Állatok karantén idején. Mit csinálnak? Ugyanazt, mint előtte. Vannak. Állnak, hevernek, esznek, hirtelen mozdulnak, hirtelen hangoskodnak. Vagy csak néznek, bámulnak a semmibe. S nagyon szerethetők, akárcsak előtte, most is és mindig.
Édesapám mondja mindig, hogy egy állatot nem csaphatunk be!
Egy hónapja elutaztunk
Miután hazajöttünk, két hétig ki sem mozdultunk otthonról. A kutyánk majd megbolondult az örömtől, hogy minden áldott nap vele lógtunk az udvaron. Az egyik nap a hársfa alatt olvastam, és megpróbáltam figyelmen kívül hagyni Samut, a westie-t, de nem tudtam, mert először meg akarta enni a könyvem sarkát, aztán meg a hasát kellett megvakarni. Ekkor jutottak eszembe Erzsébet királynő corgijai. Az a jelenet, amikor a Buckingham-palotában a túlélésért küzdöttek, és a spájzot keresték. Furán hangzik, de megmagyarázom. Néhány éve futott az egyik tévécsatornán az Élet az emberek után című sorozat, amelyben azt mutatták be, hogyan is nézne ki az ember utáni világ. Vagyis inkább az ember nélküli, hiszen a filmben az emberiség nem kipusztult, hanem csak felszívódott. Az a rész, amelyikben II. Erzsébet corgijaival foglalkoztak, a mai napig élesen megmaradt bennem. Szeretem a kutyákat, így egészen szíven ütött, mikor láttam, hogy a Buckingham-palota híres kutyusai étlen-szomjan bolyonganak... Pedig az emberek idejében jobb életük volt, mint sok embernek.
Jobb emberek leszünk
A karantén picikét hasonlít a filmhez. Kiürültek az utcák, az emberek helyét meg elfoglalták az állatok. Általában olyan állatok, amelyek egyébként is szabadon mászkáltak, kutyák, macskák, patkányok, galambok rajzottak elő – és mintha még a madarak is hangosabban szólnának. (Vagy csak túl nagy a csönd?) Vajon mi lenne a háziasított állatainkkal, ha mi eltűnnénk? Érdekes dolog ez, mert ahogy nekik szükségük van ránk, úgy nekünk is szükségünk van rájuk. Nemcsak azért, mert megesszük őket vagy megisszuk a tejüket, hanem azért is, mert aki állatok mellett nő fel, az jobb ember lesz.
Stephen Hawking, az egyik legzseniálisabb elme szerint még 100 évünk van a Földön. Ezt 2017-ben mondta, szóval fogy az időnk. De csak a miénk. A Föld elvan magának emberrel is és anélkül is!
Az állatok gondoskodásra, hűségre, türelemre és munkára tanítanak. Mellettük nem lustulhatunk el, egy napot se hagyhatunk ki az etetésből. Nem vehetik észre, hogy valami nincs rendben... És nem is veszik észre, mert mindenük megvan, ami az elégedett élethez kell. Étel van előttük, nap van felettük. Minden olyan, amilyen eddig is volt. Jó lenne, ha mi, emberek is be tudnánk érni ennyivel.
A szürke marha borjúja barna, és háta feje felé lejt. Később szürkül be.
Szükségük van ránk
A farmon élő állatok napjai mindig egyformák. De csak azért, mert az ember gondoskodik róluk! Ha kint lennének a természetben, az ottani farkastörvények miatt nem lenne ilyen nyugodt életük. Hisz mindegyiknek van természetes ellensége, ami elől meg kell védenie magát.
Mangalica uramék jól el vannak, hiszen kivételezettek, nekik van a legporhanyósabb húsuk.
A tyúkok feje
Elég megnézni a tyúkok röhejes fejét, ami olyan, mintha sosem tudnák igazán, hogy tényleg jól csinálják-e... De azért elégedettek az életükkel!
Vagy gondoljunk a kis borjak édesen bizonytalan lábaira, meg arra a hatalmas szemükre. A nyuszik orrára, ami nagyon viccesen mozog, ha rágcsálnak vagy szimatolnak valamit. Arra, hogy a marhák – a nagy test ellenére is – a szarvuk közt göndörödő szőrcsomó miatt cukinak tűnnek. Vagy gondoljunk a disznók laza sárfürdőjére, a kecskék játékos természetére, a kakasok fölényeskedő kukorékolására, a libák és kacsák fenomenálisan fenékrázós totyogására...
A gyöngytyúkot régen kutya helyett tartották, mert vijjogó hangja mindenkit elijesztett a háztól.
Ők a két és négy lábon járó bizonyítékok arra, hogy az élet nem állhat meg teljesen, még a karanténban sem. Az állatokat el kell látni, ételt kell eléjük adni. Ez adhat némi reményt nekünk, embereknek, mert rávilágít arra, hogy igenis, szükség van ránk. Samunak is szüksége van rám. Arra, hogy rágja a könyvem, hogy vakarjam a hasát, hogy pontban reggel fél kilenckor és délután ötkor adjam neki a kutyaeledelt, szaftossal leöntve a szárazat, mert válogat...
Király Anikó
Fotó: Dömötör Ede
(Képeink a dióspatonyi Kukkónia farmon készültek.)
Kapcsolódó írásunk: A tehenet a száján keresztül fejik
