Előbb a tyúk volt, aztán a tojás. Mert ugyan ki tojta volna a tojást, ha nem a tyúk, amelyik elsőként érkezett?

Sok mai gyerek tyúkot csak képen látott, honnan tudná így, honnan van a tojás? Ezért kézenfekvő nekik a magyarázat, hogy a boltból. Pedig – és most kapaszkodjatok meg az okostelefonjaitokba! – a tojást a tyúk tojja. Ám nem minden tojássárgája szép sárga, és nem minden tojás finom.

tyuk-vagy-tojas-indito.jpg

Ha az ember jó házi tojást akar, akkor a tyúkot finomságokkal kell etetni. Például búzával, harsanó zölddel, a táplálék tehát a mérvadó.

– A legjobb takarmány az itthoni búza – mondja Csörgő Attila bácsi, a dióspatonyi Kukkónia farm állatgondozója. – Ám jót tesz nekik a zöldhulladék is, azaz a lekaszált fű vagy az ételmaradék. Ha nincs disznó otthon, minden maradékot oda lehet dobni a tyúkoknak. A tyúk ugyanis mindenevő, akár a dögöt is megeszi. Gyerekkoromból emlékszem, hogy amikor kezdett divatba jönni a traktor, a szövetkezetben likvidálták a lovakat. Az állatot levágták, megfőzték és a tyúkoknak adták. Később már csak félig főzték meg őket, majd erre sem jutott idő, és nyersen rakták a tojók elé. Azok pedig csontig lepucolták, minden gond nélkül elpusztították a patások testét...

Az sem mindegy, hogyan vannak tartva a szárnyasok. Mivel nem tudományos írást publikálunk, röviden nézzük meg, hogyan is működik ma a tyúktartás! A legelterjedtebb a ketreces tartás, utána következik a félintenzív, végül pedig a legritkább, a szabadtartás. Csakhogy tudjuk: a falusi tyúkok régen mind szabadon kapirgáló, boldog tyúkok voltak, akik szép sárga tojással örvendeztették meg gazdájukat.

attila-bacsi-tyukudvar_0.jpg
Csörgő Attila bácsi

– A ketreces tartásnál a tyúk az év 365 napját egy ketrecben tölti, ugyanabban a testhelyzetben és ugyanazon a hőfokban – magyarázza Attila bácsi, aki zootechnikusként minden tud a tyúktartásról. – Ennek sok hátulütője van. A baromfi nem érzékeli az évszakok váltakozását, sötétségben tengeti amúgy is rövidke életét. Mivel nem kap napfényt, ezért a tápjába kurkumát kevernek, hogy a tojássárgájának a színét, sőt, az állat bőrét is sárgára fesse (hisz mindenki aranyló tyúkhúslevest akar). Barátibb a félintenzív tartás, ahol a szárnyasok idejük nagy részét a szabadban töltik, egy nagy udvarra bezárva. Éjszakára elvonulnak az istállóba, ahol az etetők, itatók, tojófészkek is vannak – itt is tojnak. Kevert takarmányt kapnak, és a szabadban is kapirgálhatnak. Hidegben, télen kevesebb tojást adnak: megérzik a hideget, és nem csak a tél-nyár váltakozását, de a szeles időjárás közeledtét és a fagyosszenteket is... A harmadik, manapság már kevésbé elterjedt tartási mód a szabadtartás. Manapság az okosabb népek már a „tanyasi csirkét“ keresik, mert annak a legszebb a tojása. Ennél vagy 400 szárnyas jut egy hektárnyi területre, tehát a szárnyasok szabadon mozoghatnak, persze a ragadozók is (róka úrfi például) hamarabb megtalálják őket. Itt már srótot kapnak, kukoricát, gabonát. A Kukkónia farmon élő tyúkoknak minden nap friss zöldet kaszálnak – és emellett napraforgót, takarmányt adnak eléjük. Ami pedig a legfontosabb, elegendő napfény éri őket...

Roncsderbi a tyúkudvarban!

Emlékszem, gyermekkorunkban csak úgy lazán bedobtuk a tojáshéjat a hátsó udvarba. Mint manapság a roncsderbiken, olyan tumultus alakult ki a tyúkok között. Felverték a port, egymás szájából tépték ki a héjtörmeléket: mint mikor az ember egy egész napos koplalás után bedől a konyha ajtaján. A bedobott tojáshéjtól szó szerint elment a tyúkok esze (már amennyi abba a pirinyó fejbe belefér).

Akkor bele sem gondoltam, ma már megkérdezem: Vajon nem ez a kannibalizmus? Attila bácsi azt mondja, míg állati fehérjét tudtak adni a tyúkoknak, sokkal szebb és jobb volt a tojás.

– Régebben lehetett kapni húslisztet, hallisztet, csontlisztet, ami a fehérjét részben pótolta. Ma már nincsenek ilyen lisztek – magyarázza Attila bácsi. – Persze a tojáshozam az életkortól is függ. Egy tyúk egy évben, azaz 365 nap alatt 250-300 tojást ad. Főleg a nemesített fajták, azok közül is a fiatalok. Az első éven van a legtöbb tojás, ezért is lehet, hogy az intenzív nevelésű tyúkokat csak egy évig tartják. Egy esztendő után már érezhető a csökkenés, mert a második évben már csak 200 tojást tojnak. A harmadik évben pedig már csak 150-et, majd 100-at és így tovább. Aztán persze mennek a levesbe. Az öregebb tyúkoknak nem csak a tojáshozama kisebb, de a tojásuk is más: ráncos a héja, néha pedig könnyebben törik. Az egyéves tyúk is nagyon finom, de a nagyszüleink még tudták, hogy minél öregebb a szárnyas, annál finomabb lesz belőle a leves. Ma nehezen találni öreg tyúkot, mert hamarabb tálalásra kerül. Az öreg szárnyasból főzött levesnek jobb zamata van, igaz, tovább is kell főzni. Legalább négy órán át és lassú tűzön – tudjuk meg.

Szóval, régen a nagymama feltette főni a tyúkhúslevest. A sparheltben már reggel óta lobogott a tűz, az fűtötte be a kiskonyhát. Nagymama a sparhelt sütőlapjának szélére tette a lábast, egy előre elkészített konstrukcióra, ami egy hatalmas szegekből összeállított négyszög volt. Erre került fel a lábas, így főtt a leglassabban a vasárnapi húsleves. Ott rotyogott órákon keresztül, úszkáltak benne a pincéből felhozott és megtisztított gyökérzöldségek, a tetején meg fel-felbukkant a tyúk valamelyik darabja. Elkészültét tálcákon száradó házi tészta várta, amit szintén a mama gondos keze gyúrt és vagdalt.

tojas-jedi-gigapix.jpg
Gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy feltalálom a négylábú csirkét, annyira szerettem a frissen rántott csibecombot...

A különbség csirkehús és csirkehús közt!

Sokan nem tudják – vagy nem akarják tudni –, hogy csirkehús és csirkehús között is van különbség. A bolti csirkével ma akadhatnak gondok, mert nehéz friss és szép csirkehúshoz jutni. Az ára azonban verhetetlen, még a zöldségnél és a gyümölcsnél is olcsóbb. Vajon, hogy jön ki a matematika?

– A brazil és a vietnami csirkemell a legolcsóbb. A hazai tenyésztők nem tudják felvenni vele a versenyt, és ez azért lehet, mert félkész áruként érkezik az országba. Ugyanis, ha a kicsontozott állatot besózzák, már nem minősül nyers húsnak, és így más vámolási eljárás alá esik. Sokszor ezeket a szárnyasokat vízzel beinjekciózzák, hogy nagyobb legyen a súlyuk, és antibiotikumokkal tömik, hogy ellenállók legyenek a betegségekkel szemben. Illetve gyorsan felhizlalják őket, hogy mihamarabb levághatók legyenek – mondja Csörgő Attila. Szerinte is az a legideálisabb, ha valaki háztól szerzi be a csirkehúst, akkor legalább lehet tudni, mit fogyaszt a család.

És hogy melyik csirke van beinjekciózva, azt otthon is ki lehet deríteni... Akkor derül fény a turpisságra, amikor a sercegő olajba tesszük a nyers húst. Ha az olaj pattogni kezd, ki-kiugrál a serpenyőből, megégeti a szakácsot, akkor semmi kétség: vizes az alapanyag. Azért pedig, hogy az ember a vízért is a hús árával fizessen, nem biztos, hogy érdemes dolgozni.

Nincsenek már hazai farmok!

A külföldről behozott csirke 1-2 euró közötti kilónkénti árért vásárolható meg a nagyáruházakban. A hazai, kézzel tisztított és sárga bőrű, természetes húsú szárnyas 3-4 eurót kóstál. Igazság szerint mára a tyúkfarmok eltűntek szép hazánkból – s pont emiatt az aránytalanság miatt. Harminc-negyven évvel ezelőtt például szűkebb hazám, a Csallóköz önellátó volt tojásból, akkor még négy nagyobb tyúkfarm is működött a környéken. Ma már csak a Csilizközben, Balonyon működik egy utolsó mohikán, s nem messze Udvardon. Régen Nagyszarván és Bősön is voltak nagyobb telephelyek – és Dunatőkésen...

tojas-kungfuu.jpg
Aki pedig megrökönyödik rajta,hogy a tojások, amiket kézhez kap, nem egyformák, annak eláruljuk: ez a normális!

Most pedig következik a szerző érzelmes utószava!

Szóval, én a dunatőkésit jól ismertem, mert itt szerettem meg a tyúkot és a tojást. Gyermekkorom nyarait gyakran itt töltöttem a nagymamánál, aki speciel a tyúkfarmon dolgozott. Délelőttönként a ház körül sertepertéltünk a többi gyerekkel vagy éppen az állatok közt legyeskedtünk a hátsó udvarban. Délután pedig, mielőtt a nagymama végzett volna a munkában, kikerekeztem hozzá a farmra... Felpattantam a nagy „orosz” biciklire, ami akkora volt, hogy az ülésre nem tudtam felkapaszkodni, jobb híján állva tekertem. A farmon aztán a nagyi beengedett a ketrecben tartott szárnyasok közé. Utána mindig feltört két tojást, elválasztotta a fehérjét a sárgájától, ez utóbbihoz kristálycukrot kevert, s úgy adta a kezembe a tálat... Annál finomabb csemegét nem tud elképzelni egy gyerek sem! Nem is volt annál ízletesebb semmi, talán csak a spájzból elcsent főzőcsokoládé-tégely lefaragott sarkai...

Fotó: Dömötör Ede

Kapcsolódó írásunk: Boldog tyúk porban fürdik

Angyal Sándor
Galéria