Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon megindított a cigánymisszióról szóló írásuk a márciusi számban.
Sok jó cikk jelent meg ebben a számban, mégis most ehhez szeretnék hozzászólni.
(Fotó: Dömötör Ede)
Az 1984-as évben átköltöztünk egy új lakótelepre, a lányom akkor négyéves volt, s a közeli óvodát látogatta. Mindenki azt mondta, hogy a szlovákiai Bronxban lakunk, mert nagy számmal élt roma lakosság ezen a telepen.
A gyerekeink itt nőttek fel, együtt a roma gyerekekkel. Személyes tapasztalatom, hogy semmilyen probléma nem adódott az évek során. Igaz, nagy odafigyelést igényelt a nevelés ebben a környezetben. De a gyerekek együtt növekedtek; közösen játszottunk, sportoltunk, ha úgy adódott.
Minden este szalonnát sütöttünk az udvaron, majd magunk után mindig rendet raktunk.
A szomszédomnak négy lánya volt. Nehezen, de megéltek, volt munkájuk, a roma gyerekek is szépen jártak iskolába. Mindegyik gyerekből tisztes, becsületes felnőtt vált, s ha találkozunk, akkor máig kedvesen üdvözöljük egymást.
Nem lettek fetyósok, s nem váltak depressziósakká. Szerintem szép gyermekkoruk volt, a lányom is szívesen emlékszik vissza rájuk. Azt javaslom, hogy csak egy kis odafigyelés kell a szülőknek: a gondoskodás mindig beválik. Minden megoldható, csak akarni kell!
Ilona
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
