Készült: 1485 körül. Festő: Alessandro Filipepi, ismertebb nevén Sandro Botticelli, vagyis „kicsi hordó”.
Sandro Botticelli itáliai festő mítoszokból merítő gyönyörű festményeiről híres. Itt két, ligetben pihenő szerelmest ábrázol. Ők Venus, a szerelem istennője, és Mars, a háború istene. Négy fiatal faun, vagyis mitológiai alak, félig ember, félig kecskebak formájú félisten játszadozik körülöttük.
Venust gyöngy melltűje és a mögötte lévő mirtuszbokor azonosítja. A gyöngy a jelképe, mert a történet szerint kagylóból született. A mirtusz pedig szent növénye volt, mert örökzöld, tehát örökké tart, mint ahogy a szerelem is. A fegyvereiről és páncéljáról megállapíthatjuk – még ha éppen nem is használja azokat –, hogy a férfi Mars. Valójában olyan mélyen alszik, hogy még a trombitaként a füléhez tartott kagyló hangja sem ébreszti fel.
A mitológiában a faunok vadak és gonoszak. Botticelli képén azonban kisgyermekek, mulatságosan aprók Mars páncéljában, és nem fenyegetőek.
Ideális szépség
Venust ellenállhatatlanul gyönyörűnek képzelték. Botticelli 15. századi szépségideálként festette le, 15. századi ruhában és hajviselettel. Ám van valami különös abban, ahogyan fekszik. Ha jól megnézzük, a jobb lába mintha teljesen hiányozna.
Ellentétek vonzása Mars alszik, sebezhető, de Venus ébren van. Ők testesítik meg a szerelem és a háború, a nő és a férfi, az erő és a gyengeség ellentétét. Venus nyugodtan figyel, míg a faunok elcsenik Mars fegyverzetét – talán az ő parancsára. Így a harcos Marsot a szerelem istennője fegyverzi le tanulságképpen, hogy a szerelem erősebb, mint a háború.
Otthon, édes otthon
A reneszánsz idején hosszú, négyszögletes festményekkel dekorálták a bútorokat és falakat. Ez a kép talán egy szekrény vagy ágy díszéül készült. Az ilyen képek neve „spalliera”-tábla. Gyakran több tábla készült egy történet más-más részeiről. Szórakoztatónak szánták őket, de néha volt erkölcsi tanulságuk is. A spalliera-táblákat főleg akkor vették, amikor az emberek házasodtak, mert ez megfelelő alkalom volt a szerelem diadalát ábrázoló tábla számára.
Nem tudjuk, ez a tábla valós párnak készült-e, ám a Mars körül dongó darazsak talán árulkodóak. A darázs olaszul vespa. A darázs egy gazdag itáliai család, a Vespucciak jelképe volt, akiknek Botticelli dolgozott. Bár nincs bizonyíték arra, hogy ők rendelték ezt a táblát. Lehet, hogy a darazsak csak arra emlékeztetnek bennünket, hogy a szerelmet fájdalmas „szúrás” követheti.
Szándékos hibák?
Habár szépen megfestett kép, Venus és Mars alakja anatómiailag nem tökéletes. Venus hiányzó jobb lába mellett Mars bal válla túlságosan előreugrik, bal lába pedig rövidebb, mint a jobb. Botticelli talán véletlenül torzította el őket. Vagy éppen szándékosan, hogy jobban illeszkedjenek a kompozícióba.
