál ennek nagy szerepe van. Az előző évszázadokban, amikor a férfiak háborúztak, lovagoltak, gyalogoltak, a nők még az izzadságszag alapján döntötték el, hogy valaki mennyire vonzó számukra. Csak amióta elterjedtek a dezodorok, a parfümök, az orrunk elkényesedett, és ma már ha felszállunk egy tömött villamosra, fintorgunk a természetes testszagoktól.

hirlevel_web_banner_1_319.jpg

– Még ha csak szagok lennének, de vannak férfiak, akik szeretnek gyanúsan törleszkedni a nőkhöz! Az ilyen viselkedés hátterében is valamiféle szexuális aberráció áll?

– Gyakori jelenség, amikor valaki a zsúfolt tömegközlekedési eszközön idegenekhez dörgölőzik a nemi szervével. Célja a szexuális kielégülés, így ez ruhán keresztül történő szexuális erőszaknak is nevezhető. A frottőrizmus leginkább a szexellenes nevelés hatására alakul ki, amikor a szülők akadályozzák a fiuk normális szexuális fejlődését, a saját testének megismerését. Ezeken a személyeken a félrecsúszott szexuális életük miatt hatalmas a szenvedésnyomás. Ráadásul elítéljük őket, miközben ők maguk is áldozatok! Pont úgy, mint az exhibicionisták (hétköznapibb elnevezéssel a „mutogatósok”, akiket helytelenül szatíroknak hívunk). A többség gyermekkorában nem kapott annyi figyelmet és szeretetet, ami az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges. Gyakori náluk a gyermekkori érzelmi bántalmazás is. S mi a legerősebb érzelmi fájdalom? Az elutasítás, a figyelmen kívül hagyás! Az exhibicionisták többsége házas, és nem jellemző rájuk, hogy erőszakot követnének el. A magamutogatás a figyelem „kiérdemlése” végett fontos nekik.

– Sajnos, viselkedésükkel életre szóló traumát okozhatnak a fiatal lányoknak. Szélsőséges példái ennek a pedofilok.

– A pedofíliával kapcsolatban a legtöbb emberben az a tévképzet él, hogy a veszélynek csupán a lányok vannak kitéve, miközben egyre gyakoribb nálunk is (iskolában, családon belül) a fiúk bántalmazása. Serdülőkorban a fiúk nem tudják irányítani az erekciójukat. Ha erotikus inger éri őket, akaratlanul is reagál a testük, s ezáltal kiszolgáltatottá válnak. A szexuális erőszak következtében enyhébb esetben szégyenérzet, undor, a szexualitás elutasítása alakulhat ki. De a szexualitás gyakran torzul, és parafíliák forrása is lehet. A pedofilek élettörténetében szinte mindig fellelhető gyerekkori szexuális erőszak. A psziché sérülését jelzi, hogy életkori preferenciájuk épp az a korosztály, ahány évesek ők maguk voltak az erőszak elszenvedésekor. Ez ördögi kör.

Pedofil bűncselekményről akkor beszélhetünk, ha valaki tizenkét évnél fiatalabb egyénnel létesít szexuális viszonyt, illetve zaklatja. Két kiskorú esetében pedig akkor, ha nagyobb a korkülönbség öt évnél. Sok esetben a lányok nem merik otthon elmondani a zaklatást – vagy a szülők nem hiszik el. Fontos, hogy a gyerekeket időben megtanítsuk arra, hogy nyitott szemmel járjanak. Engem személy szerint több ilyen helyzetben a lélekjelenlétem, a gyors reakcióm mentett meg.

– Nemrég olvastam egy statisztikát, amely szerint a nők 20%-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további legalább 20% azok aránya, akiket megkíséreltek megerőszakolni. Hogyan védhetjük ki, hogy áldozatok legyünk?

– A határozott fellépés, a segítségkérés, a futás, illetve az exhibicionisták esetében a „nem figyelek rád!” magatartás segíthet. Ha viszont sarokba szorítanak bennünket: az önvédelem. Fontos, hogy tudjuk: csak egy dobásunk van. Inkább a menekülés, mint egy rosszul sikerült önvédelmi akció, mert attól a támadó még kegyetlenebbé válik. A provokációt ajánlott elkerülni, mert elszabadíthatja az agresszív tendenciákat. A szexuális indítékból elkövetett emberölésnek két típusa van. A kéjgyilkosok, akik általában pszichopaták, egy jól kidolgozott forgatókönyvet követnek. Rendszerint sérülékeny, gyenge és ismeretlen áldozatokat választanak. Nagy részük szexuális szadista, aki az áldozatát megkínozza, megcsonkítja, szexuális izgalmat/kielégülést pedig az áldozat szenvedése okoz számára. Jellemzően jól kontrollálják érzelmeiket, nehéz őket kihozni a sodrukból, és a mindennapi életben kedvesek, udvariasak, feleségükkel problémamentes a viszonyuk. Ők azok, akikről soha senki nem feltételezné, hogy ilyesmire képesek. Ezért is nehéz őket elfogni. Ezzel szemben az agresszív, érzelemvezérelt gyilkosok általában legalább látásból ismerik áldozatukat. Ők a gyilkosság után fejvesztve menekülnek a helyszínről.

– Egyébként a szexuális szadistáknak az egynegyede küzd valamilyen parafíliával (fetisizmus, voyerizmus, transzvesztitizmus) vagy nemiidentitás-zavarral. Sajnos, egyre gyakoribbak az ilyen bűntények. Feltételezhetően az erőszakos számítógépes játékok, a filmek, a széthullott családok, az elhidegült emberi kapcsolatok, az addiktív szerek is közrejátszanak ebben. Számos pszichiátriai zavart az aktuálisan zajló, felfokozott izgalmat jelentő események is befolyásolhatnak, mint például a választások vagy akár a futball-világbajnokság. A mániákus depressziósok ilyenkor mániákus szakaszba kerülnek, ami hiperszexualitással jár. Pszichiátrián dolgozó kolléganőm mondta a múltkor: „Uhh, a pszichiátria már a labdarúgó-világbajnokság lázában ég, bárhová nyúlok, mindenhol óvszerek! Az egész osztály megtelt mániákusokkal.” Bízzunk benne, hogy az egészséges felnőttekre is serkentőleg hat, s megcáfoljuk a gyakran hallott, „szexmentes” sztereotípiát! Hisz ahogy Aldous Huxley mondta: Az önmegtartóztatás a nemi perverziók legtermészetellenesebbike.

Janković Nóra
Cookies