Vannak, akik mindent megtennének, hogy a címlapokra kerüljenek. Másokat viszont nem érdekel a karrier, és nem szeretnének ismertek lenni. Vajon mi ennek az oka?

Tájainkon az ambiciózus nem számít igazán pozitív jelzőnek. A legtöbben e szó hallatára egy mindenáron karriert építő személyt vagy egy – a gyors anyagi haszon érdekében mindenen és mindenkin átgázoló, törvénytelen eszközöktől sem visszariadó – embert képzelnek el. Pedig maga az ambíció pozitív valami! 

ambicio.jpg

A bizonyítási vágy, vagyis az ambíció az emberek többségében ott munkálkodik. Ez visz előre bennünket az életben! Olyan belső nyomás, hajtómotor, amely arra késztet bennünket, hogy cselekedjünk. Minden ember más és más, és különbözőek a vágyaik is. Az egyik a földön jár, a másik pedig a fellegekben lebeg, és (látszólag) elérhetetlen álmokat hajszol. A siker nem attól függ, hogy apró eredményekre vagy nagy változásra vágyunk, hanem attól, hogy „valódi”, nekünk való célokat tűztünk-e ki magunk elé.

Ambíciónk pontosan elárulja, milyen önképet alakítottunk ki magunkról. Ha nagyjából tisztában vagyunk a képességeinkkel, olyan területeken próbálkozunk, ahol esélyünk van a sikerre. Nem ritka azonban, hogy az önkép torzult! Mintha csak egy vidámpark becsapós tükreibe pillantanánk: túl magasak, alacsonyak, kövérek, soványak vagyunk... Ezek a „képzelt betegségek” alaposan megkeseríthetik az életünket! Vegyük például Melindát. Kiskorától kezdve nagyon tehetséges és sokoldalú volt: jól tanult, gyönyörűen rajzolt, gyorsan futott. Osztálytársai el is ismerték őt, otthon viszont senki sem figyelt fel adottságaira. Melinda csak mellékszereplő volt édesanyja második házasságában, a szülők a közös gyerekeket részesítették előnyben. Nem is volt bátorsága, hogy nagy terveket szövögessen. Elárusítónőnek tanult ki, aztán gyorsan férjhez ment, és gyerekeket szült.

„Önértékelésünk és ambíciónk a családban formálódik. Nem mindegy, hogy mit várnak el tőlünk a szüleink, és mennyire bíznak a képességeinkben. És a társadalmi normák is befolyásolnak bennünket” – mondja a pszichológus.

Elég csak a zenei tehetségkutató versenyek elődöntőibe belepillantani. Miért jelentkezik ennyi botfülű? – tesszük fel a kérdést a siralmas produkciók hallatán. Azért, mert nincsenek tisztában a saját képességeikkel. Az önbizalom és a bátorság is fontos, de tudás nélkül mit sem ér! Hogyan alakul a csalódott „sztárjelöltek” sorsa? – kérdezhetjük. Az attól függ, hogyan dolgozzák fel a sikertelenséget. Ha eljátsszák a meg nem értett zsenit, az nem vezet jóra. Ha viszont elgondolkodnak a kritikán, és megpróbálják reálisan felmérni, miben jók: nyert ügyük van. 

Az az időszak is gyümölcsöző lehet, amikor különösebb ambíciók nélkül maradunk – kihasználhatjuk önmagunk jobb megismerésére. A 32 éves Gabi a két kislánya születése előtt egy tervezőirodában dolgozott. Olyasmivel foglalkozott, amire mindig is vágyott. A gyerekek érkezésével azonban gyökerestül megváltozott az élete.

– Most nekik van rám szükségük, ezért a munka egy időre a háttérbe szorul. Igaz, hogy néha-néha inkább a tervezőasztal mellett ülnék, de most a gyerekek az elsők – mondja. A pszichológus ebben is igazi sikert lát! Ambícióink ugyanis nemcsak szakmai téren vannak, hanem a magánéletben is. A biztos családi háttér és a jó baráti kapcsolatok éppolyan fontosak (sőt, talán még értékesebbek), mint a pénzben mérhető siker.

hirlevel_web_banner_1_264.jpg

Mi lesz, ha nem sikerül? – tépelődünk sokszor. A sikertelenségtől való félelem nagy ellenség. De gondoljunk arra: Persze hogy elérjük a célt! Ha pedig véletlenül mégsem, akkor sem dől össze a világ. Ne kételkedjünk, és ne mondjunk le (reális) vágyainkról! Nézzünk bátran a tükörbe nap mint nap: Ez vagyok én, ilyen vagyok, ezt és ezt szeretném elérni az életben, mert képes vagyok rá.

Egy anya sokat tehet azért, hogy lánya később ne küzdjön kisebbrendűségi komplexusokkal. Mondjuk el mindig gyermekünknek, hogy egyedüli és megismételhetetlen lény, akinek sok jó tulajdonsága van, és soroljuk is fel, melyek ezek a jó tulajdonságok és készségek. A kis herceg is megszelídítette a rókát, és azontúl felelősséggel tartozott érte. Mi is felelősséggel tartozunk gyerekeinkért – már csak azért is, mert szeretjük őket. Tápláljunk beléjük egészséges önbecsülést és önbizalmat, de bátran konfrontáljuk őket a hibáikkal is.

Jády Mónika
Cookies