Mindjárt az elején vágjunk rendet a fogalmak között. Nem biztos például, hogy biojoghurtot eszünk, ha látjuk a „bio” szócskát a joghurton. A gyártó a bio-val inkább azt akarja jelezni, hogy a termék élő joghurtkultúrát tartalmaz. A valódi bioélelmiszerek (külföldön általában „organikus”-nak nevezik) csomagolásán zöld-fehér vonalkódnak kell lennie, ami azt bizonyítja, hogy a termelő műtrágya és peszticidek (növényvédő szerek) nélkül, nem génkezelt alapanyagból állította elő a terméket.
A bioállatokat nem kezelik antibiotikumokkal, növekedési hormonnal, nem táplálják csontliszttel és hasonló, nem természetes táplálékkiegészítőkkel. Tartásuk hagyományos körülmények között zajlik, tehát azt lehet állítani róluk, hogy „boldogok”. A biotermelést szigorúan ellenőrzik, ezenkívül (mivel nem használ vegyszereket) kedvező hatással van az életkörnyezetre.
A bioélelmiszerek összehasonlíthatatlanul kevesebb peszticidmaradványt tartalmaznak (egy nemrég elvégzett amerikai felmérés kimutatta, hogy már néhány hét után is jelentősen csökkent a peszticidek mennyisége azoknak a gyerekeknek a szervezetében, akik biogyümölcsöt és biozöldséget fogyasztottak). Mert éppen a gyümölcsben és zöldségben lépik át az egyes peszticidek a megengedett mennyiséget – még inkább, mint a gabonában.
A másik probléma: egy-egy élelmiszerben tíz vagy ennél is több növényvédő szer maradványa található. Noha külön-külön nem lépik túl az engedélyezett mennyiséget, arról egyelőre fogalmunk sincs, mit okoz szervezetünkben az elegyük. Ezért valóban helyes, ha az óvodás gyerekek kizárólag bioélelmiszereket kapnak, mint ahogy az egyes európai államokban, például Olaszországban és Ausztriában szokás.
A bioélelmiszerek előnyei
Valóban igaz, hogy a bioalma külsőre nem olyan tetszetős, mint a permetezett alma, mert mesterségesen nem növesztették nagyra. Viszont jóval több benne a tápanyag, és jobb az íze is.
A bioélelmiszerek jóval kevesebb allergént tartalmaznak, mert szigorúbban vizsgálják őket, ezért például nem jelenik meg rajtuk a penész. A biokenyér nem terheli az emésztőrendszert.
Az emberek félnek a gyárilag előállított élelmiszerekbe kevert adalékanyagoktól, az ún. E betűs szerektől. Az E betűs adalékokat azonban szigorúan ellenőrzik, és mennyiségüket korlátozzák. A félelem azonban nem alaptalan. Akárcsak a peszticidek – az E betűs adalékok esetében sem tudjuk, hogyan hat az egészségre eme sokféle adalék elegye. Ezért a nem egészséges embereknek, főleg a máj- és vesebetegeknek, a sérült immunrendszerű egyéneknek, valamint a terhes anyáknak és kisgyerekeknek azt ajánljuk, hogy friss, minél kevesebb tartósítószert, mesterséges édesítőt és más adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket egyenek.
A levegő szennyezettsége
Mi van akkor, ha kizárólag bioélelmiszereket eszünk, viszont egy forgalmas út vagy más szennyezett helyen lakunk? Van ilyenkor értelme az egészséges táplálkozásnak? Az orvosok szerint van! Ugyanis ezzel legalább egy, a szervezetet megterhelő tényezőt kiküszöbölünk. Másrészt viszont nem szabad lebecsülni a levegőminőség jelentőségét. Az orvostársadalom egyetért abban, hogy a környezeti ártalmak közül a legnagyobb ártalom: a szennyezett levegő. A legnagyobb kárt a levegőben úszó finom por jelenti, amelyet a személy- és teherautókban levő dízelmotorok, a hőerőművek, a villanyerőművek, a vaskohók bocsátanak ki, de nemcsak ezek, hanem a kis családi házak kéményei is, amelyek tűzhelyeiben rossz minőségű szenet, sőt háztartási hulladékot égetnek.
Európa bioélelmiszert fogyaszt
Minden iparilag fejlett országban egyre trendibb, hogy bioélelmiszert fogyasszanak. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a bioélelmiszerek eladása évente több mint húsz százalékkal növekszik. Itt az emberek hozzáállása is más. A nyugati országokban harmincszor több pénzt adnak ki bioélelmiszerre, mint nálunk. Biztató viszont, hogy a bioélelmiszerek vásárlása erőteljesen növekedni kezdett nálunk is, mikor a hipermarketek bioélelmiszereket kezdtek árusítani.
Az ideális az lenne, ha a bioélelmiszereket ott fogyasztanák el az emberek, ahol kitermelik, és előállítják őket. A szállítás, főként távolabbi vidékekre, üzemanyagot emészt fel, és az elégetett üzemanyag szintén terheli a környezetet, növeli a levegő szennyezettségét. A nálunk kapható bioélelmiszerek többségét még ma is külföldről hozzuk be. Az is igaz viszont, hogy ha minél több bioélelmiszert fogunk vásárolni, a biotermelők kínálata annál színesebb és változatosabb lesz. A lakosság gondolkodása lassan – de változik. Egyre több család költözik vidékre, természetes körülmények közé. S bár az emberek kényelmesek, hogy utánajárjanak – sokan nem restellnek lemenni vidékre, hogy a házi csibét vagy a nem permetezett paprikát beszerezzék. A nagy kereslet azonban egyelőre csak a gazdag országokra jellemző. Másrészt: a bioélelmiszerek vásárlása nálunk inkább csak az egészséges táplálkozás fogalmához kötődik.
Más szóval: az egészség megőrzése a legerősebb motiváció – és figyelmen kívül hagyjuk a biogazdálkodás másik, erkölcsi oldalát. Bár bizonyára nálunk is hatásos lesz a „boldog tyúk tojása” szlogen.
Feltámadó szokások
Nyugat-Európa sok országában újra divatba jött az önellátás. Az angolok például újra felfedezték, hogy a kiskertben lehet csirkét tartani, és a házi befőzés is igen divatos. Nagyon erős ez a trend Franciaországban, amely közismerten ínyenc-nagyhatalom. A kilencvenes évek közepén a kertes házban lakó franciák kétharmada saját gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott, a Franciaországban eladott gyümölcs és zöldség 23 százalékát családi vállalkozásokban termesztették. Tehát a kiskertek termését fogyasztani – a legújabb európai trend, még ha nálunk ezt a falusi ember nem is tudja (és „ez olcsóbb!” felkiáltással előnyben részesíti a szupermarketek mesterségesen előállított, génkezelt termékeit).
Miért jó korlátozni a megevett hús mennyiségét
A legtöbb ember tudatában még összefolyik a bioélelmiszer és a vegetarianizmus fogalma. A biorészlegeken például füstölt húsokat is árusítanak, amelyeket a vegetáriánusok elutasítanak. Ugyanakkor vannak élelmiszerek, amelyek nem bioélelmiszerek ugyan, ennek ellenére egészségesek. Ilyen a hajdina, a tofu, a szeitan (búzahús).
A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy ha nem eszünk mindennap húst, vagy csak néha-néha, akkor jelentősen védjük Földünk természeti környezetét. A növényi eledelek ugyanis sokkal kevésbé szennyezik a környezetet, mint a húsételek. Egy kéthektárnyi terület húsevő emberből egyet képes eltartani, vegetáriánusból tizennégyet, vegánusból (aki tejterméket sem fogyaszt) ötvenet. Ugyanakkor arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem minden egészséges, ami bio, gondoljunk itt a magyar szalámira vagy a tehéntejre. A tejet a makrobiotikusok szigorúan tiltják, mert elnyálkásítja a szervezetet, és betegségeket okoz.
Új életfilozófia
Pár évvel ezelőtt az Egyesült Államokban megjelent David Brooks: Bobos in Paradise (Újgazdagok a Paradicsomban) című könyve. Azóta a „bobos” fogalommá vált. A könyv Észak-Amerika legfelsőbb rétegének tagjairól szól, akiknek életformáját ironikus felhangokkal ábrázolja a szerző.
Elmondja, kik tartoznak a krémhez: az „orvosok, akik szőlőt termesztenek, jogászok, akik regényeket írnak, főiskolai tanárok, akiknek szenvedélye a kertészkedés, szokatlanul olvasott ingatlanügynökök, fülbevalókkal körbeaggatott pszichológusok”.
Sikeresek és gazdagok, mégis a 60-as évek szabadságimádó hippijeinek életstílusát követik. Brooks elmondja, hogy szakadt farmerben és agyonmosott pólókban járnak, és a Sziklás-hegységben épített faházaik előtt fényképeztetik le magukat. Beskatulyázás nélkül próbálnak élni, a társadalom szélén, nonkonformista módon, ösztönösen, ugyanakkor megrögzött workoholisták. Erősen kötődnek a természethez, szeretnék érintetlenül megőrizni, ugyanakkor maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy minél jobban tönkremenjen, többek között azzal, hogy szabadságukat a vadon utolsó érintetlen kis földterületein töltik.
Természetesen bioélelmiszereken élnek, amelyeket a legtisztább területeken termesztenek, ideáljuk az exkluzívan elkészített paraszti étel. A szerző élvezettel mar beléjük – de nem hasonló kompromisszumokat köt minden fejlett ipari társadalomban élő ember, aki elhatározza, hogy visszatér a természethez? Nincs más reményünk, mint hinni, hogy az apró változtatásokkal is sokat tehetünk.
