Nem létezik tökéletes család. Minden háztartásban előfordulnak összeütközések, kisebb viszályok és civódások. A probléma azonban ott kezdődik, amikor az ártalmatlannak tűnő nézeteltérések komoly veszekedésekké fajulnak, és a gyerekek is szemtanúi lesznek a szülők közötti vitának. Mindez kiküszöbölhető lenne a megfelelő kommunikációval.

Mindig rossz a nézeteltérés? Milyen legyen a családon belüli kommunikáció? Egy lélekgyógyásszal beszélgettünk.

a-veszekedes-ne-legyen-harc-kezdo.jpg

– Foglaljuk össze egyszerűen a szóbeli érintkezés családon belüli szabályait.

– Az első helyen áll az érdeklődés. Érdekeljen engem az, amit a másik közölni akar. Cserébe ő is figyelni fog arra, amit én mondok. Ez azt jelenti, hogy teret adunk egymás gondolatainak. Jó érzés, ha az ember egyetérthet valakivel, ha elmondhatja a véleményét, kinyilváníthatja, mit érez, mit lát, mit hall, mivel foglalkozik. Ugyanakkor teret ad a másiknak, hogy beszélhessen magáról. 

– Mondjunk egy konkrét esetet. Van egy kutyánk: általában én szoktam sétáltatni, de jólesne, ha néha a férjem vagy a fiam is levinné. Hogyan mondjam meg nekik, hogy engem ez zavar, és változtatni szeretnék rajta?

– Hasznos, ha eleve van egy megállapodás. Ha nincs, akkor ezt meg kell beszélni. A kívánság teljesen rendben van, bár nem biztos, hogy a családtagok ezt maguktól észreveszik. Ezért világosan el kell mondanod, hogy ez bánt téged, és megkérni a többieket, hogy segítsenek ebben. 

– És ha nem akarják sétáltatni a kutyát?

– Nem szabad rögtön megsértődni, hanem tovább kell egyezkedni.

Meghallgatni a másik véleményét. Nem kell mindjárt kardot rántani, szemrehányást tenni vagy parancsot osztani. 

– És ha a vita veszekedéssé fajul?

– Ez is lehetséges. Konfliktusok mindig voltak és lesznek. Előfordul, hogy a szóváltás kitisztítja a levegőt, de ha gyakran veszekszenek, akkor rossz hangulatúvá válik a családi közeg. Előkerülnek a régi sérelmek, véget nem érő vádaskodás kezdődik. Nagyon fontos, hogy ne menjünk vissza a múltba, és a jelenlegi problémát oldjuk meg. Ugyanakkor sok családban a nézeteltérés élet-halál harccá válik, ami sehová sem vezet. Ezért azt tanácsolom, hogy háború és vetélkedés helyett inkább játékként tekintsük a konfliktusra.

– Mit jelent ez pontosan? Kifejtené bővebben?

– Amikor játszunk, győzni akarunk, de ehhez szükségünk van játszótársakra is. Hiszen ha nincs ellenfél, nem lehet örülni a győzelemnek. Játék közben néha tromfolunk, néha visszakozunk, de mindez szórakoztató. Amikor viszont harcolunk egymással, se látunk, se hallunk. Előfordul, hogy olyan dolgokat is mondunk a másiknak, amiket nem is akartunk, csak a veszekedés hevében „kicsúszik” a szánkon. Az ilyen mondatokat aztán nehéz később ki nem mondottá tenni.

elofizetes_uj_no_0.png

– A gyerekek hogyan élik meg, ha veszekednek a szülők? Mindenáron meg kell védeni őket a nézeteltérésektől? Vagy a gyerekek megérzik, ha nincs összhang a szülők között?

– Mindig jobb, ha a gyerekek tudják az igazságot. Mindeközben tudatosítani kell, hogy a gyerekeket mindig érzékenyen érinti a szülők veszekedése. Összezavarodnak, rosszulesik nekik a szülők közötti marakodás, és magukra véve a felelősséget bűnösnek érzik magukat. 

– Vannak szülők, akik közvetítőnek használják a gyerekeiket, ha eltávolodnak egymástól. A gyerekeikkel üzengetnek egymásnak.

– Sajnos ez elég gyakori. Nem tisztességes a gyerekkel szemben, hiszen arra kellene törekedni, hogy mind a két szülővel jó viszonyban legyen. Számára a két szülő az egész, összetartozó világot jelenti, és ennek így kell maradnia akkor is, amikor esetleg különválnak.

– Vannak tipikus kommunikációs problémák, amelyekkel a szülők szakemberhez fordulnak?

– Fatális hibákat ritkán követnek el a szülők. Nagyon gyakori viszont, hogy a két fél más-más módon nevelné a gyerekeket, annak a mintának az alapján, melyet hazulról hozott.

Általában az egyik szülő szigorúbb, a másik megértőbb, s ezért folyton kritizálják egymást. Érdekes, hogy a gyerekek bármilyen nevelést elfogadnak, ha meggyőzőnek érzik. 

– Mennyire káros a gyerekre nézve, ha a külön élő szülők más-más napirend szerint nevelik őket? Például máskor küldik este aludni, más ételeket adnak neki...

– A gyerekek hihetetlenül rugalmasak és nagyon jól alkalmazkodnak. Az anyuka fölöslegesen aggódik, hogy az apánál esetleg megfázik a gyerek – ha nem panaszkodik, nem kell közbelépni. Az sem árt, ha a két szülőnek eltérő szokásai vannak, hiszen a gyerek azt vesz át tőlük, ami számára kényelmes, amiből tanulni tud. 

– Képzeljünk el egy olyan helyzetet, amikor az anya beszélni szeretne egy olyan dologról, ami bántja. Van olyan alkalom, amelyik megfelelő erre, és van, amelyik nem?

– Általában jó kivárni a megfelelő pillanatot. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy amikor eszükbe jut valami, máris előhozakodnak vele, és azonnal meg akarják oldani. Fontos, hogy figyeljünk ilyenkor a nonverbális kommunikációra. Milyen jeleket látok a másikon? Fáradt vagy sok a munkája? Az ilyen esetekben a legegyszerűbb megoldás, ha azt mondjuk: „Szeretnék beszélni veled. Majd szólj, ha lesz egy kis időd.” 

– Van más jó tanácsa is?

– Őrizzük meg a nyugalmunkat! Mondok egy fiktív példát: a tizenhat éves fiúhoz ellátogatnak a haverjai, aki a számítógép miatt összeszólalkozik az apjával. A fiú szemtelen, mire az apja megüti. A barátok ellene vallanak a bíróságon, így a férfit elítélik. A fiú idővel megbánja, ami történt, mert szereti az apját, és tudja, hogy ez az érzés kölcsönös. De már nem lehet visszacsinálni a dolgot. Az apát elítéli a bíróság gyermekbántalmazásért, ezért eltiltják attól, hogy egy háztartásban éljen a fiával. Én tehát azt tanácsolom, hogy a szülők mindig vegyenek egy nagy lélegzetet, és őrizzék meg a nyugalmukat. Mert vannak olyan helyzetek, amikor elveszítjük a fejünket, és ezzel bajt hozunk az egész családra.

a-veszekedes-ne-legyen-harc-belso.jpg

– Miről ismerhetjük fel, hogy a saját családunkban jól működik-e a kommunikáció?

– Leginkább arról, hogy a családtagok közül senki nem érzi sértve magát. A harmonikus kapcsolat azonban nem abban mutatkozik meg, hogy érzelemmentes csend és nyugalom uralkodik otthon. A jó kommunikáció jele az, ha minden családtag érzi, hogy figyelembe veszik és meghallgatják, és ő is ugyanezt nyújtja a többieknek.

– Minden családban vannak gondok. Mit lehet megoldani családon belül, és mikor kell szakmai segítséget kérni? 

– Akkor, amikor valamelyik érintett úgy érzi, baj van, és nem akarja annyiban hagyni. Ha a legkisebb gyanú is fölmerül, jól teszik, ha felkeresnek egy szakembert. Nem szégyen rendezni a gondolatainkat. Minél tovább halogatjuk, annál nehezebb rendbe tenni a problémákat. 

– Végezetül mit ajánlana?

– Véleményem szerint jó, ha az ember néha enged a maga igazából, és teret ad a másik véleményének is. Ettől nem leszünk kevesebbek. Ráadásul jó érzés, ha nagyvonalúak lehetünk. Valószínű, hogy alkalomadtán a másik is engedékenyebb lesz velünk szemben.

Varga Klára
Cookies