Manapság egy-két kattintással bármit megvásárolhatunk. A folyamatos leárazások és akciók pedig arra sarkallnak minket, hogy minél több tárgyat dobjunk a kosarunkba – még olyasmit is, amire nincs szükségünk. De mikor fogjuk ezt a sok holmit valóban használni? Létfontosságú volt a termék, vagy csak a pillanat hevében vettük meg? A low buy szemlélet segíthet a válaszban.
Talán mindannyiunkkal megesett már, hogy megláttunk valamit egy üzlet polcán vagy valamely e-shop kínálata között, és úgy éreztük, muszáj lecsapnunk rá. Hiszen nem is drága, és mi lesz, ha elfogy? Megvesszük hát. A vásárlásnál érzett röpke eufórikus öröm azonban rögtön elillan, amint a kezünkben tartjuk a vágyott tárgyat, és rájövünk, nem is volt rá szükségünk. Ismerős az érzés? Mindannyian többet birtoklunk, mint amire valójában szükségünk van, a low buy módszer pedig segít abban, hogy megtanuljuk használni is a már meglévő dolgokat.
Mindig is úgy gondoltam, hogy okosan gazdálkodom a pénzzel. Csakis a legszükségesebb dolgokra költök. Nem szívesen eszem éttermekben, ezért inkább otthon főzök. Ritkán járok ruhaboltokba, és rendszerint sikerül kifognom a kedvező leárazásokat. Könyvekre talán többet költök, mint az átlagember, de a hobbijainkra megéri rászánni a pénzt, nem igaz? Ezért is fordulok meg annyiszor a hobbiboltokban, ahol bármilyen apróságot megtalálok a kreatív projektjeimhez.
Nem vesztegetem hát a pénzem felesleges holmikra. Mégis, egy napon már alig tudtam becsukni a komódom fiókját a rengeteg ruhától. A könyveim sem fértek már el a könyvespolcomon, sem az apró csecsebecsék és dísztárgyak – már nem is emlékszem, honnan kerültek hozzám. A kreatív kellékeim is mintha elszaporodtak volna. Tényleg ennyi üres noteszom és dekoratív ragasztószalagom van? Több éve vettem meg, és még mindig nem használtam őket.
Első gondolatom az volt, hogy mostanra kinőttem a lakásomat. De ahogy körbenéztem, rájöttem, nem otthonom méretarányaival van a probléma, hanem öntudatlanul is több pénzt költöttem apróságokra és szükségesnek hitt tárgyakra, mint gondoltam.
Szerencsére távol állok a gyűjtögetőktől, és vásárlási függőségem sincs – a meglévő holmim hosszú évek vásárolgatása során halmozódott fel. Mindegyiknek megvan a szerepe, de rájöttem, ideje őket elhasználnom, mielőtt újat vennék.
Csak egy kattintás és küldés
Mindezt azonban egyszerűbb mondani, mint csinálni. Sajnos olyan társadalomban élünk, ahol túl sok pénzt költünk felesleges tárgyakra. A vásárlási inger a korábbinál sokkal nagyobb méreteket öltött. Már nem is kell bevásárlóközpontokba és üzletekbe járnunk ahhoz, hogy beszerezzük mindazt, amire – szerintünk – szükségünk van. Elég az otthonunk kényelméből, telefonunk vagy számítógépünk képernyőjén keresztül kosárba tenni mindent, és rákoppintani a küldés gomra, egy-két nap elteltével pedig szinte az ajtónkig hozzák a vágyott holmit. A folyamatos leárazások, kuponok és „kedvező” árak is minduntalan vásárlásra csábítják az embert ‒ hiszen mindössze ennyi és annyi euróról van szó, miért hagynánk ki egy ilyen kínálkozó lehetőséget?
De az a pár euró is kidobott pénz, ha olyasmire költöttük, amire valójában nem volt szükségünk, vagy volt már otthon egy hasonló, használatra váró termékünk. Én legalábbis így kezdtem érezni, és kénytelen voltam bevallani, hogy én is aktívan része voltam a fogyasztói társadalom mókuskerekének. Megoldásra volt szükségem, ezt pedig a low buyszemléletmódban találtam meg.
Kevesebbet és okosabban
A low buy és a no buy year, azaz a kevesebb vásárlás és vásárlásmentes év olyan megtakarítási módszer, amelynek célja, hogy kevesebb pénzt költsünk egy adott időszakban (rendszerint egy évben), javítsunk vásárlási hajlamainkon és visszaszerezzük az irányítást pénzkiadási szokásaink fölött. A vásárlásmentes év lényege, hogy megszabott ideig nem bocsátkozunk felesleges kiadásokba, csupán létfontosságú dolgokra szánunk pénzt. A kevesebb vásárlás éve ezzel szemben – ahogy a neve is mutatja – megengedi a kisebb kilengéseket, de itt is fontos szempont, hogy lehetőleg csak a szükségesekre költsünk.
Ami engem illet, próbáltam mindenképpen realisztikusan állni a dologhoz, és tudatosítani, hogy kisebb vásárlások biztosan becsusszannak majd az év során, így a no buy helyett a low buy módszerét választottam. De miben is segít ez a kihívás?
Megannyi okunk lehet arra, hogy belevágjunk a projektbe. Elsősorban persze a pénzmegtakarítás motiválhat minket – legyen az adósság törlesztése vagy befektetés miatt, de akár ha csak egyszerűen szeretnénk egy kicsit félrerakni magunknak. A low buy mindemellett segít abban, hogy tudatosabb fogyasztók legyünk. Napról-napra szembejön majd velünk olyan termék, amire úgy érezzük, szükségünk van, most azonban lehetőségünk lesz arra, hogy valóban mérlegeljük, mire szánunk pénzt, és az adott tárgy hosszú távon hasznunkra lesz-e. Mindezzel a vásárlás keltette belső izgalmunkat is kordában tudjuk majd tartani, és megtanulunk nemet mondani a késztetésnek, hogy a röpke öröm miatt felesleges kiadásokba bocsátkozzunk.
Ez a fajta tudatos szemléletmód pedig a fenntarthatóság szempontjából is előnyös. Azzal, hogy jobban meggondoljuk, mire költjük a pénzünket, inkább olyan termékek felé fordulunk, amelyek nemcsak minőségibbek, de környezetbarát módon is készültek. Ugyanakkor a kevesebb vásárlással tudatosabban fel tudjuk mérni, mi áll otthon a rendelkezésünkre, és valóban használni kezdjük a már birtokunkban lévő holminkat.
Részemről ez utóbbi volt a legnagyobb motiváció – no és persze az sem árt, ha megtakarítok egy kis pénzt. Hiszen mégis mennyi gyertyára van szüksége az ember lányának? A sminkes táskámban legalább öt hasonló árnyalatú rúzs van, felesleges újakat néznem a drogériában. A fekete garbókból álló gyűjteményemet pedig még Steve Jobs is megirigyelné. Emellett van elég matricám és dekoratív ragasztószalagom a hobbijaimhoz, ami még évekig kitart, és érdemesebb lenne előbb a polcomon porosodó könyveket elolvasni, mielőtt ismét betévednék a könyvesboltba. De mégis hogyan kezdjünkneki a low buy évnek?
Tervezni, tervezni, tervezni
A low buy véghezvitele nem lesz egyszerű feladat. Leginkább amiatt aggódom, mennyire leszek kitartó a betartásában. Remélem, nem abba a kategóriába fog esni, mint a fogyókúráról szóló fogadalmak ‒ megígérem magamnak, hogy ezen a héten még bűnözök, na de majd hétfőtől tényleg vigyázok arra, mennyit eszek, és rendszeresen tornázni fogok. Aztán az a hétfő mintha sose akarna eljönni, mert azóta sem változtattam az életmódomon.
Az első és legfontosabb a tervezés. Gondoljuk át, mik motiválnak minket, és miben akarunk változtatni. Állítsunk magunk elé célokat és szabályokat, melyek saját életvitelünkhöz, igényeinkhez igazodnak. Ha ez mind megvan, konkretizáljuk, mely kategóriák azok, amelyekben szükségszerű, megengedett és tilos a vásárlás.
Természetesen vannak olyan kiadások, amelyek alól nem bújhatunk ki. Ilyenek a számlák és csekkek befizetése, az egészségügyi kiadások (legyen az gyógyszer vagy orvosi látogatás), élelmiszerek és alapvető higiéniai termékek, valamint a szülinapi és karácsonyi ajándékok. Persze egy nagycsalád esetén a gyermekek szükségleteire is gondolni kell, no meg az iskolai kötelező befizetésekre. Számításba kell venni azt is, hogy lesznek olyan vészhelyzetek is, amikor előre nem látható okból kell mélyebbre nyúlnunk a pénztárcánkban – ilyenek például a sürgős javítások és szervizek. Érdemes tehát átgondolnunk, a mi életünkben és mindennapjainkban melyek azok a tényezők, amelyek prioritást élveznek, és elkerülhetetlen kiadásokkal járnak.
A megengedett vásárlásokhoz érdemes listát írnunk! Mindannyiunknak megvannak a gyenge pontjai, és egy év alatt bizony becsúszhat egy-egy apróság, amire nincs különösebb szükségünk. Azért, hogy elkerüljük az „örömből” való vásárlást, célszerű összeírni, mely kategóriákban megengedett a költekezés. Ha például biztos, hogy nyáron nyaralni megyünk a családdal, elkerülhetetlen, hogy ne vásároljunk valamit az útra, vagy ne érkezzünk haza szuvenírokkal. Esetemben tudom, hogy megfordulok majd egy-két fesztiválon, és talán egy koncerten is, így azokon megengedett, hogy meglepjem magam pár érdekes holmival. Amennyiben meghatározott hobbink és érdeklődési körünk van, vagy egyszerűen csak szeretjük a divatot, és tudjuk, hogy lehetetlen lesz nemet mondani egy-két darabra, próbáljunk árhatárt szabni magunknak – akár egy bizonyos időkerethez mérve.
Érdemes átgondolnunk azt is, mely kategóriákban lesz tilos a pénzköltés. Ehhez ajánlott körbenézni otthon, és felhasználni a már meglévő dolgainkat. Mielőtt elmennénk vásárolni, bizonyosodjunk meg arról, hogy nincs-e már meg nekünk az a bizonyos termék, és ha van is, kell-e új belőle.
Ne csábuljunk el például a háztartási üzletek bögreszekciójánál, csak mert találtunk egyet egy csinos dizájnnal – biztosan mindannyiunknak van már otthon elég bögréje! Valószínűleg új árnyalatú pirosítóra, rúzsra vagy szemhéjpúderre sincs szükségünk, a már meglévők is tökéletesen használhatóak. A higiéniai és szépségápolási termékeinket csak akkor érdemes megvennünk, ha már elfogytak.
Megtakarított pénz, idő és energia
Ami engem illet, 2026-ban nem szeretnék semmilyen ruhára költeni. Előfordulhat, hogy találok olyan darabot, ami nagyon megtetszik, de ha nem látom úgy, hogy öt év múlva is ugyanúgy szeretném és hordanám, nem teszem majd a kosaramba. Ezenfelül semmi új smink! Azoknak a nagy részét sem használom, amik most megvannak, így nem érdemes többet vennem, amíg azok meg nem romlanak, vagy el nem fogynak.
A hobbijaimmal is csínján kell bánnom, többet kell megfordulnom a könyvtárakban, és a kellékeim közül elhasználni mindazt, amit az évek során összegyűjtöttem a kreatív projektjeimhez. Így legalább több időt tölthetek majd olvasással és alkotással. Ezzel tehát nemcsak pénzt takarítok meg, hanem az időmet és az energiámat is hasznosabb és pozitívabb módon használom fel.
Nem vitás, nagy fába vágtam a fejszémet, de a low buy szemlélet remek lehetőséget nyújt ahhoz, hogy a jövő évben lelassuljak, illetve önmagamra és a környezetemre koncentráljak. Rohanó világunkban nem könnyű apró örömökre lelni, de nem hagyhatjuk, hogy a vásárlás legyen megelégedésünk egyetlen forrása. Néha muszáj szabályokat állítanunk, hogy tudatosabb fogyasztók legyünk, tudatosabban vásároljunk és éljünk.
Hogyan kezdjünk bele a low buy módszerbe?
- Teremtsünk személyre szabott célokat. Tisztázzuk magunkban, mi okból szeretnénk követni a low buy szemléletmódot. Lehet ez pénzmegtakarítás, fogyasztás csökkentése vagy adósság törlesztése.
- Időkeret. Határozzuk meg, hogy meddig fog tartani a low buy időszakunk. A legtöbben egy évben gondolkodnak, de ha ez elsőre túl nagy kihívásnak tűnik, válasszunk csupán egy-két hónapot, vagy akár fél évet, ami megfelel a kívánt célnak és életvitelünknek.
- Készítsünk listát a szükséges kiadásokról! Gondolkodjunk el azon, melyek azok a területek, ahol elkerülhetetlen a pénzköltés. Írjuk össze ezeket a kategóriákat, így a továbbiakban könnyebben eligazodunk a kiadásainkban. Ilyenek például a számlák, élelmiszerek és higiéniai cikkek, gyerekekkel járó kiadások stb.
- Készítsünk listát a megengedett vásárlásokról! Nem kell megvonnunk magunktól minden vásárlást, de érdemes összeírni, mire van szükségünk vagy mit szeretnénk venni magunknak. A lényeg, hogy tudatosan és körültekintően bánjunk a pénzünkkel.
- Határozzuk meg a nem vásárolható tárgyak kategóriáját! Vannak olyan tárgyaink, amikből biztosan nem kell új. Mielőtt betérnénk a boltba egy szükségesnek hitt áru megvételére, nézzük meg, mi van már nekünk otthon, ami ugyanazt a célt szolgálja. Használjuk ki meglévő tulajdonunkat.
- Ne féljünk a kudarctól! Amennyiben első próbálkozásra nem jártunk sikerrel a low buy fogadalmunkkal, és elcsábultunk, ne keseredjünk el. Bármikor újrakezdhetjük!
