Manapság kevés olyan ember van, aki nem allergiás valamire, a számuk pedig napról napra nő. De mi is az az allergia?
Az allergia az immunrendszer túlzott reakciója, téves immunválasza olyan anyagokra (pollenek, ételek, szőr, poratka), amelyek normális körülmények között ártalmatlanok. A legfontosabb kérdések: Mivel ziláltuk szét az immunrendszerünket? Van-e hatása a távoli tájakra utazásnak a védekezőrendszerre és az allergia kialakulására? Meg lehet-e előzni az allergiát, s ami a fő: lehet-e gyógyítani?
Mi a magyarázat arra, hogy a legtöbb ember allergiás?
Először arra a kérdésre kell válaszolni, megváltozott-e az ember természeti környezete, vagy mi magunk változtunk meg. Az első pillanatban azt mondjuk: igen, száz vagy kétszáz évvel ezelőtt tiszta volt a levegő, a víz és a többi. Csakhogy a természet azóta sem változott jelentős mértékben. A mezők, rétek, fák ma is ugyanolyanok. A növényzet az ember megjelenése előtt sok száz évvel is itt volt már. Ma nem élne az ember, ha egymillió évvel ezelőtt allergiás lett volna a természetre. Alkalmazkodni tudtunk a környezetünkhöz, és normálisan fejlődtünk. Úgy tűnik, nem a természet változott meg, hanem mi. Ezért történhet, hogy immunrendszerünk természetellenesen reagál a természeti környezetre – eltűnt az összhang az ember és a természet viszonyából.
Milyen értelemben?
Az ősember nem úgy változtatott helyet, hogy felült a repülőre, és pár órán belül egy másik kontinensen találta magát. Egy és ugyanazon helyen élt, a rendelkezésére álló élelmet fogyasztotta, hozzászokott a helyi klímához. Nemzedékeken keresztül azonos körülmények között élt, alkalmazkodott hozzájuk. Azok, akik nem tudtak alkalmazkodni, elpusztultak. A mai ember az utóbbi kétszáz évben sokat költözködött erre-arra: elment Amerikába, Ausztráliába, bárhová. Kiszakította magát megszokott környezetéből, más éghajlat alá került, más táplálékok, más baktériumok közé csöppent. Immunrendszere pedig összezavarodott. Az allergia ugyanis nem betegség – hanem a megbolygatott immunrendszer téves reakciója.
Az ember viselkedése is megváltozott. Másként élünk, mint őseink. Ruhát veszünk magunkra, télen nem sötétedéskor járunk aludni. Megváltoztattuk a régi bioritmusunkat. Amikor megbetegszünk, nem várjuk meg, amíg szervezetünk megbirkózik a betegséggel, hanem gyógyszereket szedünk. Tehát immunrendszerünk nem végezheti el a munkáját, ezért még jobban összezavarodik.
Vissza kellene térni őseink életmódjához?
Ez lehetetlen. De ennek ellenére is életben kell maradnunk. Azok az emberek, akik nem tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, betegek lesznek, a többiek viszont fokozatosan alkalmazkodnak. Két-, három-, négyszáz évbe is beletelik, amíg az evolúciós állapot stabilizálódik. Az állatoknak is szükségük van időre az alkalmazkodáshoz, ugyanis ők is lehetnek allergiásak. A ló a fűfélékkel együtt magához veszi a pollent is, és asztmás rohamot kaphat. A kutya allergiás lehet az atkára. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy állataink is az ember életstílusa szerint kezdenek élni – egy fedél alatt élnek az emberrel, a mi ételeinket eszik. Tehát nem reagálnak az évszakok változásaira, mesterségesen előállított ételt kapnak, s ez nem természetes számukra.
Tudja-e gyógyítani a modern orvostudomány az allergiát, vagy csak a tüneteket enyhíti?
A lehetőségek változnak. Az orvos megállapítja, mire allergiás a beteg, és mit tehet a gyógyulásért. Az immunsejteket el tudjuk különíteni, át tudjuk nevelni, és vissza tudjuk juttatni őket a szervezetünkbe. Laboratóriumi körülmények között meg lehet változtatni az immunrendszer működését úgy, ahogy régen maga a természet tette, csak éppen kétszáz év alatt.
Mit kellene tennünk, hogy megelőzzük az allergia kialakulását?
Legalább egy kicsit vissza kellene térnünk a természetes életmódhoz, elsősorban figyelembe kellene venni azokat az éghajlati körülményeket, amelyek között élünk. A szervezet számára például hatalmas sokk, ha decemberben trópusi éghajlatú országba utazunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne menjünk szabadságra – de sokkal észszerűbb, ha nyáron pihenünk. És az ételeink is legyenek összhangban azzal, amit a mi tájainkon megszoktunk – például, hogy az almát nyár végén és ősszel szüreteljük. Ha januárban Dél-Amerikából hozott friss almát eszünk, az szokatlan a mi szervezetünk számára. Az viszont rendben van, ha télen a nagyi almáját esszük, amit a pincében tárolt, mert az nem idegen földön termett, hanem hazai, akkor is, ha egy kicsit már fonnyadt.
Fontos, hogy a nap nagy részét ne mesterséges fénnyel megvilágított, fűtött helyiségekben töltsük. Tartózkodjunk kint sokat a szabad levegőn, a napsütésben gyűjtsük a D-vitamint, amiből télen kevés van. Eddzük magunkat, hogy ha megjön a téli hideg, ne betegedjünk meg az első fagyos napon. Jó, ha megszokjuk a hőmérsékleti változásokat.
És természetesen fontos a mozgás. Ez nemcsak modern trend, hanem életet mentő szükséglet. Fussunk, ússzunk, vagylegalább sétáljunk. Mert mozgás közben használjuk a mozgásszerveinket, felpezsdítjük a vérkeringést, ellátjuk oxigéndús vérrel a szerveket, emellett pedig a csontvelő őssejtekkel látja el a szervezetet. A vérképző őssejtek felfrissítik a vörösvérsejteket, amelyek ezáltal hatékonyabban szállítják az oxigént. A mezenchimális őssejtek elősegítik az összesleterhelt szerv regenerálódását. Ez azt jelenti, hogy ha sportolunk, és másnap fáj az egész testünk, akkor aktívan regenerálódik a szervezetünk, ami megújítja a testet és a lelket is, az egész idegrendszert. A mozgásnak azonban rengeteg jótékony biológiai hatása is van, ezért érezzük magunkat jobban a sport után.
Milyen óvintézkedéseket tegyen az ember, ha mégis úgy határoz, hogy télen melegebb éghajlatra repül?
A szervezet számára nagy stresszt jelent, ha januárban forró égöv alá repülünk. Kivédésére nincsen jó tanács. Talán az edzett életstílus. Mindig használjuk a józan eszünket az edzettségben, táplálkozásban, gondolkodjunk természetesen: jól elkészített ételek, egy kevés hús, gyümölcs, zöldség. A szervezetet fel lehet készíteni arra, hogy néha legyőzze a sokkos állapotokat. A repülőben ülve használjunk reszpirátort, mert egyetlen beteg utas meg tud fertőzni hatvan embert.
Immunerősítő gyógyszert is szedhetünk utazás előtt – itt nemcsak a vitaminokra gondolunk, hanem bakteriális lizátumokra, amelyek hat- vagy nyolcféle baktériummal készülnek tabletta vagy cseppek formájában. Ezeket megelőző szándékkal szedhetjük.
A szezonális gyümölcsökről, zöldségekről már esett szó. De nagyon sok emberben a virágporok, füvek váltanak ki allergiát. Milyen más allergiákat ismerünk még?
Érdekesek a keresztallergiák, például amikor a virágpor és a füvek a liszttel lépnek reakcióba. Sokan allergiásak a nyírfára, de mellette a gyökérzöldségekre, a sárgarépára és a zellerre is, vagy a mogyoró és dió mellett a csonthéjasokra. Ezek nem hagyományos allergiás reakciók, ám nagyon kellemetlenek, mert dagadással, viszketéssel járnak, viszont nem okoznak anafilaxiás sokkot. Ezt a fajta allergiát a bioritmus megzavarása okozza.
A klímaváltozás korát éljük. Ez növelni fogja az allergiások számát?
Manapság szinte nincs olyan ember, akit ne kínozna valamilyen allergia. Szervezetünk viszont rendelkezik egy bizonyos alkalmazkodási készséggel, ezért előbb-utóbb alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez, és nem lesz gondunk vele. Ha esetleg ez nem következik be, akkor továbbra is köhögni és könnyezni fogunk. Ezért jobb és hatékonyabb gyógyszereket kell kifejlesztenünk, amelyeknek nincsenek mellékhatásai. Lehetséges az is, hogy elérhető lesz a laboratóriumi beavatkozás az immunrendszerbe, talán egy modern génterápia segítségével, amely semlegesíti az allergiák kémiai jellemzőit.
