Tisztelt Szerkesztőség! Az egyik korábbi számban egy hölgy írta le bánatát, hogy megcsalta a férje, és most van egy szeretője, és emiatt a faluban elítélik.
Kedves Ismeretlen Hölgy! Igazán együtt érzek Veled. Az én történetem is hasonló. Igaz, hogy engem is állítólag megcsalt a férjem – azért írom, hogy állítólag, mert azt mondta, beleszeretett valakibe, de testi kapcsolat nem volt köztük. Hát nem tudom, nem tudom. A lényeg az, hogy elindítottam a válópert.
Sokan ellenezték, hogy miért tettem, még szeret, ilyet úgysem találsz… Én hoztam meg a döntést és ezért vállalom a felelősséget. A drága férjem elhagyott volna, csak nem volt elég bátorsága – inkább tőlem várta a megoldást. Én pedig túl büszke vagyok ahhoz, hogy elviseljem a megaláztatásokat, ezért elváltam.
Nem volt könnyű döntés. De miért hajtsak fejet, mért nézzek el mindent!? Én is érző lélek vagyok! Egy nőnek nem fájhat semmi? Eközben hazaköltöztem a szüleimhez FALURA. Azóta minden lépésemet kíváncsi szemek kísérik: mit miért teszek, hova megyek, kivel mutatkozom? Fejtik a „rejtélyt”.
Először nagyon zavart, hogy mindenki az én problémámat oldja. Ma már megpróbálom sportosan venni az egészet. Nem figyelek rájuk. Mindig azt kérdezem magamtól: érdekel valakit valójában, mit érzel? Fontos vagy valakinek?
A válasz egyszerű. Nem. Véleményem szerint életed csak egy van. Úgy éld, ahogy Te jónak látod. A számodra legfontosabb személyekre legyél tekintettel, és akkor nem lesz baj. A magánéletedhez pedig senkinek semmi köze! A falusiak, főleg az idősebb generáció, nem fognak megváltozni. Lehet, hogy ők elítélik ezt a fajta életet, de csak azért, mert más korban, más elvek szerint éltek.
A mai nő független: el tudja magát tartani, dolgozik annyit, mint egy férfi, sőt, néha többet is. Ezek a dolgok fordítottak a világ nézetein, a nőket már nem tudják úgy lealacsonyítani, mint azelőtt. Levelemet egy jellemző idézettel szeretném befejezni: „A nagy emberek a gondolatokról elmélkednek, az átlagemberek a cselekedetekről diskurálnak, a kis emberek mindig a másikról beszélnek.”
Egy hűséges olvasó
Ui.: Bármit tehetünk, akkor is nők maradunk. Kívülről kemény sziklák, akik állják az élet viharait, lélekben pedig törékeny rózsaszálak.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
